RHYS BOWEN – HOLTTEST A FÜRDŐKÁDBAN

A Holttest a fürdőkádban már a címével is felhívta magára a figyelmemet, nem beszélve a borítón olvasható ajánlásról, miszerint ez a könyv olyan, mintha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt. Tipikus angol hangulatú krimi nagy adag humorral fűszerezve? Jöhet!

A 21 esztendős Lady Georgiana születése óta egy skót kísértetkastélyban tengeti spórolós napjait, mert hiába harmincnegyedik a trónöröklési rangsorban, az arisztokratáknak sem fenékig tejfel az élet. Amikor a huzatos mellékhelyiségben ténykedve kihallgatja bátyja és sógornője terveit a kiházasítására vonatkozóan, úgy dönt, hogy modern, felnőtt nőként kezébe veszi a sorsát és a londoni családi vityillóba költözik. Anyagi helyzete miatt szolgálót nem tud felfogadni, így kénytelen önállóan túlélni a hétköznapokat, ez pedig roppant sok vicces helyzetet teremt. Időközben megismerkedik egy szívtipró, de sajnálatos módon szintén csóró ír nemessel, a királynő megbízza egy kis kémkedéssel, és nem mellesleg talál egy hullát a fürdőkádjában. Georgie-nak és bátyjának elég nyomós indítéka lett volna kiiktatni az illetőt, ezért hősnőnk úgy dönt, hogy maga kezd nyomozásba, mielőtt a teljességgel alkalmatlan rendőrség a nyakukba varrja a dolgot. Ez természetesen még több bonyodalmat szül, és hamar kiderül, hogy valaki Georgie-t is rendületlenül el akarja tenni láb alól.

Nagyanyám aztán az elvárt időn belül kötelességszerűen megszülte az apámat, a frissen szerzett hercegi rang örökösét, majd megadta magát valami kórságnak, mely a beltenyészet és a túl sok friss levegő egyenes következménye volt. Én se őt, se zordon skót nagyapámat nem ismertem, bár utóbbiról a szolgák azt állítják, hogy a szelleme a mai napig kísért Ronnoch kastélyában. Állítólag a vár fokán szokott játszani skót dudáján, ami már csak azért is különös, mert amíg élt, soha nem játszott dudán.

Az angol nemesekről nekem mindig karót nyelt, humortalan figurák ugranak be, akik affektálva beszélnek és szigorúan csak a kisujjukat eltartva fogják meg a teáscsészét. Rhys Bowen azonban briliánsan rácáfolt erre, rég nevettem ugyanis ennyit egy könyvön, pedig a szereplők kilencven százaléka a brit arisztokrácia köreiben forgott. Meglepően modern hangvételben íródott ez a történet, az első oldalak okoztak is némi zavart bennem emiatt, azonban nagyon hamar elsodort a sztori. Georgie egy imádnivaló fiatal hölgy, aki annak ellenére, hogy öltözni is csak segítséggel tudott eddig, nagyon könnyen feltalálta magát a nagyvárosban és nem ijedt meg attól, hogy be kell piszkolnia a kezét. Mégsem ő volt a kedvenc karakterem, hanem az édesanyja, aki sajnálatosan keveset szerepelt, pedig igazi jelenség a maga nemében, mint a hercegi férjet elhagyó férfifaló exszínésznő. Tetszett, hogy néhányakat viccesebb, köznapibb becenéven szólítottak (Helga-Fig, Hamish-Binky, Roderick-Whiffy), sokkal emberibbé tette az egyébként elérhetetlennek tűnő arisztokratákat, akik megmutatták, hogy a nemesi rang nem feltétlenül jár együtt gazdagsággal is. Jó volt a harmincas évek válság utáni Londonjában kalandozni egy kicsit, betekinteni egy más társadalmi réteg világába, ami nem is különbözik annyira a miénktől.

A krimiszál elég későn, majdnem a regény felénél kezd kibontakozni, akkor találja meg ugyanis Georgie a holttestet, hogy aztán ezen a téren is szépen beinduljanak az események. Más esetben hibaként rónám ezt fel, mert mégiscsak egy krimiről beszélünk, azonban annyira magával ragadó és vicces az előzmény is, hogy eszem ágában sincs ágálni ellene. A tettes és az indíték is viszonylag könnyen kikövetkeztethető, annak ellenére is, hogy az írónő gondosan dolgozik azon, hogy elterelje a gyanút az illetőtől.
Ne feledkezzünk meg a kémkedésről sem, elvégre mégiscsak Her/The Royal Spyness a könyv és a sorozat címe, mégis olyan mostohán bánt a szerző ezzel a szállal, mintha nem is lenne. Reméltem, hogy több történés lesz ezzel kapcsolatban, esetleg kaphattunk volna a végén egy szép cliffhangert általa, de sajnos csak lógott a levegőben az egész, és inkább egy olcsó csel lett belőle.
Azt pedig igazán elárulhatná végre valaki, hogy mi ez a Darcy-fixáció a briteknél, mert ki nem találnátok, de A potenciális pasit hogy, hogy nem így hívják.

Nagyon tetszett Georgie izgalmakkal teli, első nagyvárosi kalandja. Kacagtató helyzetek, sziporkázó párbeszédek és szeretnivaló karakterek töltötték meg ezt a kis könyvet, és még az izgalom sem hiányzott belőle, úgyhogy nagyon reménykedem, hogy a kiadó folytatni fogja a sorozatot, ami ha jól néztem, már a 11. kötetnél jár külföldön.
Ha könnyed, vicces és igazi kikapcsolódást nyújtó könyvre vágytok, akkor Rhys Bowen művével nem fogtok mellélőni. Ismeritek a comfort food* kifejezést? Na, az ilyen és ehhez hasonló könyvek pontosan ugyanezt az érzést nyújtják nekem olvasás közben. Pont mint egy isteni comfort food. Csak ez comfort book 🙂

*Ételek, melyek komfort érzést okoznak. Egyszerű ételekről van szó, melyek kalóriában, cukorban gazdagok, könnyen emészthetőek, ízletesek, mégsem esszük őket minden nap. Az otthont, a családiasságot szimbolizálják. A comfort food fogyasztása legtöbbször nem éhséget űz, hanem azért esszük, mert egyszerűen jólesik és csak vágyunk „valami jóra” , esetleg nosztalgiát ébreszt bennünk. (forrás)

A SZERZŐRŐL
Rhys Bowen Agatha- és Anthony díjas írónő. Angliában született és egy ősi angol nemesi családba házasodott, jelenleg azonban Amerikában él. A The Royal Spyness sorozat mellett a Molly Murphy című sorozatot is írja. Idén jelentkezett az első önálló thrillerével, ami In Farleigh Field címmel jelent meg.
Szabadidejében szívesen utazik, énekel, túrázik vagy játszik a kelta hárfáján.