Klasszikusok új köntösben

Sok kihagyás után újra témázás, ezúton is köszi a lányoknak a meghívást! A mostani témánk a címből már kitalálható, vagyis a klasszikusok újrakiadása, ezekkel kapcsolatos érzelmeink, vágyaink tárgyai, és a többi.

Mindig csillogó szemekkel néztem a klasszikusok külföldi, főleg angolszász kiadásait, ott nagyon értenek hozzá, hogyan tegyék vonzóvá a régebbi irodalmat is – aranyozás, cirádák, szép színek, díszdoboz… mindent bevetnek. Hozzánk, mint általában minden, ez a trend is jóval később ért ide, de hála az égnek, most már számos könyvkiadó rukkol elő régi címekkel, csak éppen végre valahára guszta köntösbe bújtatva őket.

Szeretem a régi kiadások sárga lapjait, dohos illatát és a tudatot, hogy előttem már rengeteg más kéz forgatta (jó, most így a Covid alatt ezt nem annyira), de még jobban szeretem a friss, ropogós kiadásokat, amit én nyithatok ki először és ami megdobogtatja a szívem, ha ránézek. Felszínességnek tűnhet, de én vállalom, hogy igenis szeretem, ha egy könyv nem csupán szövegileg jó, hanem külalakjában is szép, hiszen sokkal jobb kézbe fogni, gyönyörködni benne és hamarabb le is veszik a polcról (otthon és a boltban is), mint egy semmilyen külsejű könyvet.

Egy szó mint száz, én nagyon üdvözlöm ezt a trendet és hát el is csábulok.

Legutóbbi ilyen jellegű beszerzésem az Thomas Hardy Egy tiszta nő című műve volt, amit az Athenaeum jelentetett meg csodaszép csillogó-villogó külsővel – nekem ez a stílus a szívem csücske, klasszikusan elegáns de mégis csodaszép. Kifejezetten tetszik, hogy ebben a (borzasztó nevű) Érzelmes klasszikusok sorozatban két olyan címet is hoztak Hardy mellett, ami talán nem annyira ismert.

Nem mehetek el szó nélkül az Európa Kiadó Anna Karenyinája mellett sem, ami a következő beszerzésem lesz. Általában a régi, klasszikus fordításokat preferálom, de ezt a könyvet most nem más, mint Gy. Horváth László fordította újra és rázta gatyába, úgyhogy mindenképpen szükségem van rá a régi, oltári csúnya diákkönyvtáras verzió mellé. Igen, van amit többször is beszerzek (akár azért, mert szép, akár azért, mert más a fordítás), így esett meg az is, hogy Az öreg halász és a tengerből összesen öt kiadás van a polcomon.
És hogy még Tolsztojnál maradjunk, a jövő év leginkább várt könyve részemről az új kiadású Háború és béke. A 21. Század Kiadó jelenteti meg ezt a rettegett klasszikust és őszintén szólva fogalmam sem volt róla, hogy én ezt valaha el akarom olvasni, egészen addig, amíg nem láttam az új kiadás borítóját és nem hallottam az újrafordítást végző Gy. Horváth Lászlót beszélni a könyvről és a fordításról. Gyönyörű lesz, annyi szent.

Ott van még a Menő könyvek Örök kedvencek sorozata, amiben szintén csodaszép külsőt kaptak az Austen kötetek és a Jane Eyre is. A Veszedelmes viszonyokra tuti lecsaptam volna, ha nem lenne már meg itthon (az volt az első könyv, amit egyedül, saját magamnak vettem a zsebpénzemből anno a Magvető sárga vászonkötésű sorozatából).

Amiket még nagyon szeretek, azok a Libri díszkötetei. Elképesztően igényes kivitelezésben hoznak vissza a köztudatba olyan címeket, amit ezek nélkül sokkal kevesebb emberhez jutnának el a mai világban. Ilyen például az Ida regénye, az Utas és holdvilág és a most kapható Krúdy és Babits-kötet. Szerintem ez tök értékes és jó ötlet, úgyhogy remélem, még sokáig várhatjuk karácsony előtt (és talán nyáron is) az új díszköteteket.

Könyvespolcom egyik éke egyébként Kossuth Kiadós A világirodalom klasszikusai sorozat, amit még a nagymamám gyűjtött össze nekem, minden héten ment az újságoshoz megvenni az aktuális kötetet – egyáltalán nem szépek, de ettől függetlenül is nagyon szeretem őket. Tökre bírnám, ha újra lennének ilyen összegyűjthető klasszikus könyvsorozatok kicsit csinibb és igényes kivitelben, én biztos beneveznék rájuk. Tudom, hogy a Hachette-nél most is fut egy ilyen Verne regényekkel, de úgy hallottam, hogy a könyvek minősége nem túl jó, hiába mutatósak.

Egy szó mint száz, én nagyon kedvelem ezt a trendet és remélem, még sokáig fog tartani. Rengeteg olyan klasszikus van, amit már csak antikváriumban vagy még ott sem lehet kapni, akár a magyar, akár a világirodalomra gondolok, úgyhogy alapanyag az van dögivel, remélem igény is akad az olvasók részéről, hogy minél többet kiadhassanak belőlük újra.

A többiek posztja a témában:

Dóri | Réka | Sister