Rosella Postorino:A farkas asztalánál
Könyvajánló,  Történelmi fikció

Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Tavaly egy kicsit túltoltam a második világháborús könyveket, úgyhogy ebben az évben tudatosan tartottam távol magam a témától, ami bármennyire is érdekel, nagyon meg tud viselni lelkileg – főleg, ha egymás után zsinórban olvas róla az ember. Egészen eddig nagyon jól ellenálltam (kivételt képez az idei első olvasmányom, A döntés), de ez az ellenállás megtört, amikor megláttam, hogy érkezik magyarul A Farkas asztalánál. 

Nagyon szeretek a másik oldal aspektusából olvasni a háborúról, mert borzasztóan fontos ismerni az áldozatok szemszögét és beleélni magunkat a sorsukba, de ugyanolyan érdekes és sokszor tragikus tud lenni a rossz oldalon állók története is. A Farkas asztalánál is egy ilyen történetet mesél el, méghozzá rendkívül filmszerűen és gördülékeny stílusban. 

Nem is olyan régen, 2014 tájékán állt a nyilvánosság elé az akkor már bővel 90 év fölötti Margot Wölk, hogy elmesélje annak a tizenöt nőnek a történetét, akiket azért verbuváltak össze a nácik, hogy Hitler előkóstolói legyenek. A Führer rettegett attól, hogy a szövetségesek meg akarják mérgezni, ezért ezek a nők minden egyes fogást megettek, mielőtt azt feltálalták Hitlernek. Ironikus módon végül nem méreg, hanem a szovjetek végeztek velük. Az egyetlen túlélő Margot volt, aki hosszú évtizedekig magában tartotta a történetét.

Ez a nyilvánosság elé lépés inspirálta arra Rosella Postorino olasz írót, hogy megírja az előkóstolók és Margot történetét, de mire felkereste volna az asszonyt, az elhunyt. Így lett A Farkas asztalánál egy valós eseményekből táplálkozó fikció. Sajnálom, hogy az eredeti történet nem került teljes valójában napvilágra, de Postorino remek munkát végzett, mert nagyon izgalmas és érdekes könyvet írt a kóstolókról és Rosa Sauerről, akinek karakterét Margot inspirálta. 

A Farkas asztalánál

Rosa Sauer, miután szüleit elveszítette, Berlinből a kelet-poroszországi Gross-Partsch-ba, az anyósa és apósa házába költözik. Férje bevonult a háborúba, a fiatal Rosa pedig nem találja helyét. Egy nap SS tisztek jelennek meg a háznál és elviszik a híres-hírhedt Wolfsschanze-ba, amely Hitler és bagázsa főhadiszállása volt a háború nagy részében.
A rá és a másik kilenc falubeli nőre kirótt feladat egyszerű: enniük kell, amit a Führer is eszik. Ha szerencséjük van, aznap is hazamehetnek, ha nem, akkor így jártak.
A több, mint másfél évig tartó napi összezártság alatt klikkek és baráti körök alakulnak a nők között, Rosa barátot talál egy titokzatos, és sokszor mogorva nőben, és egy SS tiszt is felfigyel rá. 

Ha eltűröd a rendszert, felelős vagy érte, kiabálná apám. Mindenkinek a létét annak az államnak a berendezkedése határozza meg, amelyikben él, még egy remetéét is, hát nem érted? Nem vagy mentes semmiféle politikai bűntől, Rosa.

Tulajdonképpen nagy cselekménye nincsen a könyvnek, inkább a szereplők közötti kapcsolati dinamika és a lelki vívódások, folyamatok a fontosak benne. Rosa nem tesz mást, csak küzd a lelkiismeretével és próbál túlélni. Mindannyian a túlélésre játszunk, és olykor olyan dolgokat is megteszünk, amit egyébként nem lennénk hajlandóak. Rosa magányos, elárvult és gyászol. Egy olyan családból jött, ahol zsigerből elutasították a nemzetiszocialista eszméket, és most arra kell eszmélnie, hogy Hitlernek dolgozik és SPOILER! egy nácival hál.

Az elbeszélés módja teszi A Farkas asztalánált annyira különlegessé. Rosa Sauer rezignált, szinte már tényszerű elbeszélése éles ellentétben van azzal, amit ezekek az embereknek át kellett élniük a háború alatt. Amellett, hogy ennyire szűken bánik az érzelmekkel, sokszor naturális is a cselekmény, amivel még erősebb érzelmeket képes kiváltani az olvasójából. Megdöbbentő, ahogy Rosa az anyja halálát egyetlen mondattal elintézi. Ilyen világ volt ez. Megtörtént, tovább kell lépni, ha élni akarsz, nincs idő sírni és gyászolni.

