
Margaret Atwood: Macskaszem
Margaret Atwood olyan író, akit nem lehet csak egyetlen könyve alapján megítélni, annyira elképesztően sokrétű a stílusa. Nem olvastam még két egyforma könyvet tőle, pedig három híján túl vagyok az egész, itthon kiadott életművén. Ennek ellenére mégis van valami, amitől az első tíz oldal után nyilvánvalóvá válik, hogy Atwooddal van dolgunk. Legújabb, magyarul megjelent könyve, a Macskaszem sem kivétel.
Nem tudom mi is ez pontosan, talán az, hogy azonnal bizalmas közelségbe engedi az olvasót és olyan pőrén veti elénk a szereplőit és azok legbensőbb gondolatait, hogy az szinte már kényelmetlen. Kényelmetlen, mert olyan gondolatokat mondat ki velük, olyan érzéseket idéztet fel, amiket általában azonnal száműzünk az agyunk lomtárába, amint felbukkannak.
A Macskaszem nem a frissebb művei közül való, egészen pontosan 1988-ban jelent meg eredetileg, de egy pillanatra sem érződik avíttnak ez a közel harminchárom éves mű. Sőt, olyan témákra és problémákra világít rá, amelyek napjainkban kezdenek egyre jobban eszkalálódni. Sokszor volt már olyan érzésem Atwoodot olvasva, hogy ez a nő egy látnok, de kezdek biztossá válni ebben.
A Macskaszem egyfajta visszatekintés, két síkon mozgó felnövéstörténet, amelynek középpontjában Elaine Risley áll. Az egyik idősíkban a gyermek Elaine-t követjük, aki különc családjával Torontóban telepedik le sok év nomádság után, a jelen idősíkjában pedig az aranykorán jócskán túl lévő Elaine kalauzol bennünket a múltjában, miután kiállításának megnyitójára visszatér gyermekkora helyszínére. Ez a hazatérés sok emléket, elfojtott érzelmet hoz felszínre a nőben. Elaine szerető családban nő fel, szülei azonban nem követik kor konvencióit, és gyermekeiket is szabadabb szellemben nevelik, mint ahogyan a negyvenes években ez megszokott lehetett.

Elaine számára az örökké úton levés a normális, a természet az ő közege, így amikor letelepednek egy nagyvárosban, kénytelen megtanulni az íratlan szabályokat. Hamar szerez barátnőket, azonban ez a barátság szinte észrevétlenül csap át lelki abúzusba a lányok részéről, akiknek vezetője a szeszélyes Cordelia. Cordelia, aki még felnőttként is kísérti Elaine-t, néha személyesen, de inkább csak gondolatban. Ahogy időnként fel-felbukkan Elaine életében, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az egykori bántalmazó maga is sok terhet cipel, és sosincs ugyan konkrétan kimondva, de a családjában látott mintát vitte tovább, amikor gyerekként Elaine-t kínozta.
Gyakran hallom Atwooddal kapcsolatban, hogy lassúnak, vontatottnak nevezik a könyveit. Ez abból a szempontból igaz, hogy nem a cselekmény viszi előre a történetet, hanem a lelki folyamatok. A Macskaszem cselekménye is összefoglalható kettő mondatban: az öregedő festőművész visszatér gyerekkora helyszínére, hogy részt vegyen a retrospektív kiállítása megnyitóján. Ott ellátogat a régen ismert helyekre, miközben gondolatban felidézi magában gyermek-és felnőttkora fontosabb eseményeit.
Na de ami ez mögött van! AZ a csoda, hatszáz oldalon. Az érzések, a színek, az élet folyása, a választások, az ok-okozatok. A főszereplő identitáskeresése, a benne lejátszódó lelki folyamatok nyomon követése, az elszenvedett abúzus hatása a személyiségére. Mind olyan téma, amit Atwood rendkívül finom részletességgel, mégis líraian és egyszerűen ad vissza a lapokon.
Az ember nem visszatekint az időre, inkább keresztülnéz rajta, akár a vízen. Néha ez bukkan a felszínre, néha az, néha semmi. Semmi sem múlik el.
Lassú könyv, de közben mégsem az. Pörögnek a lapok, észrevétlen.
Elaine története által a környezetszennyezés, a feminizmus és a nem hagyományos családmodell témája is felszínre kerül, és a mondanivalójuk aktualitása elképesztő mindannak tükrében, hogy hány éves könyvről is beszélünk.
A Macskaszem tömény szépirodalom, a könnyebben befogadható fajtából. Az általam olvasottak közül talán Az ehető nőhöz áll a legközelebb stílusában, de annál sokkal kiforrottabb, finomabb és kevésbé elvont.

A könyv adatai Eredeti cím: Cat's Eye (1988) Kiadó: Jelenkor Fordító: Csonka Ágnes Kiadás: Keménytáblás Oldalszám: 668 Kiadás éve: 2020 Moly

A Jelenkor Kiadónak köszönhetően 2020-ban újabb Atwood-regényt vehetünk kézbe magyar nyelven. A Macskaszemet, amely egy festőnő múltjáról és jelenéről szól, ezúttal nyolc bloggerünk véleményezi, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Nyereményjáték
Margaret Atwoodtól sok regényt olvashattunk már magyar nyelven. Ezúttal elrejtettük a könyvei címét a bejegyzéseinkben. A feladatod az, hogy minden bloggerünknél keresd meg az adott könyv címét, és írd be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista
Blogturné Klub
12. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 09. Nem félünk a könyvektől
12. 11. Flora the Sweaterist
12. 13. A Szofisztikált Macska
12. 15. Booktastic Boglinc
12. 17. Readinspo
12. 19. Utószó
12. 21. Könyv és más

Fülszöveg
Elaine Risley, az ellentmondásos megítélésű festőnő az életmű-kiállítására tér vissza fiatalsága színhelyére, Torontóba. A városba érkezve megrohanják az emlékek: eszébe jutnak egykori játszótársai, akikkel együtt fedezték fel a barátság titokzatos világát, megismerve a vágyakozást, a kegyetlenséget és az árulást, de felidéződnek a férfiak is, akikkel – az alkotás mellett – az elveszített önbecsülése helyén támadt űrt próbálta később kitölteni. Elaine-nek szembe kell néznie múltjával, művészként és nőként is számot kell vetnie önmagával.
A Macskaszemben feltárul a gyermeki lét sötét oldala és a 20. század közepén művészként érvényesülni próbáló nő küzdelmes útja. „A világ, melyet Atwood halálos pontossággal lefest, magányos, rémisztő hely, ahol az idő múlását az osztályterem ablakába lógatott papírtökök, hóemberek és -tulipánok jelzik, és a jövő, minden taszító női rejtélyével, csupán fenyegetés” ‒ írta róla The New York Times. Az 1989-ben Booker-díjra is jelölt regény most először olvasható magyarul.

