Margaret Atwood idehaza A szolgálólány meséjével lett igazán széles körben ismert, pedig ha valaki, hát ő igencsak gazdag életművel rendelkezik. Sok könyve megjelent már korábban magyarul, többek között az eredetileg 2003-ban debütáló MaddAddam (korábban VadÁdám) trilógia első két kötete is, azonban a harmadik, befejező részt valamilyen oknál fogva nem fordították le – egészen mostanáig. A Jelenkor kiadó sorra jelenteti meg csodaszép, új köntösben a kanadai írónő könyveit; legutóbb a könyvfesztiválra érkezett a szóban forgó trilógia, ráadásul szinte mindhárom kötet egyszerre. Ezúttal az első részről fogok írni, amely egy félelmetes és elborult jövőképet tár elénk. Tudjátok, csak olyan Atwoodosan…

In medias res ébredünk fel a főszereplőnkkel, Hóemberrel együtt egy parthoz közeli fa ágai között egy átlagos reggelen. Hamar kirajzolódik, hogy ez a világ már nagyon más, mint ahogyan mi ismerjük. Apokalipszis utáni állapotok uralkodnak, amely furcsán, de idillien keveredik a paradicsomi nyugalommal. Nem véletlen, az emberiség ugyanis Hóember kivételével kihalt, csak a természet, a furcsa állatok, na meg az emberszerű guvatkák maradtak Hóember társaságaként. Utóbbiak gyermekien naivak és tiszták, külsőleg pedig tökéletesek – nem hiába, hiszen „emberkéz” alkotta őket.

Hóembert kísérve lassan mi is otthon érezzük magunkat ebben a posztapokaliptikus világban és apránként a múlt darabkái is összeállnak. Megismerjük Hóember (Jimmy) gyerekkorát, a barátságát Guvattal (Glenn), az idealista zsenivel és Gazellát, a nőt, aki mindkét férfi életében fontos szerepet játszik. A nem túl távoli jövő, ahol az emberek plebsztelepeken és kampuszokon szorosan elkülönítve élnek, ahol az egymással keresztezett és génmanipulációval előállított állatok, növények és ételek teljesen hétköznapi dolognak számítanak, ugyanúgy, mint az élőben közvetített kivégzések, öngyilkosságok és gyerekpornó is, szinte magában hordozta egy világméretű katasztrófa lehetőségét.
Ez egy olyan jövő, ami talán nem is olyan túl távoli. Atwood ezúttal is jócskán szabadjára engedte a fantáziáját és nem lehet észrevenni, mennyire zseni ez a nő, gyakorlatilag tizenöt évvel ezelőtt már reflektált arra, amit manapság még mindig nagyon sokan nem akarunk tudomásul venni: lassan kimerülnek a Föld erőforrásai, túl sokan vagyunk és túl puszítóan élünk, miközben minden faj fölött állónak, istennek képzeljük magunkat.

– Jimmy, gondolj bele józanul. Nem tartható fenn a végtelenségig egy egyre növekvő populáció, miközben korlátozott az élelemhez való hozzáférés. A Homo sapiens nem tűnik képesnek arra, hogy a kínálat függvényében korlátozza magát. Egyike azon kevés fajnak, amelyik akkor sem csökkenti a szaporulatát, ha egyre kevesebb élelem áll a rendelkezésére. Más szavakkal – és természetesen csak bizonyos mértékig –, minél kevesebbet eszünk, annál többször élünk nemi életet.
– És ezt mivel magyarázod? – kérdezte Jimmy.
– A képzelőtehetséggel – felelte Guvat. – Az emberek el tudják képzelni a saját halálukat, látják, ahogy egyre közeledik, és a küszöbönálló halál puszta gondolata is afrodiziákumként hat rájuk. A kutya vagy a nyúl nem így viselkedik. Vegyük például a madarakat: szűkös időszakban kevesebb tojást raknak, vagy egyáltalán nem is párzanak. Minden energiájukat saját fennmaradásukra fordítják addig, amíg jobb idők nem jönnek. De az emberek remélik, hogy a lelküket valaki másba passzírozhatják, saját maguk újabb verziójába, és így örökké élhetnek.
– Akkor ezek szerint mint faj, a remény miatt pusztulunk ki?
– Nevezheted reménynek is. Vagy kétségbeesésnek.
– De remény nélkül is halálra vagyunk ítélve – mondta Jimmy.
– De csak mint egyének – felelte vidáman Guvat. 

A főszereplő látszólag Jimmy, de Guvat az, aki igazán mozgatja a történet szálait, még úgy is, hogy róla, illetve a hátteréről nem sokat tudunk meg, kizárólag Hóember visszaemlékezéseiből és az egymással folytatott eszmecseréikből rajzolódik ki egy kép róla, illetve a nézeteiről. Guvat egy idealista, istenkomplexusos zseni, aki törekvéseivel több kárt okoz végül, mint hasznot. Őszintén szólva a végén sem derült ki számomra, hogy amit végül tett, az direkt történt úgy ahogy, vagy pedig hiba csúszott a terveiben, mindenesetre biztos, hogy gátlástalan módszerekkel próbálta elérni a céljait.
Jimmyt jobban kedveltem Hóemberként, nem véletlen, hogy a kedvenc részeim a jelenben játszódtak, vele. Magányos túlélőként, a reménytelen, kilátástalan létezés ellenére sem veszítette el iróniáját és annak ellenére, hogy mennyire idegenkedik tőlük, valahol megható volt a Guvatkákról való gondoskodása.

Remek disztópia lett a Guvat és Gazella, amely telis-teli van érdekes és elgondolkodtató eszmefuttatással az emberiségről, a társadalomról meg úgy alapvetően a létezésről és  az abszurditása ellenére nagyon is el tudja hitetni velem, hogy ez akár még meg is történhetne (ugyanúgy, mint ahogy A szolgálólány meséje tette). Nyitva hagyott ugyan néhány kérdést, és a vége is csak egy hirtelen lezárást kapott pont a legizgalmasabb cselekmény közepén, de nem haragszom emiatt, hiszen vár rám a polcon Az özönvíz éve, amely egy másik szemszögből mutatja be a történéseket.
Nagyon tetszett, és kizárólag azért kap most csak négy tappancsot, mert az elején néhol vontatott volt, a végén pedig azt éreztem, hogy ez csak egy zseniális ízelítő, bevezető volt valami nagyobb, még jobb dologba. Ha szeretitek a disztópiákat, akkor semmiképp ne hagyjátok ki. Nagyon más, mint amit eddig a szerzőtől olvastam, egyetlen közös van csak bennük: Atwood zsenije. 

Több és jobb elfoglaltságot kell találnia, amivel az idejét töltheti. Az ő idejét.Micsoda idejétmúlt fogalom, mintha kapott volna egy idővel teli dobozt, ami csak az övé, dugig tömve órákkal és percekkel, és úgy költheti, mint a pénzt. Az egyetlen probléma, hogy lyukas a doboz: bármit is csinál, az idő kiszökik belőle.

 A Jelenkor Kiadónak köszönhetően Margaret Atwood egy újabb disztópiáját vehetik a magyar olvasók a kezükbe, ezúttal egy trilógia formájában. A MaddAddam-trilógia első része, a Guvat és Gazella egy olyan világban játszódik, amely egyszerre pokoli és paradicsomi. Az emberek kiirtották magukat, ám előtte egy tudóscsoport létrehozott egy az emberhez nagyon hasonló, mégis sokban különböző új, génmódosított fajt, a Guvatkákat. Ezeket a lényeket Hóember, a (talán) utolsó ember szemén keresztül ismerhetjük meg, ahogyan az ő emlékein keresztül tudhatjuk meg azt is, hogyan pusztult el az általunk ismert világ.

Nyereményjáték

A MaddAddam-trilógia 1. része, a Guvat és Gazella részben azt is bemutatja, milyen egy teljesen magányos ember élete. A turné állomásain ezúttal olyan filmekből láthattok képeket, amelyekben egy-egy karakter valamilyen okból magányra ítéltetett. Találjátok ki a filmek címét, és írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába őket.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

 a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

05.25. Always Love a Wild Book
05.28. Spirit Bliss Sárga könyves út
05.31. A Szofisztikált Macska
05.03. Könyv és más

Fülszöveg | Az üszkös romokkal borított posztapokaliptikus, mégis furcsán paradicsomi tájban gyönyörű, tea-, krém- és mézszín emberek élik egyszerű mindennapjaikat: bogyókat, gyökereket gyűjtenek, bujkálnak a mutáns vadállatok elől, dorombolva gyógyítják egymást, nevelik gyermekeiket. Nem ismerik sem a szerelmet, sem a háborút, nincs bennük birtoklási vágy. Ők a Guvatkák, a génmódosított faj, amely túlélte az emberiséget kipusztító járványt. Csupán egyetlen ember él velük: a rejtélyes Hóember, akit vallásos rajongással vesznek körül.
Hóember magányosságában az emlékeibe menekül, így ismerjük meg a járvány előtti, tehetős Kampuszokra és a nyomortól, bűnözéstől és betegségektől sújtott plebsztelepekre szakadt világ történetét, ahol mindenki sorsa az elvtelen Konszernek és a központi biztonsági szolgálat embereinek kezében van. Ebben a könyörtelen világban határozza el Hóember gyermekkori barátja, a zseniális géntechnológus Guvat, hogy létrehozza az embernél tökéletesebb fajt. Bármi áron.
Margaret Atwood nagyszabású disztópiája a MaddAddam-trilógia. A Guvat és Gazella, valamint Az Özönvíz éve javított kiadásban jelenik meg a Jelenkor Kiadó gondozásában, a befejező kötet, a MaddAddam pedig most először olvasható magyarul.

A SZERZŐRŐL
Margaret Atwood kanadai író, költő, kritikus 1939-ben született Ottawában. A hatvanas évek óta jelennek meg művei, számos regény, verseskötet, gyermekkönyv, esszé- és tanulmánykötet szerzője. Több egyetemen oktatott, jelenleg a Nemzetközi PEN Club egyik alelnöke. Munkásságát számtalan díjjal jutalmazták, melyek között megtalálhatóak a science fiction legrangosabb elismerései csakúgy, mint kitüntetés humanitárius tevékenységéért vagy a Booker-díj.
Művei a Jelenkor Kiadónál: A Szolgálólány meséje (2017), Alias Grace (2017), A vak bérgyilkos (2018), Guvat és Gazella (2019), Az özönvíz éve (2019), MaddAddam (2019)