Mészöly Ágnes – Rókabérc, haláltúra

Az új év első értékelése nem is lehetne más, mint egy krimi, de előtte tartozom egy vallomással: félek a magyar kortárs szerzők könyveitől. Emiatt (is) szeretek biztosra menni, így általában csak alapos és megfontolt utánajárás után veszem kézbe egy számomra új szerző művét, ezért is volt döbbenetes, hogy a Rókabérc, haláltúrát hirtelen felindulásból és gondolkodás nélkül, pusztán a megérzéseim és a megmagyarázhatatlan vonzalom miatt dobtam a kosaramba a megjelenése után szinte azonnal. Véletlenül akadtam rá egy másik könyv vásárlása során, és ugyan hallomásból ismertem már Mészöly Ágnes nevét, de őszintén szóval semmi többet nem tudtam róla, csak utólag néztem meg Molyon, hogy a gyermek-és ifjúsági könyvei nagyon népszerűek. Ekkor már sejtettem, hogy nem nyúlhattam mellé. Ezt csak megerősíteni tudta a könyv külseje is: igényes kiadásról van szó, ami a történethez zseniálisan illeszkedő borítót kapott.  Szóval jól indult a kapcsolatunk és csak reménykedni tudtam abban, hogy a beltartalom nem rombolja le az illúzióimat. A fülszövegben Agatha Christie-hez hasonlítják a történetet, amit kicsit szájhúzva vettem tudomásul (AC-t minden krimi fülszövegénél divat előhúzni, mint viszonyítási alapot), de utólag be kell látnom, hogy valóban volt némi alapja az említésnek. De csak egy kicsi.

Adott egy isten háta mögötti kis vadászház Borsod megyében, valahol az Északi-középhegységben, ahol se térerő, se wifi, csak a háborítatlan természet. Ide érkezik 14 egykori osztálytárs, akik az érettségi óta minden évben összegyűlnek októberben, hogy egy kicsit kiszakadjanak a felnőtt életükből és újra tizenéveseknek érezhessék magukat. Az idei találkozó is felhőtlennek ígérkezik, de a felszín alatt fortyogó elfojtott indulatok és a mocskos kis titkok ezúttal nem maradnak észrevétlen. Aztán az egyiküket holtan találják. Az időjárás miatt nincs hová menni és nem lehet segítséget sem kérni. A gyilkos pedig közöttük van. Gota – aki civilben ügyészként üldözi a bűnösöket –  kezébe veszi a nyomozást és megpróbálja kideríteni, hogy a többi 12 közül kinek állt érdekében megölni a kamaszkori szerelmét.

Szóval annyiban tényleg van egyezés Agatha Christie történeteivel, hogy mint nála is sok esetben, úgy a Rókabérc, haláltúra is egy elszeparált közösségben elkövetett bűneseten alapszik. Személy szerint imádom az ilyen sztorikat, szóval nem csoda, hogy húzott hozzá a szívem. A szakadó eső, a szürke, ködös időjárás és a semmi közepén fekvő festői vadászház már önmagában megalapozza, előrevetíti a közelgő baljós történéseket, amit csak fokoz a szereplők félelmetesen igazisága. Bármelyikük lehetne a szomszédunk, a munkatársunk vagy az ismerősünk. A tűpontos és kegyetlen jellemábrázolások teszik ezt a könyvet igazán egyedivé: az örök vesztes turbómagyar, a spiritualitásban vigaszt kereső kirakatfeleség, a link drogfüggő, a feddhetetlen nagyvállalkozó, a kékharisnya tanárnő, aki szerelmes verseket költ, a felszínes, anyagias szingli, a bukott, meleg extanár… csak néhány a 14 ember közül, akik meglepően ismerősek. Talán degradáló lenne azt mondani, hogy mind olyan nagyon magyarok… de ez az igazság. A Rókabérc, haláltúra amellett, hogy egy remek krimi, kiváló társadalomábrázolás (és talán némi kritika is, de ezt már lehet, hogy csak beleképzeltem), Senki nem tökéletes (nem is létezhet tökéletes ember), de ebben a társaságban tényleg mindenki titkolózik, álarcot visel és színlel. 

(…) Nem így mondja, hanem már megint azokkal az ostoba kecskerímekkel bosszant. Irodalmi műveltséggel szenvedés ezeket hallgatni. Nem tudom visszatartani humorosan epés, bár az ő szintjét talán meghaladó megjegyzésemet: 
– Van elég bajom a gyenge zsengéid…
Nem tudom, hogy veszi a bátorságot, de kijavít, ezek nem zsengék, ez slam poetry, és ha többet akarok tudni a kortárs irodalomról, mélyedjek el Závada Péter szövegeiben. Műveletlen fickó, még azt sem tudja, hogy nem Péter, hanem Pál.  

A könyv elején listázva vannak a szereplők és néhány tudnivaló róluk (pl.: Netti (Scholtzmann Anett) pénzügyi elemző, jelenleg az ING amszterdami központjában dolgozik. Egyedülálló.) Ez nagyon hasznos volt, mert az első pár fejezetnél komoly nehézséget okozott megjegyezni, hogy ki kicsoda –  úgy tűnik, hogy az angolszász nevekkel jobban boldogulok memória-ügyileg, mint a magyarokkal. Aztán az lett a módszerem, hogy visszalapozgatás helyett inkább kiírtam magamnak címszavakban, hogy mit kell tudni adott illetőről (mindig jött hozzá valami új infó), így hamar sikerült megjegyezni mindenkit. Felépítését tekintve 14 fejezetből áll a könyv. Minden szereplő kap egy fejezetet, amiben a saját szemszögükből narrálják a 3 napot felölelő történetet. Ez nem csak dramaturgiailag érdekes, hanem tök jó jellemábrázolásokat is hozott mind az elbeszélő, mind a többiek szempontjából. Természetesen a gyilkos is kap egy önálló fejezetet, amit azonnal vissza is olvastam és vicces, hogy utólag mennyire egyértelmű és feltűnően elszórt információmorzsákat kap az olvasó. (Ebben viszont élesen különbözik Agatha Christie-től, aki csak a könyvek végén hagyja összeállni a szilánkokat). A sok elcsepegtett nyom ellenére az utolsó pillanatig fogalmam sem volt a tettes kilétéről. Persze voltak tippjeim, a könyv végére amúgy is csak 4-5 gyanúsított maradt, de végül nem az lett, akire gondoltam volna. Szóval a kiszámíthatóság nem jellemző a Rókabércre, ami egy kriminél nyilván nem hátrány. Ne várjunk akcióregény. Ugyan a gyilkosság elég hamar megtörténik, a könyv fokozatosan építkezik fel, darabról darabra állnak össze a kis puzzle darabok és ezeket a darabokat főleg a szereplők és az egymáshoz való viszonyulásuk szolgáltatják. Humorban sem szenved hiányt a könyv, gyakran elmosolyodtam, vagy akár fel is nevettem olvasás közben, főleg Ricse fejezete volt szórakoztató, aki az egyik kedvenc szereplőm is volt, annak ellenére, hogy elvileg ő a társaság fekete báránya.
Talán egy kicsit jobban beleláthattunk volna olvasóként a nyomozás részleteibe. Gota módszereiről és következtetéseiről inkább csak utólag értesülünk, és természetesen nem maradhatott el a „végső szembesítés” sem, ahol végül lerántják a leplet a gyilkosról és az indítékról egyaránt. Meglepő volt? Igen. Bevallom, nem erre és nem rá számítottam, de logikailag abszolút hihető és alátámasztott bűntényről volt szó, úgyhogy teljesen elégedetten csuktam be a könyvet. 

Lassan építkező, alapos, igényes és nagyon izgalmas, napjainkban játszódó magyar krimi lett a Rókabérc, haláltúra. A zsáner szerelmesei imádni fogják, pont úgy, ahogy én. Remélem, hogy Mészöly Ágnesnek még vannak hasonló jóságok a tarsolyában.

---

Fülszöveg | Nem ​mindig az a gyilkos, akit a legjobban gyűlölsz. 
Összeszokott baráti társaság érkezik a Rókabérc alatti völgyben megbúvó, mindentől elzárt vadászházba. Tizennégy egykori gimnáziumi osztálytárs, akik huszonnyolc éve minden ősszel együtt töltenek egy hosszú hétvégét. A találkozót a csapat egyik tagja sem hagyja ki, csak az idő előtti elhalálozás számít igazolt hiányzásnak. 
Az idei találkozó azonban már az első estén különös fordulatot vesz. A kedélyes, pálinkázással induló beszélgetésekben egyre több a feszültség. Ezt talán magyarázza a különlegesen pocsék, esős idő, ami mindenkit ingerültté tesz. 
Reggelre látszólag minden visszatér a megszokott kerékvágásba, csak Zozó alszik előző éjszaka óta a terasz asztalára dőlve. Ám amikor megpróbálják felébreszteni, megdöbbenve szembesülnek vele, hogy a férfi halott. Egykori szerelme, az azóta ügyésszé lett Gota gyanakodni kezd…
Mészöly Ágnes Rókabérc, haláltúra című könyve – a gyerekeknek és kamaszoknak szóló meséi, novellái és regényei után – napjaink Magyarországán játszódó, Agatha Christie nyomdokait követő, lebilincselően izgalmas krimi.

---

A SZERZŐRŐL
Mészöly Ágnes 1971-ben született, Pestlőrincen nőtt fel. (Konkrétan a kifutópálya tövében, első kirándulóhelyei között kitüntetett szerepe van a szemeretelepi kiserdőnek, ahonnan nézni lehet a fel-, meg a leszállásokat.) A Steinmetz Miklós Gimnáziumban szerzett érettségi után pár hónapig az utolsó hónapjait élő Nyugat-Németországban dolgozott (ahol meglehetősen sok tapasztalatot szerzett az emberi-, és munkakapcsolatokat illetően, és egy viszonylag viharos felmondást követően a müncheni Hauptbahnhofon ünnepelte néhány száz lelkes és ittas helybéli társaságában a berlini fal leomlását). A Nemzetközi Pető Intézetben szerzett konduktori diplomát. (Konduktorkodni majdnem annyira szeret, mint írni. Sőt, amikor azt csinálja, talán kicsit még jobban is. Vezetett fejlesztő csoportot Norvégiában, Németországban, Franciaországban, Kínában és Trinidad-Tobagón, ahol megtanulta, hogy az idő tényleg relatív, és a legmodernebb rehabilitációs eszközök gond nélkül helyettesíthetők seprűnyéllel és telefonkönyvvel).
A kétezres évek elején kezdett írással foglalkozni (addig csak a vágyakozás meg a sóhajtozás ment), a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Tanárképző Központ (PPKE VJTK) kommunikáció szaka (ami Esztergomban volt, és az elképesztő provincializmus és dilettanizmus mellett azért volt néhány remek tanár, plusz havonta végig lehetett vezetni a Duna mellett) és MÚOSZ újságíróiskolájának elvégzése után alkotta meg első, Sünimanó című meseregényét (amivel nem nyert az Édes Anyanyelvünk pályázaton). Néhány éven keresztül az irodalmi tevékenységgel párhuzamosan dolgozott konduktorként és fejlesztő pedagógusként is (igazából most is dolgozik évente néhány hónapot). Jelenleg is Pestlőrincen él férjével és négy gyerekével (akik pontosan olyan jó fejek, mint a Sünimanó főszereplői). Főként könyveket: meséket, ifjúsági regényeket ír (a komoly felnőttirodalom terepén is kóricál néha), ritkábban online újságokba vagy nyomtatott periodikákba (ez már nem hozza igazán lázba). 
Forrás: meszolyagnes.hu
Kép forrása: PRAE.HU