A tűz gyermeke
Thriller

S. K. TREMAYNE: A TŰZ GYERMEKE

Nézzétek meg ezt a borítót, és mondjátok azt, hogy lehet ellenállni ezeknek a színeknek, a hangulatnak! Számomra lehetetlenség volt, úgyhogy részben a külcsín az oka annak, hogy hozzám került A tűz gyermeke. Egyébként messze a magyar kiadás lett a legszebb szerintem, az eredeti is tetszik, és talán jobban vissza is adja a könyv hangulatát, de akkor is ehhez húz a szívem ( ITT tudjátok megnézni a többit). Ne gondoljátok azonban, hogy csak a külsőségekre adok! A szerző első regénye, a Fagyos ikrek nagyon tetszett a maga sajátos hangulatával és sodró cselekményével, kíváncsi voltam hát, hogy mit tud mutatni Tremayne másodszorra.

Úgy hírlik, a Kerthenek rendelkeznek valamiféle furcsa adottsággal, amolyan hatodik érzékkel, egyfajta látnoki képességgel, mert tonnaszám bányászták az ónt és a rezet, miközben mások belebuktak a válallkozásba. Van egy kelta elnevezés azokra, akik efféle képességgel rendelkeznek, tus-tanyow. Azt jelenti, a tűz gyermeke. 

Ezúttal is a női főszereplő – Rachel – mesél, aki nemrég ment férjhez egy gazdag és jóképű özvegyemberhez, az ősi bányatulajdonos Kerthen család sarjához, Davidhez. A férfinak van egy nyolcéves kisfia, akivel úgy tűnik, hogy Rachel remekül ki fog jönni. A született londoni asszonyka elköltözik az új családjához a világ vége után kettővel, egy óriási és többszáz éves ódon házba, amit víz alatti járatokkal teli bányák, sziklák és a Kelta-tenger vesznek körül. David a hét nagy részét Londonban tölti a munkája miatt, így Rachel rendre egyedül marad a mostohafiával és az egyik bánya vizébe fúlt első feleség szellemével. A kis Jamie elkezd furcsán viselkedni és rémisztő dolgokat jövendölni, aminek hatására Rachel egyre jobban összezavarodik, mígnem egy nap a fiú közli vele, hogy karácsonyra halott lesz.

mm

Rachel elbeszélését időnként megszakítja egy-egy fejezet, amelyet David nézőpontjából olvashatunk. A szándék egyértelműen az olvasó összezavarása volt ezzel, és a módszer nagyon is jól működik. Emiatt némi hiányérzetem is volt, mert az az irány, amerre kifutni látszik a történet vége, egy kicsit izgalmasabbnak hat, mint amilyen végül lesz. Rachel karakterén lehetett volna még csiszolni, engem nem tudott annyira megnyerni magának, hogy teljes szívvel izguljak érte. Nina sokkal markánsabb, pedig ő ugye halott, így kizárólag csak említés szintjén van jelen.

A tűz gyermekét ennek ellenére akkor is elvinné a hátán a hangulata, ha az ég világon semmi nem történne benne. Zseniális döntés volt egy olyan környezetbe helyezni a cselekményt, ami a komor, baljós hangulatával még tovább fokozza a főszereplő kilátástalanságát. Cornwall létező hely Anglia legalsó, legnyugatibb csücskében, és híres a vad lápterületeiről, a gyér lakosságáról és a világörökség részét képező bányáiról, emellett kelta terület, szóval minden adottsága megvan ahhoz, hogy beleborzongjunk még a gondolatába is.

botallack-mine

A bányákról és a bányászok életéről sok rémtörténetet hallani, fogalmazzunk úgy, hogy nem kifejezetten álommunka. A halott bányászok szellemei végig ott lebegnek a ház falai és a sziklák között, minden egyes oldalon. Ehhez jön még Nina, a rejtélyes módon elhunyt volt feleség. A Kerthen család kelta származása is fűszerezi egy kicsit a hangulatot, ha esetleg a bányák és a mindentől távol eső birtok nem lenne elég. Minél inkább haladunk a történetben, annál jobban átérezzük Rachel elmagányosodását és kicsit sem csodálkozunk, amikor egyre inkább elveszíti a lába alól a talajt.

Előfordul, hogy Nináról beszél álmában, mintha itt lenne vele, az ágyban. És amikor ez történik, néha éberen fekszem, és elképzelem, hogy Nina ott fekszik David másik oldalán, és néma csöndben engem néz.

Kicsit nehezen indult be számomra a cselekmény, a könyv nagy részében nem is igazán történik semmi izgalmas, ennek ellenére képtelen voltam elszakadni az olvasásától, végül nagyon gyorsan a végére is értem. Tényleg könnyen magával ragad a történet, és ez főképp a fent említett hangulatnak köszönhető, nem mellesleg Tremayne nagyon jól ír. Volt néhány meglepő fordulat, a közepétől pedig már nagyon vártam, hogy fény derüljön a dolgokra, a szerző lassan, de biztosan adagolta a feszültséget. A csavar meglepő volt ugyan, de nem túl sokkoló. Végül viszonylag elégedetten csuktam be a könyvet, örülök, hogy elolvastam, annak ellenére is, hogy az író előző műve egy kicsit jobban tetszett.

Úgy tűnik, hogy a Fagyos ikrek és A tűz gyermekének szerzője állandó, jól bevált receptből dolgozik: kell hozzá egy traumán átesett gyerek, egy kissé labilis női főhős és egy különleges, nyomasztó helyszín. Adjunk még hozzá egy csipet misztikus hangulatot, rázzuk össze alaposan és voilà, kész is van a Tremayne-féle lélektani thriller! Ezt nem óriási hibaként rovom fel, csak egyszerűen képtelenség volt nem észrevenni az ismétlődő sémákat olvasás közben. Remélem, hogy a következő könyvében már valami újjal próbálkozik, mert a tehetségére és a témaválasztásaira nem lehet panasz.
Ha szeretitek a nyomasztó hangulatú, lassan építkező pszichothrillereket, akkor A tűz gyermekében nem fogtok csalódni.

négytappancs

S. K. Tremayne – A tűz gyermeke
Eredeti cím: The Fire Child
Kiadó: GABO Kiadó
Fordító: Frei-Kovács Judit
Puhakötés, 432 oldal
Kiadás éve: 2017

569028_1783802_Autor_Web_RGB.jpg.37367214A SZERZŐRŐL
S. K. Tremayne, eredeti nevén Sean Thomas angol újságíró, író. 1963-ban született Devonban, az egyetemen filozófiát hallgatott, később olyan lapoknak dolgozott, mint a Times, a Daily Mail és a Guardian. Három szerzői néven publikál: S. K. Tremayne-ként kettő, Tom Knoxként öt, saját neve alatt pedig négy regényt jegyez. Édesapja D. M. Thomas, szintén íróként szerzett nevet magának. Thomasék maguk is cornwalliak, vagyis kelta származásúak, A tűz gyermeke az ősei tiszteletére íródott.