Kortárs

Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk

Mert a szabadság, azt mondják, nem más, mint a vadász és az áldozat közötti távolság.

Bevallom, ennél a könyvnél elsősorban a címére figyeltem fel, vagyok ugyanis olyan bolond, hogy nem csak egy szép borítóval, hanem egy ötletes, vagy kellemesen csengő címmel is meg lehet venni. Itt most mind a kettő adott volt, úgyhogy hamar meggyőztem magam arról, hogy ez a könyv és én kellünk egymásnak.
Ha mindenáron fel kellene címkéznem az idei olvasmányaimat, akkor a Röpke pillanat csak földi ragyogásunk egészen biztosan a legmeglepőbb olvasmányélmény címét kapná, ugyanis én komolyan nem voltam erre felkészülve.

A kritikák és a fülszöveg alapján csodálatos nyelvezetű, lebegő és éteri könyvet vártam – nem tagadom, ezek meg is vannak benne, de kapunk még hozzá némi elemi, nyers, megdöbbentő vulgaritást is. Furcsa kombináció, de zsigerig hatol. Ez az a könyv, aminél az egyik pillanatban mosolyogsz, lubickolsz a csodálatos gondolatok és mondatfüzérek tengerében, a következő oldalon meg pofán csap a nyers valóság, a kegyetlen realitás.

20200618-img_20200618_133801-01.jpg

Ocean Vuong könyve nagyon sok komoly témát feszeget. A főhős a Kiskutya nevű fiú, akit két erős, de sok (mentális) problémával küzdő nő nevel fel, az anyja és a nagyanyja. Vietnami bevándorlók, akik magukban hordozzák a háború ejtette sebeket és Kiskutya úgy nő fel, hogy ő képezi a hidat számukra az új és a régi haza között. A férfiak nélküli család révén bepillanthatunk a bevándorlók életébe, a gyökértelenség okozta sebek felnyílnak. Nagyon, de nagyon sok kényes és erős témát tárgyal a könyv, és ez veszélyes is lehet, hiszen elsikkadhat a lényeg, de Vuong olyan csodálatosan zsonglőrködik velük. Ez egy könyv a bevándorlásról. Az első szerelemről. A felnövésről. A drogokról. A kilátástalanságról. A homoszexualitásról. A mentális betegségekről. A családon belüli erőszakról.
Ez egy hosszúra nyúlt vallomás. Gyónás. Levél az anyának. Kitárulkozás. Feloldozás.

Azt mondják, semmi sem tart örökké, de valójában csak attól félnek, hogy tovább fog tartani az a dolog, mint ameddig szeretni tudják majd.

Egy cseppet sem csodálkozom azon, hogy ez a könyv irodalmi szenzáció lett a megjelenése után, nem olvastam még csak hasonlót sem eddig. Ez egy prózába tuszkolt hosszú költemény és végig az járt a fejemben, hogy lehet valami brutálisan nyers és szókimondó, miközben elringatóan lírai? Sokszor nem lehet megkülönböztetni, hogy álomkép vagy valóság ami éppen történik.
A Röpke pillanat csak földi ragyogásunk egy hangulatkönyv. Amikor először nekiálltam, hosszú hetekre félre is tettem, mert nem éreztem rá. Aztán másodszor már szinte egy szuszra végigolvastam, sikerült a lelki kapcsolódás Kiskutyával, bár ennek az volt az ára, hogy sűrű és sötét köd ereszkedett rám, ami még sokáig nem akart feloszlani. Gyönyörű gondolatok és döbbenetes történések kaptak helyet a lapokon, mélyen megérintett és elragadott, ennek ellenére nem tudom azt mondani, hogy minden ízében szerettem ezt a könyvet. Túl sok benne a fájdalom és egy kicsit kitépte a szívem.
Nagyon komoly tehetség ez a fiú, és nagyon bátor, hogy ennyire pőrére vetkőzött a könyv lapjain; az én szívemben örökre helyet kapott Kiskutya és az ő története. Remélem, olvashatjuk még tőle magyarul, és azt is, hogy a többi írása is hasonló kis ékkő lesz, mint a debütáló regénye.

ne_gytappancs_10.jpg

A könyv adatai
Eredeti cím: On ​Earth We’re Briefly Gorgeous
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Fordító: Varga Zsuzsanna
Keménytáblás, 368 oldal
Kiadás éve: 2020
Moly 

megveszem_1_-2.jpgbeleolvasok-2.jpg


Fülszöveg

Ocean Vuong könyve brutálisan őszinte, költői nyelven megírt vallomás a szerelemről, a családról, a bevándorlásról, a szegénységről és a szeretetről. A húszas éveiben járó fiú, Kiskutya, anyjának írott levelében meséli el családjuk történetét, amelynek gyökerei a háború sújtotta Vietnámtól az amerikai Hartford városáig nyúlnak.
A fiú alámerül anyja bombák szaggatta emlékképeibe, hogy elmesélje a háború okozta traumákat, a kivándorlás és az új otthon keresésének nehézségeit, valamint kettejük függőséggel és frusztrációkkal terhelt kapcsolatát. Mindeközben keresi azokat a szavakat is, amikkel őszintén megvallhatja a dohányföldeken dolgozó, drogfüggő fiúval, Trevorral való barátságát és vonzalmát. Vuong lenyűgöző sűrűséggel és megértéssel beszél a különböző világok határán lebegő emberekről, arról, hogyan élhetjük túl a való élet sivárságát, és arról, hogyan gyógyíthatjuk és menthetjük meg egymást anélkül, hogy elfelednénk, kik vagyunk.