Könyvhörcsögből tudatos halmozó?

A könyvsorozatok kivesézése után megint témázni invitáltak a lányok, ezúttal könyvhörcsögséggel kapcsolatban, amiről őszintén szólva annyi mondanivalóm van, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Nagyon jót mosolyogtam, amikor PuPi megkeresett (innen is köszi!) ezzel, mert ebben az évben, hát hogy is mondjam… kissé túllőttem a célon. Tegnap olvastam egy cikket, miszerint a magyarok baromi nagy része egyáltalán nem vásárol könyvet. Na, hát mindenki nyugodjon meg, én veszek helyettük is!
Viccen kívül, nagyon sokat fejlődtem ezen a téren és az idei beszerzéseimben tényleg van egy nagy adag tudatosság is.

Nem voltam egyébként mindig mohó kishörcsög. Amikor elkezdtem komolyabban olvasni, tökéletesen megelégedtem a könyvtár kínálatával, évi 2-3 ajándékba kapott könyvvel és persze a saját elenyésző mennyiségű vásárlásommal, ami főleg antikváriumokban történt. Nem voltam eleresztve a gimi és a fősuli idején, és akkor mások is voltak a prioritások. Pontosan tudom, mikor kezdődött a felhalmozás. A Molyon csodásan végigkövethető a folyamat, amikor is nagyjából négy-öt évvel ezelőtt, években mérhető, hosszabb nem olvasós időszak után újra visszataláltam a könyvekhez. Akkor jött a gondolat, hogy szeretnék egy saját kis könyvtárat, amiben olyan könyvek kapnak helyet, amik csak és kizárólag a saját ízlésemet tükrözik. Addig is voltak könyveim, de ezek javarészt a család évtizedek alatt összegyűjtögetett, főként ponyvákból és szépirodalmi kötetekből álló gyűjteményét jelentette, amiket egyébként a sulis nyári szünetekben ki is olvastam. Szóval elkezdtem újra olvasni, ezzel párhuzamosan vásárolni, aztán jött a blog és innen már nem is kell magyaráznom. A könyvtáram szépen épült és valamikor eljött az a pont is, amikor nem tudtam olyan ütemben olvasni, ahogy érkeztek a könyvek.

Nagyon könnyű egyébként beleesni ebbe az ördögi körbe. Elkap a gépszíj, és azt veszed észre, hogy ez is kell, azt is el akarod olvasni, úristen, xy-nak új regénye jön, a kedvenc könyves webshopodban kihagyhatatlan akció van, a Könyvudvarban csak 400 forint az a könyv, amit már ezer éve kinéztél és a többi.
Mind átestünk ezeken, ugye? Nem könnyítik meg a helyzetet az állandóan akciózó kiadók, az online könyvesboltok és a fillérekért kapható könyvek sem. 
Ne higgyétek, hogy könyves bloggerként egyszerűbb a helyzet. Minden sötét sarokból könyvek kísértenek. Nagyjából mindig képben kell lennem a friss megjelenésekkel, a social media feedjeim nyolcvan százaléka könyves kontent és imádok könyvesboltokban bolyongani. Jó lenne, de nem veszek kevesebb könyvet a recenzióba kapott példányok miatt sem. A recenziók témája egyébként egy külön posztot is megérne, mert nagyon nehéz egyensúlyt tartani és nem beleesni a túlvállalás csapdájába. Idén volt is egy fogadalmam, hogy nem vállalok annyi recenziót, ami az egyéni reciknél szuperül működik is, de a blogturnék miatt ez már nehezebb dió. Ebben is fejlődtem már a kezdetekhez képest, de baromi nehéz bölcsnek és mértéktartónak lenni.

Nehéz kordában tartani a vágyakat, még akkor is, ha a józan eszünkkel tudjuk, hogy sokkal nagyobb mértékű a halmozás, mint amit ténylegesen el tudunk olvasni. De halmozni jó – mondja a kisördög a vállon –, ki tudja, mikor lesz szükség vagy éppen kedv pont azt a könyvet olvasni, és milyen jó, ha csak le kell emelni a polcról, nem? De.
Viszont helyre is szükség van és önfegyelemre is, na meg jó lenne hó végén nem a margarinos zsömle fölött olvasni a legújabb szerzeményt.
Örök harc zajlik a fejemben a bennem élő Marie Kondo és a harácsoló könyvrajongó között. A helyzet viszont sokkal jobb a pár évvel ezelőttihez képest, amikor még gondolkodás nélkül megvettem bármit, ami akcióban volt és egy kicsit is tetszett a fülszövege. A legdurvább ámokfutásom során közel negyven könyvet vettem egyszerre az egyik nyári akcióban. Negyvenet.

