Hol vagy, Madison Culver?
Könyvajánló,  Kortárs

Rene Denfeld: Hol vagy Madison Culver?

Rene Denfeld neve ismerősen csenghet, hiszen jelent már meg könyve magyarul – igaz, teljesen másnak tűnő műfajban. Az elvarázsoltak egy szépirodalmi jellegű regény, míg a Hol vagy, Madison Culver? a fülszöveg alapján inkább tűnik nyomozós thrillernek. Az egyetlen közös dolog bennük a téma súlyossága. Én is a fentiek szellemében álltam neki, aztán hamar kiderül, hogy sokkal, de sokkal több van ebben a könyvben, mint egy szimpla nyomozás. De ne szaladjunk ennyire előre!

Az ötéves Madison Culver épp karácsonyfáért indul a szüleivel, amikor nyoma vész a zord és végeláthatatlan erdőben, valahol Oregon legmélyén. Mindenki feladta a keresését, azonban szülei még bíznak: három évvel a kislány eltűnése után felkeresik a A nyomkövető néven ismert Naomi Cottle-t, hogy élve vagy holtan, de derítsen fényt a kislány hollétére. Naomi számtalan eltűnt gyereknek lelt már a nyomára csalhatatlan ösztöneit, jó emberismeretét és megfigyelési képességét felhasználva, de azt senki nem tudja, hogy a kedves, kissé zárkózott nő valaha maga is eltűnt, majd megkerült gyermek volt.

A könyv egyik legnagyobb különlegessége szerintem az a furcsa, lebegő hangulat, amit az író rendkívül ügyesen megteremtett. Nehéz ezt átadni nektek írásban, de szinte az első oldalaktól érezhető ez a különleges atmoszféra, ami az egész könyv sava-borsát adja.
A cselekmény két szálon fut.
Naomi, aki amellett, hogy Madison nyomába ered a hólepte erdőben, gyerekkora helyszínére visszatérve egyúttal kénytelen szembenézni a mindeddig elfojtott múltjával is. Nem mellesleg még egy másik helyi kisgyermek ügyében is nyomozni kezd. A másik szálon magát Madisont követjük, aki gyermek révén a mesék világában talál megnyugvást és a maga köré szőtt mese segítségével igyekszik túlélni azt a helyzetben, amibe került.

Nem fogok hazudni, szerintem ez a könyv nagyon megterhelő azoknak, akik az átlagnál is érzékenyebbek a gyermekeket érő bűncselekményekre. Ráadásul sikerül elérnie azt, hogy miközben a pokol legmélyebb bugyrába kívánjuk az elkövetőt, az ő hátterébe betekintést nyerve akarva-akaratlan némi szánalom is fellobban bennünk. Félreértés ne essék, az írónak szerintem nem volt célja felmenteni a tettest, csak árnyalni próbálta a képet, hiszen nem minden rossz ember alapvetően rossz, csak néha a körülmények azzá teszik. És tulajdonképpen nem is a jelenlegi tettest sajnáljuk meg, hanem a gyerekkori énjét – azt a szegény kisfiút, akinek még lett volna esélye normális, boldog gyerekkorra, de azt elragadták tőle.

Ez a kötet az első része egy sorozatnak, amelynek főszereplője Naomi Cottle. Talán ez az oka annak, hogy a főszereplő kicsit távoli maradt. Kiderül ugyan, hogy valami nagy, komoly trauma érte, de ennek mibenléte nem derül ki, csak annak hatásait látjuk, érzékeljük rajta; a távolságtartást, az óvatosságot, az egy helyben maradás képtelenségét. Apró morzsákat kapunk a traumáiból, amikkel ő sincsen teljesen tisztában és ez lesz az a szál, ami majd továbbviszi a könyvet a folytatások irányába. Mégis, a távoliságtartása ellenére Naomi egy kedvelhető karakter, az olvasó egyszerűen kíváncsi lesz erre az okos, talpraesett, de törött szárnyú madárkára és a sorsára. Elképesztően érdekes volt belelátni a nyomozási módszerébe, hogy ott is meglátja a jeleket, amik másoknak fel sem tűnnek. Említettem, hogy Madison esetén kívül egy másik eltűnési ügyet is megold a könyvben – nos, ez a szál engem talán még jobban megérintett, mint a fő ügy, egyszerűen elképesztően szomorú volt, a szívem szakadt meg.

Volt a könyvben néhány momentum, amit nem igazán értettem, de ezeket nem fejteném ki a spoilerek miatt, legyen elég annyi, hogy mind Naomi megkerülési esete, mind Madison “megküzdési” technikája hagyott bennem kérdéseket. Sokszor úgy éreztem, hogy Madison nem is gyerekként gondolkodik – túl érett, túl felnőttes gondolkodásmódja volt, nem olyan, amilyennek egy 5-8 éves gyereket képzelnék. Az mindenesetre briliáns volt, ahogy az író megoldotta a Madisont ért dolgok leírását – soha egy szóval nem említi szó szerint, hogy mi történik éppen, csak finoman sejtet és talán emiatt marad ez a könyv feldolgozható és megemészthető a rettenetes téma ellenére is.

Nem tudom mennyire ildomos egy ilyen könyvről kijelenteni, hogy nagyon tetszett, pedig ez az igazság. Vitt magával a történet, alig bírtam letenni és csodálatosan van megírva. Izgalmas és érdekes, mind a cselekményt, mind a szereplőket illetően. Érzékenyebb lelkűeknek nem annyira ajánlom, de a bátrabbak feltétlenül kezdjenek neki, feledhetetlen és – bármilyen bizarrul is hangzik – szép olvasmány lesz.

A könyv adatai
Eredeti cím: The Child Finder
Kiadó: Libri
Sorozat: Naomi Cottle
Fordító: Varga Bálint
Kiadás: Puhatáblás
Oldalszám: 300
Kiadás éve: 2020
Moly

Fülszöveg

Az ​ötéves Madison Culver Oregon állam vad és zord téli erdejében tűnt el, amikor a szüleivel karácsonyfáért indultak. Bár a hatóságok semmire sem jutnak, a szülők nem adják fel, és felfogadják az eltűnt gyerekek előkerítésére szakosodott magánnyomozót, Naomi Cottlet. Ő az utolsó reményük.

Naominak mintha valamilyen különleges képessége lenne: mintha valamilyen rendkívüli lelki kötelék kapcsolná őt össze a kiszolgáltatott, eltűnt gyerekekkel. Hiszen ő maga is volt: elveszett lélek, aki hivatásában keres megnyugvást.

Az ambíciózus detektív elszántan veti bele magát a nyomozásba, hogy a kiszámíthatatlan hóviharok és halállal fenyegető gleccserek ellenére a kislány nyomára bukkanjon. Az erdő titkot rejt, és Naomi meg akarja fejteni ezt a titkot, hiszen minden alkalommal, amikor valakit sikerül megmentenie, a saját lelkéből is megment egy darabot…

Rene Denfeld regénye egyszerre érdekfeszítően izgalmas és szívszaggatóan fájdalmas. Ahogy a New York Times írta róla: Grimm-mesékbe illően sötét és komor erdők mélyén szembesülünk azzal, milyen élmény szembenézni a halállal, és miként jelentheti a túlélést a képzelőerő és a fantázia.