PAULA HAWKINS – A VÍZ MÉLYÉN

Nem is tudok nyomasztóbb dolgot elképzelni egy író számára, mint egy világsikerű regény után megírni a következő könyvet. A könyvet, ami vagy tovább emel, vagy letaszít. Paula Hawkins óriásit dobbantott A lány a vonaton című thrillerrel: alig két év alatt több millió eladott példány és egy sztárokkal telezsúfolt mozifilm az eredmény.  Azt a könyvet fél év alatt írta annak idején. Most kicsit többet kellett várni, de végre megérkezett!Természetesen nekem is felkeltette az érdeklődésemet a fülszöveg, így amint lehetett, előrendeltem A víz mélyén-t. Bevallom, nagyon kíváncsi voltam arra is, hogy mit tud ez a Hawkins, amitől mindenki úgy odavan. Ebből már sejthető, hogy nem olvastam (és nem is láttam) A lány a vonaton-t. Hogy ez előnyt vagy hátrányt jelent-e A víz mélyénre nézve, azt nem tudom eldönteni, de az biztos, hogy befolyásoltság nélkül kezdtem neki az olvasásnak.

Beckford nem az öngyilkosok paradicsoma. Beckford olyan hely, ahol megszabadulnak a zűrös nőszemélyektől.

A történet egy angol kisvárosban, Beckfordban játszódik, amelyet keresztülszel egy folyó. Vagyis A Folyó. Tulajdonképpen ez a folyó a főszereplő, megjelenik szinte minden oldalon, ránehezedik a sorokra és lassan hömpölygeti a cselekményt. Ebben a városban lehetetlen kikerülni, ide járnak az emberek szórakozni, kikapcsolódni, gondolkodni. No és meghalni. Rengeteg nő lelte halálát a Fojtószakasznál: hosszú idő óta fúlnak a lányok és asszonyok önként vagy éppen kevésbé önként a vízbe. Nel Abbott sikeres harmincas nő, akit gyermekkora óta vonz a folyó és annak története. Eltökélte, hogy utánajár az évszázados rejtélyeknek, és könyvet ír a Fojtószakasznál történt halálesetekről, azonban végül ő is a vízbe veti magát. Közvetlenül a halála után kapcsolódunk be a történetbe a húga, Jules révén, aki kénytelen-kelletlen tér vissza az általa annyira gyűlölt helyre, hogy gondjába vegye nővére árván maradt kamaszlányát. Lassan, de biztosan bontakoznak ki az összefüggések, fény derül a múltbéli történésekre és konfliktusokra, a végén pedig természetesen azt is megtudjuk, hogy miért és hogyan végezte Nel is a folyóban.

Rendkívül érdekes a könyv felépítése, ugyanis tíz szereplő (és Nel Fojtószakaszos feljegyzéseinek) szemszögén keresztül olvashatjuk a történetet. Amennyire érdekes, annyira zavaró is volt az elején ez a sűrű váltás, ugyanis kellett egy kis idő ahhoz, hogy mindenkit be lehessen azonosítani és összekötni egymással. Nagyjából a történet harmadánál kezdtem el kényelmesen belehelyezkedni a történetbe és kiismerni a szereplőket. Őszintén szólva olvastam már sokkal izgalmasabb thrillert is, mint A víz mélyén, azonban mindenképpen a könyv javára kell írni a hangulatteremtést és a karakterek sokszínűségét. Az egész történetet belengi a baljós sötétség, emiatt nem jó érzés ebben a városban lenni, és egy percig sem merült fel bennem olvasás közben, hogy „jaj de jó kis hely lehet, szívesen ideköltöznék!”, pedig alapvetően imádom az angol kisvárosi hangulatot. A misztikum sem hiányozhatott, kár is lett volna kihagyni ezt a ziccert, de szerencsére nem megy el túlságosan ebbe az irányba a cselekmény, csak afféle hangulatfestő elem, de annak kiváló.

„Némelyek azt mondják, hagytak ők magukból valamit a vízben, némelyek azt mondják, a víz őriz valamit a hatalmukból, mert azóta is a partjaihoz vonzza a szerencsétleneket, a kétségbeesetteket, a boldogtalanokat, az elveszetteket. Eljönnek ide, hogy ússzanak a nővéreikkel.”

Tetszett, hogy – ha csak felszínesen, de – több társadalmi problémát (nemi erőszak, testszégyenítés, családon belüli erőszak, stb…) is feszeget a történet. Érdekesség, hogy gyakorlatilag két szálon fut a cselekmény, és majdnem a végéig nem is lehetünk biztosak abban, hogy ezek vajon összefüggenek-e egymással, a közös nevezőn – a folyón – kívül. Ezt fokozta még az írónő a múltbéli események és a jelen történéseinek váltakoztatásával, ezáltal apránként kiteregve a szereplők szennyeseit.
Ami egy kicsit hiányzott számomra, az a körömrágós izgalom és a csattanót követő döbbenet. Az utolsó bekezdésnek sikerült ugyan egy kicsit meglepnie, de örültem volna, ha több ilyennel találkozom a történet folyamán is.

Néhol kiszámítható volt a cselekmény, máskor pedig lehetett volna még fokozni, de összességében tetszett A víz mélyén. Ha egyedi hangulatra, több szemszögből megvilágított cselekményre és nyugis izgalomra vágytok, akkor biztosan nem fogtok mellényúlni ezzel a könyvvel. Én pedig megyek és beszerzem A lány a vonatont, mert most már tényleg nagyon kíváncsi lettem.

A SZERZŐRŐL Paula Hawkins angol író 1972-ben született Afrikában, a mai Zimbabwe-ban. 17 éves volt, amikor visszaköltöztek Angliába, az Oxfordi Egyetemen gazdaságtant, filozófiát és politikát tanult. Később újságíróként a The Times-nak dolgozott, az üzleti rovatban publikált. Pénzügyi tanácsadó könyvet is írt, kifejezetten nőknek szánva, The Money Goddess címmel. Amy Silver álnéven négy romantikus regényt publikált, de nagy sikert nem ért el velük. Ekkor műfajt váltott és fél év alatt megírta A lány a vonaton című könyvét. Mivel ez idő alatt teljesen az írásnak szentelte magát, annyira le volt égve, hogy az apjától kellett kölcsönkérnie. A könyvvel letarolta a világot, szinte mindenhol bestseller lett. Jelenleg Londonban él, második regénye A víz mélyén.

Follow my blog with Bloglovin