Nekem az vált be, hogy megbeszéltem magammal, nem veszem meg egyből a kinézett könyvet. Félreteszem gondolatban és ha egy hónap múlva is úgy érzem, hogy őrülten vágyom rá, akkor megrendelem. Egy csomó vásárlástól megkíméltem magam ezzel a módszerrel idén, mert varázslatos módon ennyi idő után már csökken a lelkesedés, és letisztázódott, hogy mi az, amit csak a hype vagy a hirtelen felindulás miatt akartam.
Minden hónapban veszek könyvet, de nem mennyiségi, hanem pénzügyi korlátom van. Meghatározott x forint mehet egy hónapban könyvre, aztán hogy ebbe az összegbe egy drágább, vagy több nagyon akciós olvasmány fér-e bele, az már más kérdés.
Aztán van egy Keep-es kívánságlistám, amit úgy két éve folyamatosan frissítek; innen lehet nekem ajándékot választani és ez az a lista, amiről ha meglátok egy könyvet akcióban, akkor nem gondolkodom a vásárlásán. És ott vannak a nagy akciók, amivel minden évben előrukkolnak a webshopok. Ezek a gyenge pontjaim, de már eljutottam oda, hogy ebben is tudatosabb vagyok. Nem rendelek csak azért könyvet, mert olcsó. Kizárólag olyat, ami régóta vágyott könyv, vagy olvastam róla valakinél és tudom, hogy biztosan tetszeni fog. Ezer éve olvasok, ismerem magam, így nagyjából kilencven százalékban sikerül jó könyvet kiszúrnom.

Próbálom tudatosan építeni a könyvtáramat. Nem a külvilágnak, hanem önmagamnak. Olyan könyvekkel akarom megtölteni, amiket évek múltán újra kézbe fogok venni. Imádok ránézni a könyvespolcomra, amin csupa olyan könyv van, ami örömet okozott vagy alig várom, hogy elkezdjem. Sokkal otthonosabban érzem magam a lakásban, ha könyvek vesznek körül. Ezért sem tudnék csak pár könyvet tartani egy kis falipolcon. Jelenleg nagyjából 500 kötetem van, ami szerintem még a tűrhető kategória, 1-2000 könyvvel már bajban lennék, azt hiszem.
Ebben az évben rádöbbentem, hogy keservesen kevés verseskötetem és magyar kortárs könyvem van, így elkezdtem ezekre fókuszálni. Nem úgy kell elképzelni, hogy egyszerre jól bevásároltam ezekből, hanem figyeltem az akciókat, és szép lassan csipegettem össze innen-onnan a könyveket. Így lett például elképesztően nevetséges összegből teljes Weöres Sándor életművem, de a hiányzó klasszikusokat sem vagyok rest a könyvszekérről összevadászni. 

Amiről mégis kiderült, hogy már nem érdekel, vagy mégsem a stílusom, vagy elolvastam és nem fogom még egyszer, azoktól szívbaj nélkül megváltam. Tavasszal volt egy nagyobb szanálási akcióm, amikor eladtam és elajándékoztam egy csomó, számomra már felesleges könyvet és a jövőben így fogok tenni. Nem mondom, hogy nem vérzett a szívem értük, de tulajdonképpen egyik sem hiányzik azóta, szóval túl lehet élni.  

Hogy hörcsög vagyok-e? Egyértelműen igen. De tudatosan próbálom halmozni a könyveket, és nem mondom, hogy mindig sikerül, de úgy érzem, hogy sokat fejlődtem ebből a szempontból. Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Aki olvas, az előbb-utóbb fel is halmozza a könyveket, ez törvényszerű, hacsak nem egy vasakaratú emberről van szó. De addig nincs nagy baj, amíg tudunk korlátokat szabni a vágyainknak. Nehéz megtanulni, de nem lehetetlen.

A többiek gondolatai a könyvhörcsögségről: Anett|Cloudbookatlas|Dóri|Heloise|Nima|Nita|PuPilla|Sister 
Utóvéd: