Kerstin Gier: Fellegszálló

Tényleg van abban valami, hogy akkor talál meg egy könyv, amikor a leginkább szükség van rá. A Fellegszálló közel egy éve porosodott a polcomon – elmentem mellette, nézegettem, de soha nem álltam neki, aztán most, decemberben rám tört a pánik, hogy még idén el kell olvasnom a fennmaradt recenziókat (fun fact: nem fog sikerülni), és így kezdtem neki a Fellegszállónak karácsony előtt egy héttel. Persze a teendők elsodortak, így nagyjából 50 oldalig jutottam és csak szenteste napján tudtam folytatni. De egy cseppet sem bánom, mert ennél tökéletesebb karácsonyi olvasmányt keresve sem találhattam volna, pedig vicces módon fogalmam sem volt róla, hogy a Fellegszálló karácsony idején játszódik és arról még kevésbé tudtam, hogy milyen varázslatos és téli hangulatú könyv.

Na de mit is rejt a csodálatos borító? (A borítót külön kiemelném, előszeretettel bogarásztam olvasás közben, hogy ki kicsoda lehet a rajzokon, a nagyját megfejtettem, de sok kérdőjel maradt bennem 😀 )

Én eddig csak egy könyvet olvastam a szerzőtől, méghozzá a Silber első részét, és a Fellegszálló teljesen más típusú könyv. Gyanítom, hogy az Időtlen-trilógia is más kategória, így ha esetleg hasonlóra számítotok, akkor biztosan csalódni fogtok, érdemes elvárások nélkül nekikezdeni.
Szóval a Fellegszálló egy ifjúsági könyv, a főszereplője is egy tizenhét éves lány, a vicces nevű Fanny Funke, aki érettségi előtt otthagyta az iskolát és egy svájci, ódon szállodában vállal munkát, mint gyakornok. Ez a hotel, a Fellegszálló egy igazi régies hangulatú szálloda, vastag drapériákkal, régimódi berendezéssel, összeszokott személyzettel és régóta hűséges vendégkörrel. A karácsonyi és szilveszteri ünnepségre készülődve aztán Fanny nyugodt, napi rutinját megzavarja egy jóképű szállodaörökös, egy még jóképűbb vendég, aki hobbiból a szálloda falain mászik, egy orosz oligarcha, egy óriási gyémánt és egy készülő bűnügy. Fanny, akinek eddig csak a gonosz főiskolás lányokkal kellett megküzdenie a fürdőszobáért, ezúttal életveszélyes helyzetbe sodorja magát.

Hogy én mennyire szerettem ezt a könyvet! Közel sem hibátlan, közel sem tökéletes, de mégis annyira csodálatos és varázslatos volt, annyira sokat adott az idén nem létező karácsonyi hangulatomhoz, hogy nem lehetek elég hálás ezért a szerzőnek.

Az eleje elég vontatottan indult, bevallom nem is bántam, hogy nincs időm folytatni, mert nem ragadott magával, bár azt már akkor is éreztem, hogy a szálló és az egész miliő nagy szerelem lesz. Aztán nem tudom, hogy mikor szippantott magába teljesen, de azon kaptam magam, hogy minden percben a Fellegszállóban járok, akkor is, amikor a könyv nem is volt a közelemben. Instán írta a a képem alá egy kedves követőm, hogy ennél a könyvnél a történet másodlagos, és teljes mértékben egyet kell vele értenem. Rengeteg szereplővel dolgozik a szerző és mindenki szeretnivaló  maga módján – még azok is, akik nem–, és ott van a Tiltott Macska, aki mindig jókor bukkan fel, a varjak, a szállóban megbújó kis mágia, ami nincs egyértelműen kimondva, de ott van a csövekben, a falak között, mindenütt és persze a táj, a hó, az illatok, amiket szinte érzel olvasás közben… Azt hiszem képtelen vagyok írásban átadni azt a fajta rajongást, amit a könyv iránt érzek, de remélem valamennyire érződik, hogy mennyire megtalált engem a hangulata.

A Tiltott Macskát azért nevezték így, mert tulajdonképpen nem is lett volna szabad léteznie. A hotelban a háziállatokra általános tilalom vonatkozott, de mivel Roman Montfort utálta a macskákat, ez a tilalom rájuk halmozottan érvényes volt. Senki nem tudta, honnan jött a Tiltott Macska. Monsieur Rocher, a concierge szerint, aki a hotel minden titkát ismerte, a macska mindig is itt volt. És voltaképpen így is viselkedett, mintha az övé volna az egész ház.

Persze a történet sem rossz, nyilván nem egy Agatha Christie, de jól el lehet tippelgetni, hogy ki lesz a hunyó (igen, pontosan az, akire gondolsz elsőre), és a finálé is rettentően izgalmas. Mindez az izgalom lassan csepegetve érkezik, a könyv java részében a szálloda életébe kapunk bepillantást, ami lehet, hogy unalmasnak tűnhet, de nem az. Szerintem nem. És igen, Fanny nem feltétlenül egy tökéletes főszereplő, főleg nem egy ifjúságinak szánt regényben, hiszen egy érettségi elől lelépő lány semmiképpen nem pozitív példa, de én Fannyra csak amolyan idegenvezetőként tekintettem, mert igazából ennek a könyvnek egyetlen központi figurája van, az pedig nem más, mint a Fellegszálló. Ő a főszereplő, mindenki más csak statiszta.

Nem tudom tovább ragozni, olvassatok Fellegszállót – karácsonykor, vagy az év bármely szakában, de karácsonykor főleg.

Fülszöveg:
Magasan ​fent a svájci hegyekben áll büszkén a Fellegszálló, egy patinás nagyszálló, melynek fénykora már rég letűnt. De mikor az év vége közeledtével a világ minden tájáról megérkeznek a vendégek a híres szilveszteri bálra, az épület úszik a gyönyörű csillárok fényében, a tágas folyosók pedig izgatott zsongással telnek meg.

A tizenhét éves Fanny Bennel, a szállodatulajdonos fiával és a személyzet többi tagjával együtt azonban ki sem lát a munkából, hogy előkészíthesse a vendégek fényűző kikapcsolódását, de nem kerüli el a figyelmét, hogy sokan valójában nem azok, mint aminek mutatják magukat. Milyen titkos tervek kovácsolódnak a hímzett bársonyfüggönyök mögött? Az orosz oligarcha felesége tényleg birtokában van a legendás Nadjeschda-gyémántnak? És miért a homlokzaton mászik fel inkább a jóképű Tristan Brown a 201-es szobából ahelyett, hogy a lépcsőt használná?

Mialatt Fanny megpróbálja Ben segítségével kibogozni a szálakat, még nem sejti, hogy hamarosan egy életveszélyes kaland kellős közepében találja, és nem csak az állása forog kockán, hanem a szíve is.