Lassan izzó tűz
Pszichothriller,  Thriller

Paula Hawkins: Lassan izzó tűz

Paula Hawkins azért nagyon kedves a szívemnek, mert A víz mélyénnel kezdődött a blogos pályafutásom. Arról a könyvről írtam az első posztomat ezen a blogon és nem mellesleg nagyon sokat köszönhetek (még ha közvetve is) annak a négy évvel ezelőtti bejegyzésnek. Ilyen előzmények után nem is volt kérdés, hogy epedve vártam a szerző új könyvét, aki, hát hogy is mondjam… nem kapkodta el az írást. De a jó munkához idő kell – csak hogy pufogtassak némi közhelyet is –, a Lassan izzó tűz pedig érezhetően egy nagyon átgondolt thriller lett, ami nem is annyira thriller.

A napokban beszélgettem egy kedves barátnőmmel a könyvről és akkor jutottunk arra a következtetésre, hogy Paula Hawkinsszal tulajdonképpen az a baj, hogy thriller/krimi írónak van elkönyvelve, de közben ő nem a thriller részben erős igazán, hanem a lélektani drámában. Pontosan emiatt van az, hogy minden könyve olyan megosztó. Akiknek ez bejön, azok imádják a könyveit, azok viszont, akik egy tipikusan pörgős, véres, fordulatos (pszicho)thrillerre vágynak, na ők nem értik, mások mit esznek annyian a szerző könyvein.

Én az első csoportba tartozom, kifejezetten szeretem ezt a fajta lassan építkező, több szemszögből megírt, szövevényesen összerakott történettípust. Nevezhetjük pszichothrillernek vagy akár kriminek, hiszen van benne bűntény, van benne rejtély és sok eltemetett titok is, de a Lassan izzó tűz főleg a szereplőkben zajló lelki folyamatokra helyezi a hangsúlyt. Persze, ki lehet találni szinte az elején, hogy ki a tettes és mi volt az indíték, de ebben a könyvben nem ez a lényeg. A fontos az, hogy mi vezetett oda, hogy mindez megtörténjen, hogy milyen tragédiák és ebből adódó lelki sérülések kellenek ahhoz, hogy valaki idáig jusson és annak a bemutatása, hogy mindenki küzd valami lelki difivel még az is, akin ez elsőre talán nem is látszik.

Lassan izzó tűz ütött ki bennük, a savképződés belülről emésztette, pusztította az oldalakat, merevvé, törékennyé téve őket. Borzasztóan szomorú volt ez, ha belegondolt az ember, a lassan eltűnő sok-sok szó, sok-sok történet.

A történetnek nincsen konkrét főszereplője, Hawkins sok szereplőt mozgat, mindegyikük a saját szemszögéből meséli, ami oda-vissza ugrál az időben és bónuszként még egy könyv részletei is helyet kaptak a könyvben.
A helyszín a mesés londoni Regent-csatorna, ahol a magányos és kissé bogaras vénlány, Miriam holtan találja a szomszéd lakóhajón élő fiatalembert, Danielt. Egyértelműen gyilkosság történt, a gyanú pedig a mindig rossz döntéseket hozó, kaotikus életet élő és indulatkezelési problémákkal küzdő fiatal lányra, Laurára terelődik. Az áldozat édesanyja nem sokkal a gyilkosság előtt halt meg, az egyetlen élő rokona a nagynénje, Carla és annak híres férje, aki íróként keresi a kenyeret. Megismerjük még Irene-t, az idős irodalomrajongó özvegyasszonyt, aki mind Laurával, mind az áldozat édesanyjával jó kapcsolatot ápolt.
A szereplők tehát közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban állnak egymással, a tettes pedig nyilvánvalóan közülük kerül ki. A Lassan izzó tűz nem egy hagyományos krimi, ahol a rend őrei, a nyomozók derítik ki a gyilkosság hátterét, hanem olyan történet, ahol az igazság a hétköznapi szereplők nyomán bukkan a felszínre. Feltárulnak a múltban eltemetett sérelmek és tragédiák, innentől kezdve pedig összeáll az kép, mint egy puzzle.

A legzseniálisabb az egészben az, hogy Irene-t leszámítva (aki egyébként a legszerethetőbb és legkedvesebb karakter is egyben) minden szereplő problémás a maga módján, van, aki már szinte ijesztő is, ennek ellenére végig érthető és talán kicsit átérezhető is majdnem minden reakciójuk és cselekedetük – még ha az erkölcsileg megkérdőjelezhető is. Hawkins az érme mindkét oldalát megmutatja, legyen szó akár plagizálásról, zavaros magatartásról, vagy alkoholba menekülésről. A tettes hibázott, amiért megölt egy embert? Igen. Meg kell bűnhődnie? Igen. Az olvasó átérzi a fájdalmát és a dühét? Maximálisan. Megtenné maga is a tettes helyében? Nem egyszerű erre határozott és őszinte nemet mondani…

Lassan izzó tűz
A könyv adatai
Eredeti cím: Slow Fire Burning (2021)
Kiadó: 21. Század Kiadó
Fordító: Tomori Gábor
Kiadás: Keménytáblás
Oldalszám: 320
Kiadás éve: 2021 
Moly
Lassan izzó tűz

A lány a vonaton bestseller szerzőjétől, Paula Hawkinstól újabb regényt olvashatunk a 21. Század Kiadónak köszönhetően. Ezúttal négy bloggerünk követi végig a nyomozást, hogy aztán megírja nektek a történetről a véleményét. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Nyereményjáték

Ezúttal egyszerű feladatotok lesz. Minden állomáson felteszünk egy kérdést, ami kapcsolódik a krimikhez, nektek pedig egyszerűen be kell írnotok a válaszotokat a rafflecopter doboz megfelelő helyére. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ki a kedvenc nyomozó karaktered?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

10. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 15. A Szofisztikált Macska

10. 17. Nem félünk a könyvektől

10. 19. Könyv és más


Fülszöveg

„Mi ütött beléd?”

Laurát egész életében előítélettel kezelték. Azt mondták rá, forrófejű, problémás, különc. Volt, aki egyenesen azt állította, veszélyes.

Miriam tudja, hogy Laura nem feltétlenül gyilkos, csak mert látták távozni a borzalmas gyilkosság színhelyéről, ráadásul véres ruhában. Miriam tisztában van vele, milyen könnyen előfordul, hogy az ember rosszkor jár a rossz helyen.

Carla magánkívül van az unokaöccse brutális meggyilkolása után. Senkiben se bízik: jó emberek is képesek szörnyűségekre. De milyen messzire megy Carla, hogy megbékélhessen?

Mindenki sérült, az ártatlanok és a bűnösök is. Vannak, akik annyira sérültek, hogy ölni is képesek.

„Nézd, mit tettél – és mi lett belőle.”