könyvespolc
Fecsegő

Könyvhörcsögből tudatos halmozó?

A könyvsorozatok kivesézése után megint témázni invitáltak a lányok, ezúttal könyvhörcsögséggel kapcsolatban, amiről őszintén szólva annyi mondanivalóm van, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Nagyon jót mosolyogtam, amikor PuPi megkeresett (innen is köszi!) ezzel, mert ebben az évben, hát hogy is mondjam… kissé túllőttem a célon. Tegnap olvastam egy cikket, miszerint a magyarok baromi nagy része egyáltalán nem vásárol könyvet. Na, hát mindenki nyugodjon meg, én veszek helyettük is!
Viccen kívül, nagyon sokat fejlődtem ezen a téren és az idei beszerzéseimben tényleg van egy nagy adag tudatosság is.

Nem voltam egyébként mindig mohó kishörcsög. Amikor elkezdtem komolyabban olvasni, tökéletesen megelégedtem a könyvtár kínálatával, évi 2-3 ajándékba kapott könyvvel és persze a saját elenyésző mennyiségű vásárlásommal, ami főleg antikváriumokban történt. Nem voltam eleresztve a gimi és a fősuli idején, és akkor mások is voltak a prioritások. Pontosan tudom, mikor kezdődött a felhalmozás. A Molyon csodásan végigkövethető a folyamat, amikor is nagyjából négy-öt évvel ezelőtt, években mérhető, hosszabb nem olvasós időszak után újra visszataláltam a könyvekhez. Akkor jött a gondolat, hogy szeretnék egy saját kis könyvtárat, amiben olyan könyvek kapnak helyet, amik csak és kizárólag a saját ízlésemet tükrözik. Addig is voltak könyveim, de ezek javarészt a család évtizedek alatt összegyűjtögetett, főként ponyvákból és szépirodalmi kötetekből álló gyűjteményét jelentette, amiket egyébként a sulis nyári szünetekben ki is olvastam. Szóval elkezdtem újra olvasni, ezzel párhuzamosan vásárolni, aztán jött a blog és innen már nem is kell magyaráznom. A könyvtáram szépen épült és valamikor eljött az a pont is, amikor nem tudtam olyan ütemben olvasni, ahogy érkeztek a könyvek.

könyvespolc

Nagyon könnyű egyébként beleesni ebbe az ördögi körbe. Elkap a gépszíj, és azt veszed észre, hogy ez is kell, azt is el akarod olvasni, úristen, xy-nak új regénye jön, a kedvenc könyves webshopodban kihagyhatatlan akció van, a Könyvudvarban csak 400 forint az a könyv, amit már ezer éve kinéztél és a többi.
Mind átestünk ezeken, ugye? Nem könnyítik meg a helyzetet az állandóan akciózó kiadók, az online könyvesboltok és a fillérekért kapható könyvek sem. 
Ne higgyétek, hogy könyves bloggerként egyszerűbb a helyzet. Minden sötét sarokból könyvek kísértenek. Nagyjából mindig képben kell lennem a friss megjelenésekkel, a social media feedjeim nyolcvan százaléka könyves kontent és imádok könyvesboltokban bolyongani. Jó lenne, de nem veszek kevesebb könyvet a recenzióba kapott példányok miatt sem. A recenziók témája egyébként egy külön posztot is megérne, mert nagyon nehéz egyensúlyt tartani és nem beleesni a túlvállalás csapdájába. Idén volt is egy fogadalmam, hogy nem vállalok annyi recenziót, ami az egyéni reciknél szuperül működik is, de a blogturnék miatt ez már nehezebb dió. Ebben is fejlődtem már a kezdetekhez képest, de baromi nehéz bölcsnek és mértéktartónak lenni.

