Paul Auster – Brooklyni balgaságok

A 21. Század Kiadó vette gondozásba Paul Auster életművét, így az amerikai író régóta beszerezhetetlen művei szépen lassan visszatérnek a hazai könyvesboltok polcaira. A könyvhétre érkezett a New York trilógia és a Brooklyni balgaságok, amelyeket ősszel a szerző Leviatán című könyve fog követni. Én először a gerincén II. számozást kapó Brooklyni balgaságokat vettem a kezembe, remélve, hogy a csodálatos külső hasonlóan remekbeszabott tartalmat rejt.

Meg kell mondanom, őszintén sajnálom, hogy nem ezzel a könyvvel kezdtem annak idején az Austerrel való ismerkedést, mert ha így tettem volna, akkor talán nem megy el a kedvem közel egy évtizedig a szerző műveitől. Félreértés ne essék, ez egyáltalán nem Auster hibája volt, pusztán csak én voltam még túl felkészületlen és befogadásra képtelen a húszas éveim hajnalán egy New York trilógia kaliberű könyvre. Bezzeg, ha a Brooklyni balgaságok akadt volna azon a nyáron a kezembe! Lehet-e nem szeretni egy könyvet, ami egy ilyennel nyit?

Egy csendes helyet kerestem a halálra. Valaki Brooklynt ajánlotta, hát másnap reggel Westchesterből leutaztam felmérni a terepet.

Ebben a két mondatban benne van az egész könyv hangulatának kvintesszenciája. Közel sem arról van szó, hogy a Brooklyni balgaságok egy komolytalan vagy éppen egy halálosan komoly könyv lenne, mert egyszerre mindegyik és egyik sem. Olyan mint az élet: néha szürke és lehangoló, de ott van benne az örök derű és a tudat, hogy mindig lesz valahogy.
Na de miről is szól tulajdonképpen? Nem könnyű a cselekményről úgy írni, hogy közben ne meséljek el mindent, mert ez olyan könyv, amiben csak úgy történnek a dolgok, akárcsak a való életben.

A 2000. évben járunk New Yorkban. Nathan egy hatvanas, rákkal küzdő férfi, túl élete delén, egy váláson és egy költözésen. Brooklynban telepedik le, abban a városrészben, ahol megszületett és ahol gyerekkora egy részét töltötte. Egy nap véletlenül összefut rég nem látott unokaöccsével, a hajdan szép kilátásokkal rendelkező Tommal, aki a taxis karrierje után egy antikváriumban dolgozik és egyedül él egy kis garzonban, Nathan szomszédságában. És innentől kezdődik az ő kis kalandjuk, tele csupa hétköznapi és kevésbé hétköznapi történéssel és emberekkel. Egy csalási ügy, egy elanyátlanodott kislány, egy csodás panzió távol a nagyváros zajától, egy csapdába esett unokahúg, egy tökéletes külsejű brooklyni anyuka, egy vidéki tanítónő és egy csipet szerencse szükségeltetik csak ahhoz, hogy a végén mindketten révbe érjenek a maguk módján.
Tudom, nem ez a legizgalmasabb tartalomismertető amit valaha is írtam, de a Brooklyni balgaságokról bűn lenne többet elárulni, mert azzal csak a jövendőbeli olvasás élményét rontanám el.

Az egész történetet Nathan szemszögéből olvashatjuk, ő a narrátor és egyben a főszereplő is, ennek ellenére inkább a cselekedetei és a többi szereplő szemén át ismerhetjük őt meg alaposan. A legérdekesebb karakter viszont számomra kétségkívül Harry volt, az extravagáns homoszexuális antikváriumtulajdonos, akinek jelenénél csak a múltja kalandosabb. A történet visz magával a maga sodró hétköznapiságával – olyannyira, hogy egyetlen nap kellett csak ahhoz, hogy a végére érjek Nathan, Tom, és Harry történetének. Különösen tetszett a sok irodalmi utalás és intellektuális beszélgetés a főszereplők között – főleg az Egzisztencia Hotel gondolata, hiszen ki ne vágyna el néha a városi hétköznapokból egy eldugott, saját kis paradicsomba? –  , igazi csemege ez a könyv ebből a szempontból is, ráadásul az egyik éttermes, beszélgetős fejezet drámai szövegként íródott, ami rendkívül szokatlan, de üdítő megoldásként dobta fel az amúgy sem unalmas könyvet a közepe felé.
A címszereplő Brooklyn csak csendesen megbújik a történet hátterében, diszkréten biztosítva a hamisíthatatlan New York-i hangulatot. És a humor! Imádtam ezt a fanyar, néha cinikus humort, ami minden előjel nélkül képes volt felbukkanni a sorok között.

Hirtelen eszembe jut egy sor egy filmből, amit még a hetvenes években láttam. A címére nem emlékszem, a történet és a szereplők is feledésbe merültek, de ez a pár szó olyan tisztán cseng a fülemben, mintha tegnap hallottam volna: „A gyerekek mindenért kárpótolnak… kivéve azért, hogy gyerekünk lett.”

Nagyon örülök, hogy újra kiadásra kerülnek Auster művei, ennek köszönhetően már tudom, hogy semmi okom távol tartani magam a könyveitől. A Brooklyni balgaságok remek bevezető volt az író világába, bátran ajánlom mindenkinek! Életszagú, mégis elrugaszkodott, keserű és mégis derűs, reménnyel és az újrakezdés varázsával átitatott nagyvárosi mese felnőtteknek. Én pedig alig várom, hogy ezek után újra felfedezzem a New York trilógia világát, utána pedig jöhet a többi!

---

Fülszöveg: Az elvált, nyugdíjas Nathan Glass már nem vágyik másra, csak magányra és névtelenségre, ezért visszavonul gyerekkora helyszínére, Brooklynba. Csakhogy találkozik rég nem látott unokaöccsével, Tommal, aki valaha akadémiai ambíciókat dédelgetett, ám most taxisofőr, majd annak barátjával, a kétes múltú antikvárius Harryvel, és hamarosan azt veszi észre, hogy egy összeesküvés részese, amelynek tárgya egy hamisított kézirat, célja pedig a bosszú. Paul Auster ebben a regényében a tőle megszokottnál melegebb, derűsebb hangon mesél kallódó emberekről, akiknek élete nem úgy alakult, ahogy remélték, akik már lemondtak a jövőről, de a jövő még korántsem mondott le róluk.

---

A SZERZŐRŐL
Paul Austert majd másfél tucat, a világ sok-sok nyelvére lefordított regénye, novellái és esszékötetei alapján bátran nevezhetjük  az ezredfordulós amerikai szépirodalom egyik legnagyobb alakjának. Első, saját nevén publikált könyve, a különálló, egymással mégis összefüggő darabokból álló regénytrilógia (New York trilógia) már a nyolcvanas évek végén világhírűvé tette, ezt követte a többi nagy regénye, a Holdpalota, a Leviatán, Az illúziók könyve és a Brooklyni balgaságok. Auster több országban kapott írói díjakat és kitüntetéseket, ő a PEN (nemzetközi írószervezet) amerikai elnök-helyettese. Brooklynban él, sokat utazik, gyakran találkozik az európai olvasóival is. Az irodalmi közvélemény a Nobel-díj legnagyobb várományosai közt tartja számon.