Mezei Petra: Mint a homokszemek

Csípem az erős, vagány női karaktereket és bírom a romantikával, esetleg némi pajkossággal fűszerezett, lazább krimiket. Régen vadásztam ezeket a könyveket, manapság akkor kerülnek elő, ha teljes agykikapcsolásra vágyom. Magyar szerző tollából nem tudom, hogy találkoztam-e már hasonlóval (szerintem nem), így amikor lehetőségem nyílt elolvasni Mezei Petra debütáló regényét, amely a Mint a homokszemek címet kapta, nem sokat gondolkodtam.
Igazából nem is tudom, milyen műfajt, zsánert lehetne meghatározni ennek a könyvnek, angolul talán a romantic suspense írná le a legjobban, de magyarul?
Romantikus krimi? Igen is meg nem is. Van benne romantika, van benne krimi, sőt, némi erotika is (csak ízlésesen, semmi vadulás).
Csajos, szókimondó, nagyon mai és modern, és  – a legmeglepőbb talán – erős társadalomkritika is jellemzi. Szóval hova is lehetne beszuszakolni a Mint a homokszemeket? Egyáltalán be kellene? Fene tudja, a borító mindenesetre megteszi ezt helyettem. Sajnos. 

Alföldi Alex egy kis biztosító kárszakértője. A húszas éveiben járó nő nem csak csinos, de különleges adottsága, hogy bárkivel azonnal megtalálja a hangot, szinte olvasni tud az emberekben. Ez az adottság azonban egy maga köré falakat emelő embert rejt, akinek egy másfél évvel ezelőtti hibája nem csak a karrierjébe, de kis híján az életébe is került.
Egy banknál jelentkező sorozatos téves riasztás, és egy cserbenhagyásos gázolás között összefüggést látó Alex  egyre közelebb kerülsz ügyben nyomozó fiatal és romlatlan rendőrhöz, Ákoshoz. Ki szórakozik a bankkal és miért? És a legfontosabb: Alex képes lesz eldobni a védelmet jelentő pajzsát és az érzelemmentes egyéjszakás kalandok helyett megállapodni? 

Vajon miért jelent egyet az ártatlanság a sebezhetőséggel, amitől mindenki szabadulni igyekszik? – mélázott el a lány. Mire az ember felnő, a tisztaság jelzőjével, amivel pedig mind együtt születünk, már csak bolyhos kisállatok vagy megfoghatatlan természeti jelenségek írhatók le. Márpedig – szemrevételezte alaposan az előtte álló életformát – ő se nem kölyökkutya, se nem valamilyen anyagon túli tünemény.

A Mint a homokszemek egy olyan könyv, amelyben a főszereplő mindent visz. A két idősíkban játszódó cselekményben két Alexet ismerünk meg.
A múltban Alex egy igazi ász a munkájában. A világ legnagyobb biztosítójánál került szokatlanul fiatalon vezető pozícióba, módszerei nem csak a konkurencia, de a legfelsőbb vezetők számára is rejtélyesek. Alex remek megfigyelő, és kivételes módon rá tud hangolódni az emberekre, ez a sikere kulcsa. Egy családirtásos esetnél azonban csúnyán elszámolja magát, és miután az élete is veszélybe kerül, elveszíti a munkáját.
A jelenben Alex egy kis cégnél dolgozik, látszólag egy átlagos pesti szingli lány, de lelkileg nincs a topon. Csípős humorral és közvetlenséggel palástolja a gyengeségét és a traumát, amit elszenvedett.

Kedveltem Alex karakterét, ő volt a könyv lelke. Kedveltem, amikor épp nem a barátnői társaságában volt, mert azok a beszélgetések és szituációk borzasztóan lehangolóak voltak a regény többi részéhez képest. Nem tudom pontosan megfogalmazni, de olyan butuska, jellegtelen és üres képet mutatott a női társaságokról, barátságokról. Kicsit sztereotípnek éreztem. De ezen túllépve az excentrikus, feminista, ateista és olykor humanista Alex igazán kedvelhető főszereplő volt, olyan akit lehet sajnálni, lehet érte izgulni és egy kicsit lennénk is a helyében meg nem is.
Különösen szerettem az álmokat, amikből kirajzolódott egy kis szelete Alex gyermekkorának és múltjának, és az irodalmi vagy éppen filmes utalásokat, amitől egy kicsit bensőségesebb lett az egész cselekmény.

A romantikus szál Ákossal nem sok, de nem is kevés – legalábbis ami az én ízlésemet illeti. Kiszámítható az első összenézéstől, hogy mi lesz a végük? Nyilván. De melyik romantikus regény vagy film nem kiszámítható ebből a szempontból? Tetszett, hogy Ákosban nem a külseje vagy a macsósága volt kiemelve, hanem a romlatlan tisztaság, ami annyira elbűvöli benne Alexet, talán mert magát már nem tudja így látni.

A krimi részben egy olyan világba pillanthattunk be, ami sokunknak ismeretlen. A bankbiztonság és a kárfelmérés első hallásra nem egy krimi-kompatibilis kombináció, de Petra tök jó kis bűntényt rittyentett belőle. Igazából ha agyonütnek, sem jöttem volna rá a megoldásra, pedig nagyon egyszerű volt.
A tettesre vonatkozóan nem mondom, hogy nem lepődtem meg. Egyszerűen nem gondoltam rá, mert olyan kicsi szerepe volt a történet folyamán, hogy nem is került a látóterembe. Őt még árnyalhatta volna egy kicsit a szerző, mert ezzel kapcsolatban volt némi hiányérzetem, még úgy is, hogy nagyon erős mondatok és háttér társult az illetőhöz. Bátor dolog volt erre elvinni a cselekményt és nem tudom nem észrevenni az aktualitásokat sem, amitől olyan nagyon magyar lett ez a könyv a szó jó és hát… rossz értelmében is. A humor és a vagányság mögött azért ott van a szürke és szomorú valóság is. 

Érdekes és izgalmas, jól megírt könyv volt ez, főleg egy debütáló szerzőtől. Örülök, hogy itthon is van olyan író végre, aki ebben a szegmensben alkot. Ráadásul ha minden igaz, a Mint a homokszemek egy sorozat első kötete, és elég jó kezdés volt. Remélem, lesz még folytatása Alföldi Alex kalandjainak, vevő leszek rá.

A könyv adatai
Kiadó: Maxim
Sorozat: Dream válogatás 
Kiadás: Puhatáblás 
Oldalszám: 320 
Kiadás éve: 2020 
Moly