Nehéz kordában tartani a vágyakat, még akkor is, ha a józan eszünkkel tudjuk, hogy sokkal nagyobb mértékű a halmozás, mint amit ténylegesen el tudunk olvasni. De halmozni jó – mondja a kisördög a vállon –, ki tudja, mikor lesz szükség vagy éppen kedv pont azt a könyvet olvasni, és milyen jó, ha csak le kell emelni a polcról, nem? De.
Viszont helyre is szükség van és önfegyelemre is, na meg jó lenne hó végén nem a margarinos zsömle fölött olvasni a legújabb szerzeményt.
Örök harc zajlik a fejemben a bennem élő Marie Kondo és a harácsoló könyvrajongó között. A helyzet viszont sokkal jobb a pár évvel ezelőttihez képest, amikor még gondolkodás nélkül megvettem bármit, ami akcióban volt és egy kicsit is tetszett a fülszövege. A legdurvább ámokfutásom során közel negyven könyvet vettem egyszerre az egyik nyári akcióban. Negyvenet.

könyvespolc

Nekem az vált be, hogy megbeszéltem magammal, nem veszem meg egyből a kinézett könyvet. Félreteszem gondolatban és ha egy hónap múlva is úgy érzem, hogy őrülten vágyom rá, akkor megrendelem. Egy csomó vásárlástól megkíméltem magam ezzel a módszerrel idén, mert varázslatos módon ennyi idő után már csökken a lelkesedés, és letisztázódott, hogy mi az, amit csak a hype vagy a hirtelen felindulás miatt akartam.
Minden hónapban veszek könyvet, de nem mennyiségi, hanem pénzügyi korlátom van. Meghatározott x forint mehet egy hónapban könyvre, aztán hogy ebbe az összegbe egy drágább, vagy több nagyon akciós olvasmány fér-e bele, az már más kérdés.
Aztán van egy Keep-es kívánságlistám, amit úgy két éve folyamatosan frissítek; innen lehet nekem ajándékot választani és ez az a lista, amiről ha meglátok egy könyvet akcióban, akkor nem gondolkodom a vásárlásán. És ott vannak a nagy akciók, amivel minden évben előrukkolnak a webshopok. Ezek a gyenge pontjaim, de már eljutottam oda, hogy ebben is tudatosabb vagyok. Nem rendelek csak azért könyvet, mert olcsó. Kizárólag olyat, ami régóta vágyott könyv, vagy olvastam róla valakinél és tudom, hogy biztosan tetszeni fog. Ezer éve olvasok, ismerem magam, így nagyjából kilencven százalékban sikerül jó könyvet kiszúrnom.

Próbálom tudatosan építeni a könyvtáramat. Nem a külvilágnak, hanem önmagamnak. Olyan könyvekkel akarom megtölteni, amiket évek múltán újra kézbe fogok venni. Imádok ránézni a könyvespolcomra, amin csupa olyan könyv van, ami örömet okozott vagy alig várom, hogy elkezdjem. Sokkal otthonosabban érzem magam a lakásban, ha könyvek vesznek körül. Ezért sem tudnék csak pár könyvet tartani egy kis falipolcon. Jelenleg nagyjából 500 kötetem van, ami szerintem még a tűrhető kategória, 1-2000 könyvvel már bajban lennék, azt hiszem.
Ebben az évben rádöbbentem, hogy keservesen kevés verseskötetem és magyar kortárs könyvem van, így elkezdtem ezekre fókuszálni. Nem úgy kell elképzelni, hogy egyszerre jól bevásároltam ezekből, hanem figyeltem az akciókat, és szép lassan csipegettem össze innen-onnan a könyveket. Így lett például elképesztően nevetséges összegből teljes Weöres Sándor életművem, de a hiányzó klasszikusokat sem vagyok rest a könyvszekérről összevadászni. 

