Margaret Atwood: Legvégül a szív

Margaret Atwood az az író, akinek a neve garancia számomra a jó könyvhöz. Mindegy, hogy mit ír, van egyfajta stílusa, ami szó szerint magával ragad. Nem minden könyve lett kedvenc, nem minden könyvét tartom hibátlannak, de ettől függetlenül az egyik legjobb kortárs íróként tartom számon. A Legvégül a szív a legújabb, magyarul megjelent regénye, amely eredetileg 2015-ben született és műfaját tekintve disztópiának lehetne nevezni. Az is tulajdonképpen, hiszen minden adalék megvan ehhez benne, azonban mégsem ezen van a hangsúly. Teljesen más, mint például A szolgálólány meséje vagy éppen a zseniális MaddAddam trilógia.

A helyszín Amerika, ahol végigsöpört a gazdasági válság és ennek nagyon sok ember látta kárát. Néhány állam maradt, amit nem érintett végzetesen a recesszió, de a kevésbé szerencsés területeken gyakorlatilag anarchia van – tombol a bűnözés, az utcák veszélyesek, az emberek elkorcsosultak és munkalehetőség is alig akad. Charmaine és Stan fiatal házaspár, egy rozoga autóban laknak és igyekeznek túlélni a napokat. Valaha mindketten sikeresek voltak és boldog jövő elé néztek együtt, azonban a válság az ő életüket sem kímélte. A helyzet a házasságukat is megviseli, Stan egyre mogorvább és cinikusabb, Charmaine pedig próbál pozitívan tekinteni a jövőbe. Charmaine egy nap felfigyel egy hirdetésre. A lehetőség szinte már túl szép, hogy igaz legyen: Consilience városa önkénteseket keres, akik vállalva a kísérleti program feltételeit, beköltöznek a védett város falai közé, ahol tisztességes munkát, szép otthont és legfőképpen biztonságos hétköznapokat kapnak. Mindezért cserébe csupán meg kell felelniük a feltételeknek és el kell fogadniuk a feltételeket. Egy hónapot tölthetnek a saját házukban, teljesen hétköznapi életet élve, majd pedig egy hónapra bevonulnak a város börtönébe, a Pozitronba, ahol a börtönkörülmények is sokkal idillibbek, mint az utcán bármelyik nap. Ebben az egy hónapban a váltótársaik költöznek a házukba, majd pedig fordítva. A rendszer jól kitalált és látszólag működőképes.

A házaspár hamar belerázódik az új, nyugodt életbe, szinte fel se tűnik nekik, hogy mennyire korlátozva vannak: állandó megfigyelések, mesterségesen idilli környezet és szigorú szabályok között élnek, és önszántukból sosem hagyhatják el a helyet. A baj akkor kezdődik, amikor Stan felfedez egy titkos üzenetet a váltótársuk nőtagjától. Ez a kis cetli olyan folyamatokat indít el, amely végzetes lehet számukra. Stan akaratán kívül részese lesz egy tervnek, amely ha elbukik, az életébe kerülhet.

Atwood mindig, de mindig képes meglepni. Ez a könyv a kemény háttértörténet mögött egy igazi abszurd sztori, amin az embernek néha már nevetnie kell, annyira képtelen szituációk alakulnak ki a szereplők körül és által. Igazság szerint olvasás közben néha csak felnéztem és azt kérdeztem magamtól, hogy mi a…?! Az is megfordult a fejemben, hogy Atwood mindezt csak viccnek szánta, aztán véletlenül kiadták.
A Legvégül a szív a lírai címe ellenére elsősorban egy tök szórakoztató történet volt, amiben ha akarom, megtalálom a mélységeket meg a mondanivalót, de igazából számomra nem ezen volt a fókusz. Nyilván, beszél ez a történet a szabadságról, meg annak korlátozásáról, a szabad akaratról és a döntésekről, meg a kapcsolatokról és a szerelemről is, de nem olyan direkt módon, mint ahogy a Macskaszem vagy Az ehető nő mesél mélységekről. Nem is lehet túl komolyan venni a szexrobotok, az Elvisek, a bizarr szexjelenetek és a kötött mackók árnyékában.

Mindezek mellett végtelenül izgalmas és Atwoodhoz képest mozgalmas a történet; izgulunk a főszereplőkért, akik a legkevésbé sem tökéletesek, hibát hibára halmoznak és rossz döntéseket hoznak, vagy éppen jó döntéseket rossznak álcázva. Aztán a komoly komolytalanságok után otthagy bennünket egy olyan befejezéssel, ami után ha akarunk, ha nem, mégis el kell gondolkodnunk egy kicsit mélyebben is.
Atwood zseniális. Ezt minden egyes róla szóló posztomban leírom, de mit csináljak, ha tényleg így van? Nem tudom, honnan jönnek neki ezek az egészen elképesztő és irracionális ötletek, de működik.
Nem a Legvégül a szív a legerősebb regénye, de hogy felejthetetlen olvasmány, az tuti.

A könyv adatai
Eredeti cím: The ​Heart Goes Last
Kiadó: Jelenkor
Fordító: Csonka Ágnes
Kiadás: Keménytáblás
Oldalszám: 508
Kiadás éve: 2021
Moly

Margaret Atwood legújabb magyarul megjelent regénye ismét egy sajátos hangulatú, fontos társadalmi és erkölcsi problémákat felvető disztópia. Az írónő által megálmodott világban a gazdasági válságra és vandalizmusra adott reakcióként az emberek idejük felében mesés körülmények között élnek Consilience városában, míg az idő másik felében fegyencként ülnek a Pozitron börtönben. Ha kíváncsiak vagytok a történetre, tartsatok bloggereinkkel, és nyerjétek meg a Jelenkor Kiadó által felajánlott példányt!

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban Margaret Atwood munkásságával foglalkozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti dolgotok pedig, hogy rájöjjetek, melyik regényből származik, és beírjátok a címet a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Mindig hiba hangosan gyalázni azt, aki erősebb az embernél, hacsak nincs köztük egy kerítés.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

Blogturné Klub

08.21. Könyv és más

08.23. A Szofisztikált Macska 

08.25. Spirit Bliss Sárga könyves út

08.27. Readinspo

08.29. Pandalány olvas

08.31. Sorok között

09.02. Booktastic Boglinc

---