Mester Györgyi – Az élet írta

Valamilyen oknál fogva ritkán olvasok novellákat, de ha mégis, akkor mindig rájövök, hogy gyakrabban kellene. Mester Györgyi könyve megint megerősített ebben. Az élet írta vékonyka kötet ugyan, de a benne szereplő novellákat lassan és elidőzve, egyenként  fogyasztottam, akárcsak egy doboz finom bonbont.

Mester Gyöngyi hol játékosan, hol komoran ír olyan hétköznapi témákról, mint magány, szerelem, megcsalás, családi kapcsolatok, és ahogy a jó novelláktól elvárható, ezek az írások meghökkentenek, néhol szívszorítanak, de akad jócsán olyan is, ami mosolyra fakaszt. Egy közös van bennük, mégpedig a bájos hétköznapiság.
A könyv mottója, hogy Az élet írta, én csak lejegyeztem. A többit kitaláltam.
És ezt el is tudom hinni, tekintve, hogy mennyire életszagú és ismerős szituációk, emberek és történetek keltek életre a lapokon. Régen, amikor a nagymamám még járatta a Nők lapját, abban lehetett hasonló kis történeteket olvasni, nagyon szerettem. Mindegyik szösszenet után marad gondolkodnivaló, és mi a novella lényege, ha nem ez? 

A könyvben hatvanhét – inkább rövidebb, de esetenként hosszabb – terjedelmű novella található, hét téma köré csoportosítva. 
A Különös című fejezetben furcsa, megmagyarázhatatlan vagy szokatlan történésekről olvashatunk. A kedvencem A gida című  novella volt, ami a bájos hangulatával egyből elvarázsolt.
Az Önös címmel elnevezett rész a külsőségek (és belsőségek) témáját boncolgatja,hol szomorúbb, hol igazán vicces módon. Itt többet is kiemelhetnék, de leginkább a Királyfi című írás tetszett.
Az Erotikus cím alatt nem meglepő módon főként testiséggel, szerelemmel kapcsolatos novellák kaptak helyet – abszolút fogyasztható módon. A Drágám, válunk című írást emelném ki a felhozatalból, egyszerre volt elgondolkodtató és megmosolyogtató.
A Fájdalmas című volt talán a legkomorabb része a gyűjteménynek, szó szerint rátelepedik az emberre ez a fejezet, talán ezek az írások voltak a kedvenceim az egészből. Szintén többet ki lehetne emelni, de a Kinek fáj jobban című írást említem most meg. 
Nem kevésbé volt olvasmányos fejezet az Állati sem: ahogy a címéből kiderül, főképp állatokkal kapcsolatos írásokat olvashatunk itt. A Kriminális szó is árulkodó lehet, nem úgy, mint az Úti, Útszéli. Na jó, ez sem olyan bonyolult, ugyanis utazós, buszozós novellák gyűjtőneve lett az utolsó rész. A novellák címadását különösen ki kell emelnem, mert sosem tudtam meg belőlük, hogy mire számíthatok, de utólag mindig rettenetesen ötletesek voltak.

Ez nem egy szépirodalmi kötet, tehát ha arra számít, az csalódni fog. Az élet írta egy szórakoztató, elgondolkodtató novellagyűjtemény, ami nem is akar többnek látszani. Néhol túlmagyaráz, néhol kicsit befejezetlennek tűnik, de az érezhető, hogy benne van a szerző szíve-lelke.

Te nekem, én neked

Mi vagy te nekem?!
   Te vagy az első szerelmem,akivel tizenévesen ismekedtem
meg. 
   Te vagy az első szeretőm, akinek makulátlanul adtam oda
magam.
   Te vagy életem társa, házasságban a párom.
   Testi-lelki jó barátom, duál ikrem, akit nekem teremtett az
Isten.
    És hogy ki vagyok én, ki vagyok én neked?!
    Az özvegyed vagyok. 

---

Fülszöveg | Az Ad Librum kiadó gondozásában, 2018 novemberében jelent meg a szerző „Az élet írta” című kötete, amely 7 fejezetcím alatt, 67 rövidebb-hosszabb novellát tartalmaz. Az írások között – a fejezetcímekhez igazodva –, található „különös”, „önös”, „erotikus”, „fájdalmas”, „állati”, „kriminális” és „úti” témájú is. A kiadványban, a korábbiaktól eltérően, illusztráció nem szerepel, ugyanakkor a tárgykörök alá sorolt novellák változatossága, színessége kárpótolja az olvasót. A könyv mottója utalás arra, hogy az író honnan merítette témáit, melyet a következőképpen fogalmazott meg: 
„Az élet írta, én csak lejegyeztem. A többit kitaláltam.”

---

A SZERZŐRŐL
Budapesten születtem 1954-ben, a Vízöntő jegyében. Ifjúkoromból a leglényegesebb és a legemlékezetesebb időszak az a majd két évtized, melyet a Balaton mellett lakva töltöttem el.
Keszthelyen, a Vajda János gimnáziumban érettségiztem, majd főiskolai tanulmányaimat Budapesten folytattam. Mindig szerettem olvasni, humán beállítottságú vagyok, több idegen nyelvet beszélek, ennek ellenére, vagy tán éppen ezért, külkereskedelmi főiskolát végeztem. Dolgoztam is a szakmában, azonban pár év után férjhez mentem, két gyermekem született, és ezt követően szakmát váltottam. A közigazgatásban dolgoztam, két évtizedig. Szeretem a krimiket…. és ebből mindenki találja ki a későbbi foglalkozásomat. Szívesen csináltam, amit csináltam. 
Az élet úgy hozta, hogy korán nyugdíjba vonulhattam, és ekkor úgy éreztem, most talán végre azzal is foglalkozhatok, amivel mindig is szerettem volna. Írok. Működik a fantáziám, különös történeteket agyalok ki, és tetszik. Nagyon tetszik. Bízom abban, hogy talán másoknak is…
(Forrás) (Kép forrása)