ROSE TREMAIN – A GUSTAV-SZONÁTA

KULT Könyvek címmel új sorozatot indított idén ősszel a 21. Század Kiadó, azzal a nem titkolt céllal, hogy olyan könyveket hozzanak el a magyar olvasóknak, amelyek külföldön már nagy sikert arattak. Megosztó, megríkató, elgondolkodtató és akár megbotránkoztató műveket, amelyekről beszélgetni lehet, sőt, vitázni! A Gustav-szonáta egy magával ragadó történet egy különleges gyermekkori barátságról, Rose Tremain tolmácsolásában.

Gustav Perlét édesanyja nehéz körülmények között neveli a háborút sikeresen, sértetlenül átvészelő Svájcban. A kisfiú ötéves korában, az óvodában megismerkedik az érzékeny, jó körülmények között élő zsidó fiúval, Antonnal. Találkozásuk megpecsételi a sorsukat, és barátságuk végigkíséri életük hátralévő részét, annak ellenére is, hogy Gustav édesanyja, Emilie nem nézi jó szemmel, hogy fia egy zsidó gyerekkel barátkozik, mert istenített férje halálát a zsidóknak tulajdonítja.

Ennek a könyvnek a látszat ellenére egyetlen főszereplője van, aki nem más, mint Gustav. Nem ő az elbeszélő ugyan, a szerző mégis az ő perspektívájából láttatja az eseményeket, az embereket. Anton egy érzékeny, kicsit labilis ember, egy igazi művészlélek, aki tehetséges zongorista, de a szorongása megakadályozza abban, hogy hírnévre tegyen szert. Gustav rendíthetetlen bástyaként áll Anton mellett, és ez felnőttkorukban sem változik, hogy végül ez a barátság időskorukban kiteljesedhessen azzá, ami.

Az időpocsékolás megváltoztatja az idő természetét. És elcsitul a szív.

A történet három, jól elkülönülő részből áll. Az elsőben a fiúk gyermekkorát ismerhetjük meg, az első találkozásuktól kezdve egészen a barátságuk megszilárdulásáig. A második szakaszban visszautazunk a múltba, ahol világossá válik számunkra, hogy miért lett Gustav anyja ilyen rideg, megkeseredett asszony, és hogy mit tett az édesapja, akit végül sosem ismerhetett meg a fia. A harmadik, utolsó részben pedig már az ötvenes éveikben járó Gustavval és Antonnal találkozunk, akik immáron egy fél évszázados barátsággal a hátuk mögött próbálnak rátalálni az útjukra. A kedvenc részem a második volt, amikor megismerjük Gustav apját, Erich Perlét, és az ő tragikus történetét, közben pedig számot vethetünk, feltéve magunknak a kérdést, hogy vajon mi, az ő helyében hogyan cselekedtünk volna?

Sosem olvastam még Svájcban játszódó regényt, és bevallom, részben a helyszín miatt is foglal el kitüntetett helyet a szívemben ez a könyv, ugyanis Svájchoz különleges kötelék fűz – a gyermekkorom. Fantasztikus hely, és örülök, hogy A Gustav-szonáta által egy kicsit többet tudhattam meg erről a piciny országról és a lakóiról. Nagyon tetszett a kókuszdiós hasonlat, ami végigkíséri a regényt és egyben Gustav gyermekkorát is, és segít neki erősnek és talpraesettnek maradni olyan helyzetekben is, amiket egy felnőttnek is nehéz lenne átvészelni.
A fülszöveg alapján azt gondoltam, hogy a háború nagyobb hangsúlyt kap a történetben, de igazából csak kísérője, fűszerezője volt a regény hangulatának, nem játszott központi szerepet.

A Gustav-szonáta egy csodálatos könyv. Érzékeny és melankólikus elbeszélés barátságról, szerelemről, emberségről, a múlt és jelen összefüggéseiről, sikerről, árulásról.  Egy olyan könyv, amit jó olvasni és ami mindenkinek ad magából valamit útravalónak. Igazából egyetlen dolog jut eszembe, ha a Gustav-szonátára gondolok. Az, hogy szép. Szép a magyar kiadás elegáns, légies borítója. Szép az alatta rejtőző decens, szürke kötés. Szép a finom, magával ragadó történetvezetés. Szép a két fiú mindent átvészelő barátsága. Egyszerűen, csak szép.

A SZERZŐRŐL
Rose Tremain angol írónő 1943-ban született Londonban. Az egyetemen angol irodalmat hallgatott, később kreatív írást tanított. Regényei és novellái világszerte jelentek meg és számtalan díjat nyertek. Egyik művéből Változások kora címmel filmet forgattak a kilencvenes években, később színpadra is vitték. Férjével az angliai Norfolkban él, egy lánya és két unokája van. 2007-ben lovagrend kitüntetést kapott, mely a Dame rang viselésére jogosítja.