RYAN HOLIDAY – AZ EGO AZ ELLENSÉG

Nem vagyok híve az önfejlesztő irodalomnak, és ez nem amiatt van, mert nincs önfejleszteni valóm, hanem azért, mert az ilyen könyvekkel való korábbi próbálkozásaim szinte mind csalódással értek véget. Az hagyján, hogy sehogy sem tudtam utánuk elhessegetni a Köszönjük, Captain Obvious-érzést, de egy fikarcnyit sem tettek hozzám ezek a könyvek, és még csak nem is ösztönöztek. Röviden és tömören ezért nem volt még ilyen típusú olvasmányokról szó a blogon, és valószínűleg ez így is maradt volna jó sokáig, ha a kiadó nem küldi el nekem ezt a fenti könyvecskét, ami az igencsak figyelemre méltó Az ego az ellenség címet viseli.

Mindannyian hallottuk, ismerjük az ego fogalmát, no de miért lenne ellenség? És miért kellene elpuszítani? Az első pár oldal után aztán hamar világossá vált számomra a miért. Ez a könyv nem a freudi értelemben vett egóról szól, hanem arról az egóról, amely a saját fontosságunkba vetett egészségtelen hitet táplálja, ami folyton azt suttogja a fülünkbe, hogy legyünk többek, jobbak, elismertek!
Volt már olyan, hogy valamire azért mondtál nemet, mert úgy érezted, hogy számodra túl lealacsonyító? Érezted már azt, hogy te többre vagy hivatott, mint mások? Hogy különleges vagy? Gondoltad már úgy, hogy sokkal jobb, kompetensebb vagy, mint XY?  Éreztél már mardosó féltékenységet vagy dühöt, hogy ennek ellenére XY mégis jobban keres nálad/jobbak a lehetőségei? Okoztál már saját magadnak hátrányt a büszkeséged miatt? Érezted már úgy, hogy mindenki hülye, csak te vagy helikopter? Ha valamelyikre, vagy akár mindegyikre igen a válasz, akkor ez a könyv pont neked szól, ugyanis az egód ellened dolgozik.

Nagyon különleges fajta szerénységre van szükség annak megértéséhez, hogy minél több és több dolgot sajátítasz el, annál kevesebbet tudsz.

A könyv három fejezetben (Vágyakozás, Siker, Kudarc) mutat rá arra, hogy az ego bármelyik élethelyzetben felütheti – és bizony fel is üti – a fejét, és ha nem tudjuk kordában tartani, akkor egy pillanat alatt rombolhat mindent porrá. A céljaink kitűzése, majd azok elérése és a sikerek után –  vagy akár közben – óhatatlanul érnek bennünket kudarcok is. Mind a három szakasz remek táptalajt biztosít az egónak, amit meg kell tanulnunk kezelni, a könyv pedig ehhez nyújt mankót. Holiday történelmi és jelenkori figurák példáin keresztül érzékelteti és mutatja be, hogy milyen következményekkel járhat az, ha nem ismerjük fel időben az ego pusztítását. Persze pozitív példákat is mutat, olyan emberek által, akik szerényen, alázattal értek el sikereket, és viseltek kudarcokat.

Meglepő volt ez a könyv, ugyanis teljesen ellene megy annak, amit a többiek mondanak. Hiszen úton-útfélen azt hallgatjuk, hogy állj ki magadért! Küzdj az álmaidért! Vonzd be, érd el, győzd le, emelkedj ki, mutasd meg, és így tovább…
Erre jön Holiday és azt mondja, hogy légy alázatos, szerény, tanulj másoktól, ne szállj el, ha kell akkor maradj a háttérben és legfőképpen húzd ki a fejed a seggedből és vedd észre, hogy nem körülötted forog a világ. Furcsa és visszás ezt hallani a mai világban, mégis rendkívül üdítő.

Mint mondtam, nem vagyok rajongója a műfajnak, de ha valaki megkérdez a jövőben, akkor Az ego az ellenséget mindenképpen ajánlani fogom, mert ez egy jó és inspiráló könyv, ami akaratlanul is önvizsgálatra késztet és már olvasás közben is birkózni hív az egónkkal. Ha egy kicsit is úgy érzed, hogy Az ego az ellenség neked szól, akkor feltétlenül olvasd el, megéri!

*Annyira tetszett, hogy azóta elolvastam egy másik önfejlesztő könyvet is, úgyhogy előfordulhat, hogy a jövőben több ilyen jellegű poszt is lesz a blogon 🙂

A SZERZŐRŐL
Ryan Holiday mindössze 30 éves, de már több bestseller szerzője. Tizenkilenc éves korában otthagyta a főiskolát, hogy egy tehetséggondozó ügynökségnél dolgozzon, majd 21 évesen egy világszerte ismert divatmárka, az American Apparel marketing igazgója lett, végül saját céget alapított. Huszonöt éves korában jelent meg első, sok vitát kiváltó könyve (Trust Me, I’m Lying: Confessions of a Media Manipulator), amit később több másik is követett.