Örülök, hogy a háborúnak ezzel az arcával is megismertetett, hogy ott lehettem Hitler imádott komplexumában,  átélhettem a merényletet, amit ellene terveztek, hogy ehettem azt, amit ezek a nők is ettek, de nem ez lesz a kedvenc könyvem a témában. Talán az elbeszélés módja, talán a (fő)szereplő(k) jellegtelensége miatt nem tudott annyira közel kerülni hozzám, nem tudom megmondani. De a gyomorbavágó részek örökre az emlékezetembe vésődtek. Megint többet tudok erről a borzasztó időszakról, hála ennek a könyvnek. Bár sosem történt volna meg ez a sok borzalom, bár sosem kellene ilyenkről olvasnunk!

A téma iránt érdeklődőknek feltétlenül ajánlom, illetve azoknak is, akiket inkább a lelki folyamatok érdekelnek a háborúról szóló könyvekben. 

A könyv adatai
Eredeti cím: Le assaggiatrici (2018)
Kiadó: Libri
Fordító: Todero Anna
Puhatáblás, 380 oldal
Kiadás éve: 2020
Moly
A farkas asztalánál

Rosella Postorino olasz írónő magyar nyelven elsőként megjelent regényét igaz történet alapján írta. Főszereplője, Rosa Sauer karakterét nem más, mint Hitler egyetlen életben maradt előkóstolója, Margot Wölk inspirálta, aki néhány évvel ezelőtt fedte fel a nyilvánosság előtt az addig ismeretlen előkóstolók történetét. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, gyertek velünk a Farkasverembe és nyerjetek egy példányt a kötetből!

Nyereményjáték

A második világháború eseményeit és tragédiáit rengeteg irodalmi mű feldolgozta már, de még mindig van mit elmondani. Játékunkban ezúttal olyan könyvekből idézünk, amelyek főszereplői a második világháború hősei vagy esetleg rémei. A Rafflecopter megfelelő rubrikáiba az idézett könyv íróját és címét várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Ilyen körülmények között nyilván mindenki azt gondolja: vagy ők, vagy mi. Vagy potenciális céltáblává válsz, vagy vállalod, hogy potenciális orvlövész leszel. Az utolsó lepedő, amit magára húz az ember, önnön sebezhetőségének a vezeklő szőrcsuhája. Hogy maga is áldozat, természetesen a mellére varrt csillag nélkül, de azért ugyanúgy fenyegetve, és ha már egyszer magára húzta, másra sem vágyik, mint hogy e lepedő alatt álomra szenderülhessen, remélve, hogy mire felébred, az egésznek vége.”
a Rafflecopter giveaway

Állomáslista
09.17: A Szofisztikált Macska
09.19: Könyv és más
09.21: Readinspo
09.23: Utószó
Blogturné Klub


Fülszöveg

A ​II. világháború során sokan próbáltak véget vetni Hitler hatalmának. A náciknak pedig minden lehetséges módon meg kellett óvniuk a vezért, s le kellett leplezniük minden összeesküvést és merényletet.

A Farkasodúban, ahonnan Adolf Hitler csaknem három éven át irányította a Harmadik Birodalmat, tíz nő dolgozott előkóstolóként, hogy kiderüljön, ha valaki meg akarná mérgezni a Führert. Tíz nő nézett nap mint nap farkasszemet a halállal, hogy megóvja a náci vezér életét.

A huszonhat éves Rosa Sauer az egyikük. Férjéről, aki a fronton harcol, két éve nem hallott, szülei meghaltak. Rosa magányosan és kiszolgáltatottan néz szembe a háború borzalmaival, s miközben arra kényszerítik, hogy a Führer és a Harmadik Birodalom érdekében nap mint nap kockára tegye az életét, felkelti az egyik SS-tiszt figyelmét is, így egyre súlyosabb erkölcsi dilemmák elé kerül…

Szégyen, félelem és bűn. Szerelem és lojalitás. Mindezek mérlegre kerülnek Rosella Postorino igaz történet alapján írt regényében, amelyet az olvasók előszeretettel hasonlítanak Bernard Schlink A felolvasó című kötetéhez.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük