Mészöly Ágnes: Megrajzolt gyilkosságok

Mészöly Ágnes előző krimije, a Rókabérc, haláltúra kérdés nélkül repült a kedvenceim közé, és azóta ugyan olvastam már mást is az írótól, még mindig azt gondolom, hogy az a könyve a non plus ultra. Amikor megláttam, hogy megjelent a történet folytatása – ami a Megrajzolt gyilkosságok címet kapta –, borzasztóan izgatott lettem, de közben ott motoszkált bennem a kérdés is, hogy tud-e legalább olyan jó lenni, mint az előző?

Elütni a többitől könnyű, kitűnni a többi közül nehéz.

A Rókabérc, haláltúra főhőse, doktor Szabó Ágota, vagyis Gota a négy évvel korábbi, horrorba fulladt osztálytalálkozót követően az ügyészséget egy unalmas, de kiszámítható közjegyzőhelyettesi munkára cserélte, terápiába jár és neveli az immár nagyszájú kamasszá cseperedett lányát. Mindent felégetett maga mögött: a kapcsolatait, a karrierjét, még a régi otthonát is kukázta az utolsó emléktúra után.
Egy régi kollégája és barátja, Marosi Zoli temetésén találkozik egy fiatal fiúval, Domával, aki az elhunyt mentoráltja volt a Bűnügyi Technikai Laborban. Doma felpiszkálja a Gotában szunnyadó ügyészt, aki hamarosan azon kapja magát, hogy a Rajzoló nevű, Budapest sportos életű férfi lakosait tizedelő sorozatgyilkos nyomában lohol.
A Rajzoló nagyon okos és mindig kicsúszik a nyomozók keze közül: a kiszámított időpontokban elkapott áldozataiból csak a hamvakat hagyja hátra és a manga stílusú rajzait. Az idő egyre fogy, hamarosan eljön az ideje az újabb gyilkosságnak, a rendőrség pedig tehetetlen. A Gotából és más fura figurákból verbuvált nyomozócsapat versenyt fut az idővel, és közben óhatatlanul is veszélybe kerülnek olyanok is, akiknek nem kellene.

A Megrajzolt gyilkosságok egy friss hangú, mozgalmas krimi, igazán élő karakterekkel és egy izgalmas, sejtelmes gyilkossal a háttérben.
A kötet igazi erőssége a szereplőkben rejlik, akiket Mészölynek újfent sikerült nagyon valósághűen ábrázolni, pontosan úgy, ahogy a Rókabércben is tette: ismeretlen ismerősök, pont olyanok, akik bármelyik sarkon szembejöhetnek velünk az utcán és pont olyan esendőek, mint te vagy én. Az egyik kedvencem Pataki százados volt. Imádtam, hogy cigány létére ő az egyik legelőítéletesebb szereplő az egész sztoriban. A píszít még hírből sem ismerő karaktere igazából vajszívű embert rejt, de a felszínen egy tüskés, goromba fráter, akinek hobbija sértegetés. Mégis sikerült belőle kedvelhető figurát faragni, pont úgy, mint az előző kötet Ricséjéből –  aki egyébként most is felbukkant a sztoriban, bár már kissé „kiherélt” állapotában, mint lenyugodott családfő. Gotát illetően tökéletesen átérezhető a vívódása a két élete között. Végül persze rájön, hogy a kispolgári nyugalom nem neki való, de Domának nagyon kell noszogatni ahhoz, hogy újra nyomozónak álljon és kipukkassza azt a biztonságos kis buborékot, amit maga köré fújt a múltban történtek után. Papíron egyébként Gota a főszereplő, de minden karakter fontos szerepet kap a történetben, ebben hasonlít az első kötethez.
A Rókabércben az volt az igazán különleges, hogy minden fejezet egy-egy szereplő szemszögéből épült fel, ugyanazt a történetet láttuk 14 különböző személyiségű, hátterű ember szemén keresztül, köztük volt a gyilkos is, hiszen az egy zártkörű krimi volt. A szerző most kivitte a történetet az utcára, ezzel együtt egy sokkal pörgősebb, akciódúsabb sztori kerekedett, amit az én ízlésemnek pont megfelelően adagolt magánéleti szálak is átszőttek. A kötet bepillantást enged egy olyan szubkultúrába is, ami tőlem egyébként borzasztóan távol áll, pont ezért is volt nagyon izgalmas a mangák és animék világában kalandozni – még úgy is, hogy sokszor fogalmam sem volt, miről beszélnek a fiatalabb szereplők.

És hogy kiszámítható-e a gyilkos személye? Szerencsére nem. Bár nagyon közel voltam, de az írónak sikerült megvezetnie. A megoldás rettentő egyszerű, tulajdonképpen egy nyomozási hiba csúszott a gépezetbe, mert ha valakit még időben alaposabban feltérképeznek, akkor nagyon hamar meg lehetett volna oldani az ügyet. De akkor miből lett volna a sztori, ugye?
Olvasható önálló kötetként is, hiszen a múltra csak visszautalások vannak, de én mégis azt javasolnám, hogy haladjatok sorban, mert így lesz igazán érthető Gota személyisége és vívódása. Egyébként pedig bitang jó sztori a Rókabérc, ki ne hagyjátok!

A Megrajzolt gyilkosságok is okosan összerakott történet, szerethető és kevésbé szerethető szereplőkkel, váratlan csavarokkal és sok humorral operál, nem mellesleg a gyilkos és a módszere is igencsak különleges. Bátran tudom ajánlani a krimi-rajongóknak, pikk-pakk elrepül majd 400 oldal. Teljesen más, mint a Rókabérc, de ez nem is baj, hiszen még egyszer ugyanazzal a sémával már nem működne a dolog. Helyette sikerült továbbvinni a fontosabb szereplőket egy olyan világba, amiben még nagyon sok potenciált látok. Titkon remélem, hogy Gota története folytatódni fog és hamarosan újra együtt nyomozhatunk.

A könyv adatai
Kiadó: Prae
Sorozat:Krimi ma
Kiadás: füles kartonált
Oldalszám: 416
Kiadás éve: 2022
Moly

---