Amiről mégis kiderült, hogy már nem érdekel, vagy mégsem a stílusom, vagy elolvastam és nem fogom még egyszer, azoktól szívbaj nélkül megváltam. Tavasszal volt egy nagyobb szanálási akcióm, amikor eladtam és elajándékoztam egy csomó, számomra már felesleges könyvet és a jövőben így fogok tenni. Nem mondom, hogy nem vérzett a szívem értük, de tulajdonképpen egyik sem hiányzik azóta, szóval túl lehet élni.  

Hogy hörcsög vagyok-e? Egyértelműen igen. De tudatosan próbálom halmozni a könyveket, és nem mondom, hogy mindig sikerül, de úgy érzem, hogy sokat fejlődtem ebből a szempontból. Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Aki olvas, az előbb-utóbb fel is halmozza a könyveket, ez törvényszerű, hacsak nem egy vasakaratú emberről van szó. De addig nincs nagy baj, amíg tudunk korlátokat szabni a vágyainknak. Nehéz megtanulni, de nem lehetetlen.

A többiek gondolatai a könyvhörcsögségről: Anett|Cloudbookatlas|Dóri|Heloise|Nima|Nita|PuPilla|Sister 
Utóvéd:

10 hozzászólás

  • Boglinc

    Nagyon át tudom érezni azt, amiről írsz. Tavaly több, mint 100 kötettel lett gazdagabb a magánkönyvtáram, az összegről pedig nem is akarok tudomást venni, amibe mindez került. Fogalmam sincs, hogy mi lett úrrá akkor rajtam, de idénre megfogadtam, hogy még egy ilyen szégyenkupacot nem hordok össze, mert csupán negyede volt olyan, amit el is olvastam… Egyelőre elég jól megy, bár rengeteg volt az akció, el is csábultam párszor, de büszke vagyok magamra, mert elég sokszor tudtam nemet mondani.
    Ráadásul ebben az évben részt veszek egy molyos kihíváson is, ahol 20%-al kell növelni a magánkönyvtár olvasottságát, és bár gyanítom, hogy nem fog sikerülni, azért olyan 10%-ot szerintem el tudok majd érni. (Jelenleg 6%-nál járok a moly alapján… :D)

    • szofisztikaltmacska

      Arra a kihívásra én is majdnem jelentkeztem, de időben rájöttem, hogy képtelenség lenne teljesíteni, úgyhogy letettem róla. De te bátor vagy, drukkolok azért a 10 százalékért! 😀
      Idén én is hasonlóan elszálltam sajnos, mint te tavaly – ezért is érzem kicsit ironikusnak, hogy a tudatos könyvhalmozásról írtam, mert ilyen számokkal ez kicsit visszás, de mégis tudatos volt a nagy része a beszerzéseimnek, ráadásul sokkal több is lehetne, ha nem fogtam volna vissza magam. Tény, hogy van még ezen mit fejleszteni, nagyon is, de legalább már rájöttem, hogy milyen módszerek működnek nálam. A BTK-s részen van még mit dolgozni, de azt hiszem, ezt neked nem kell magyarázni 😀

  • Dóri

    “Minden sötét sarokból könyvek kísértenek” – ezen jót nevettem, de tényleg így van 😀
    Hasonlóan gondolkozunk és építjük a könyvtárunkat – úgy látom mindegyikünk átment ezen az ‘olcsó könyv? – kell – majd egyszer elolvasnom / jó lesz az még’ fázison 😀

    • szofisztikaltmacska

      Hát még téged mennyire kísérthetnek, amikor a munkaidőd is köztük költöd 😀
      Még csak néhány posztot tudtam elolvasni, de feltűnően hasonlóak a történetek, az biztos.

  • Nima

    olyan jó olvasni, hogy nem csak velem szaladt már el a ló ennyire nagyon.:D
    nem rossz módszer a vágyak kordában tartására a havi x összeg, ezzel már tényleg lehet szabályozni a felvásárlást.
    nálam ez inkább úgy néz ki, hogy nem vettem már három hónapja könyvet, akkor most venni fogok kettő nem túl drágát.
    nagyon szép a cicád.:)

    • szofisztikaltmacska

      Pacsi, sorstárs! 😀
      A te módszered sem rossz, csak nálam általában nincs olyan, hogy ne vegyek három hónapig könyvet. Talán 2 hónap maradt ki maximum, szóval a pénzkorlátos jobban bevált. De itt is vigyázni kell, hogy tényleg benne maradjak a limitben, mert a kísértés sokszor nagy.
      Köszönöm Chili nevében is 🙂

  • Sister

    Szerintem te már jó úton haladsz, és hidd el, idővel egyre ügyesebb és tudatosabb leszel! 🙂 Jól látom, ezek szerint három polcod is van? Meg az a sok-sok növényke, persze. 🙂 Valóban okos megoldásnak tűnik ez a havi keretes dolog, főleg, ha az ember minden hónapban szeretne könyvet venni. Az az igazság, hogy én július óta nem vettem semmit, és őszintén szólva, semmiért sem égek most annyira, hogy mindenképpen kell a gyűjteményembe. Persze van, ami érdekel, de ezek csak olyan érdeklődés szinten, és egyelőre megvagyok nélkülük is. 🙂

    Chili cica egy szépség! ♡ Eléggé hasonlít az én Lizimre, ő is hasonlóan hamuszürke színű és fehér zoknis cicus. 🙂

    • szofisztikaltmacska

      Remélem igazad van, mert azért a ti posztjaitok után rájöttem, hogy még nagyon az elején járok ennek a tudatosságnak. Nekem eddig ez a pénzkeret vált be a legjobban, na meg a kivárás, mert meglepően sok könyvről kiderül, hogy mégsem égek érte annyira. Július óta? Wow, hősöm vagy! 😀
      Négy polcom van, de az utolsó képen látható le lesz bontva majd és lesz helyette egy másik. Cica nevében köszönöm, mindjárt megyek és megkereslek instán, hátha van Liziről fotó 🙂

  • PuPilla

    A nem vásárlók-nem olvasók helyett is lendíted felfelé a statisztikát! 😀
    “Minden sötét sarokból könyvek kísértenek.” 😀 Ez így van! Egyébként szerintem sokunknál egybeesett kissé az online könyves élet fellendülése – moly, blogok stb. és a saját könyvtár kialakításának vágya és lehetősége is (mert mondjuk már volt saját keresetünk éppen, vagy ösztöndíj, volt miből költeni azért a kedves kis elfoglaltságunkra. 🙂 És ez veszélyes kombó! 😀
    Szerintem amúgy nem is vagy annyira hörcsög, és ahogy leírtad, tényleg sokat változtál, változtattál. 🙂 500 könyv meg nem is olyan vész, látod én bevallottam a kb 2000-emet 😀 😀

    Imádom a macskuszodat, ahogy pózol a könyvespolcoknál! 😉

    • szofisztikaltmacska

      Isten látja lelkem, én mindent megteszek, hogy egy kicsit felhúzzam azt a gyászos statisztikát!:D
      Tényleg van ebben valami, amíg nem volt internet, meg nem fedeztem fel a molyt meg a blogokat, meg nem lett saját blogom, addig teljesen normális mértékű volt a beszerzési vágyam, amit megvettem, azt szinte azonnal el is olvastam – ma már ez nagyon ritka sajnos 🙁
      Köszönöm, hogy nyugtatod a lelkiismeretem, nagyon hálás vagyok érte. Azért van még fejlődnivalóm. A 2000 darab az csodás gyűjtemény lehet, mondjuk nálam nem férne el 54 nm-en annyi, szóval ez a mennyiségi veszély egy költözésig (jujj) engem nem fenyeget. Vagy ha igen, akkor a csilláron is könyv fog lógni 😀
      Cicának már annyira dagad a mája a sok dicsérettől, hogy nem bírok vele 🙂 Nagy pózer a ribi 😀

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük