Nélkülem – Nélküled
Könyvajánló,  Kortárs

Légrádi Gergely: Nélkülem – Nélküled

Őrülten nehéz témát dolgoz fel Légrádi Gergely a legújabb regényében, amely a Nélkülem – Nélküled címet kapta.  Ahogy a címből sejthető, ez nem egyszerű könyv, hanem afféle ikerregény, amely ugyanazt a témát két különböző szemszögből mutatja be.
Ez a regény nem új. Nem teljesen új. A Nélkülem – Nélküled első fele 2018-ban már megjelent egyszer, azonban a Nélküled címet kapott második rész, a feleség, Eszter szemszöge még nem volt olvasható ezelőtt.

Az író ezzel sok korábbi olvasója kívánságát teljesítette, hiszen amikor utánanéztem a könyvnek, feltűnt, hogy sokan hiányolták ezt a perspektívát. Hát, most itt van, és a kettő tökéletesen kiegészíti egymást. 


Amikor felmerült, hogy elolvashatom a könyvet, vacilláltam. Sok dolog miatt szoktam vacillálni egy könyv kapcsán, de ezúttal a legnyilvánvalóbb dolog, a téma volt a visszatartó erő. Ugyanis a történetünk főhőse, Miklós kegyetlen betegséggel küzd: Alzheimer-kóros. A regényben végigkövetjük a küzdelmét a betegséggel, illetve a betegség hatásait a közvetlen családra. Tisztában voltam vele, hogy megterhelő és lehangoló olvasmány lesz. A kérdés az volt, hogy akarok-e még a menedéket jelentő könyvek lapjai között is a valóságomat megkeserítő témával foglalkozni? Akartam. 

Nagy fába vágja a fejszéjét az az író, aki betegségtörténet írására adja a fejét. Nagyon vékony az a mezsgye, amin egyensúlyozni kell, hogy hiteles és átélhető legyen a történet; hogy a giccs és a hatásvadászat csábító, de jócskán lelombozó elemeit elhagyva tudjon hatni az olvasóra. Az átélhetőséggel esetemben nem volt probléma, mivel ugye elég könnyen bele tudom képzelni magam a szituációba, de azt gondolom, hogy a második pont sem volt problémás – Légrádinak sikerült olyan könyvet írnia, ami ugyan mélyen megrendíti az olvasót, de nem célja a százas papírzsepi elfogyasztására buzdítás, ellenben a továbbgondolásra és kegyetlen önvizsgálatra késztetés annál inkább.

A múlt már mindegy. Azzal már senki sem foglalkozik, abból már semmi sem épül. A jelen pedig nem más, mint egy pillanat, amely mindjárt múlttá lesz. Csak a jövő van.

Miklós negyvenes, minden szempontból irigyelhető ember. Szép családja van két kisgyerekkel és egy támogató feleséggel, de az igazi büszkeségét a munkája jelenti. Napjaink tipikus sikerembere ő: a marketingzseni, a problémamegoldó, a szervező, a vezető, akit nem csak tisztelnek, de szeretnek is a munkatársai és az ügyfelei. Aztán valami megváltozik. Nem csak a környezete érzékeli ezt a változást, hanem tudat alatt ő maga is. És elhangzik a mondat Esztertől, a feleségtől, ami végül mindent megváltoztat és új kilátásokba helyez: Meg kellene mutatnod magad egy orvosnak.
A
diagnózis letaglózó. Alzheimer-kór. A könyv első felében Miklós szemszögéből követjük az első orvosi látogatástól a kór elhatalmasodásáig tartó időszakot. Vele együtt reménykedünk, bízunk, majd belenyugszunk. Az író remekül érzékeltette az éppen aktuális állapotokat az írásmóddal. 

Az első néhány fejezet nagyon nehezen adta magát. Pörgős volt, átmenetek nélkül váltott egyik szituációból a másikba, egyik szereplőtől a másikig, nagyon kellett figyelni, hogy képben maradjak. Aztán ahogy az Alzheimer elhatalmasodott Miklóson, úgy lassult le a tempó és változott az írásmód is. A főszereplő naplóbejegyzései, sms-ek, és üzenetek színesítik az elbeszélést. Miklós állapota remekül követhető az egyre szétszórtabb, csapongóbb írásai nyomán, a végén már a fogalmazás sem megy neki. Leszámítva az első néhány oldalt, a Nélkülem – Nélküled könnyen olvasható és magával ragadó szöveg, a nehézséget a tartalma, nem az írásmódja jelenti. Itt ez az ember, aki mindent és mindenkit alárendelt a munkájának és csak most döbben rá, hogy a számára legfontosabbakat mennyire háttérbe szorította. Hogy most, amikor a múltja, jelene és jövője egyszerre a semmibe vész, csak ők jelentik számára a kapaszkodót, a reményt, a bizakodást. 

A második részben Eszter kerül középpontba, ez az ő története. A nőnek, aki a házasságában minden irányítást átengedett, most egyedül kell boldogulnia. A két rész nagyon jól kiegészíti egymást, hiszen itt főleg a gyászfeldolgozáson, az új élet elkezdésén van a hangsúly, aminek előfeltétele a múltba- és szembenézés. Nagyon filozofikus, elemezgető, lélek aljára merülős, sokszor fájdalmas szöveg ez. Ha úgy tetszik, jelenetek egy házasságból, amiben a hétköznapok és a rutin bedarálta a szerelmet és társas magánnyá lesz az örökkön örökké. Ami néha kizökkentett, az az enyhe teatralitás volt – ez a második, utólag megírt rész hajlamos volt esetenként beleesni ebbe a csapdába, de szerencsére nem végig jellemző.

Nagyon szép és fontos könyv ez, egy olyan betegségen keresztül mutat tükröt, amelyet még az ellenségemnek sem kívánnék. Mert ez a könyv ugyan az Alzheimerről szól látszólag, de igazából az életben fontos dolgokról próbál beszélni. Az igazán fontosakról. Nem vidám olvasmány a Nélkülem – Nélküled, de az ember nem is azért olvas ilyeneket, hogy aztán nyugodtan aludjon. Ellenben arcul csap, meglököd és rád kiált egy kicsit. Épp csak annyira, hogy mérlegre tedd az életed aktuálisan fontosnak tűnő dolgait. Hogy időben szóljon, amíg még nincs túl késő. Remélem, hogy sok Miklós és Eszter fogja olvasni. 

Kár, hogy senki nem tanította meg gyerekként, hogy ezek a kis, már-már hasznavehetetlen csodák itt vannak velünk. Azt hiszem, más ember lettem volna.

A könyv adatai
Kiadó: Jaffa
Kiadás: keménytáblás
Oldalszám: 340
Megjelenés: 2020.szeptember 10. 
Moly
Nélkülem – Nélküled

Nélkülem – Nélküled

Fülszöveg

Légrádi ​Gergely regénye korunk mókuskerék-generációjáról szóló, megrázó írás. Miklós teljesítménykényszer alatt éli mindennapjait. Identitását munkájában betöltött pozíciója határozza meg, amelynek egy hirtelen jött, súlyos betegség vet véget, egyszeriben rávilágítva kiüresedett, elfojtásokkal teli életére, amely alól a házassága sem kivétel. Eszter, Miklós felesége pedig kénytelen ráébredni, hogy mellőle is elszaladtak az évek. Az emlékek, a barátok. Ráadásul elkerülhetetlennek tűnik, hogy egyedül maradjon két gyermekükkel.
Mindenki keres valamit. Valaki kapaszkodókat, a meg nem élt élet emlékeit. Más azt, hogy hol és mikor romlott el minden. Van, aki a múltban ragad. Megint más a feldolgozás, az újrakezdés lehetőségeit kutatja.
Különös erejű „ikerkönyvet” tart kezében az olvasó. Főszereplője egy férfi és egy nő, egy házaspár. Ők ketten az élet szélsőségekkel teli zarándokútjait járják végig; az összeomlástól a talpra állásig, a halál elfogadásától az újrakezdésig.
Emlékezetes és tanulságos regény.- Radnóti Zsuzsa
Csak igazi író lát ilyen tisztán és belülről minket, nőket és férfiakat, mint Légrádi Gergely.- Mácsai Pál