Kavagucsi Tosikadzu – Mielőtt a kávé kihűl

Néhány kivételtől eltekintve nem túl gyakran jelenik meg idehaza kortárs japán irodalmi mű, talán éppen ezért várták már nagyon sokan Tosikadzu Kavagucsi kávézós-időutazós könyvét, amit végül a Kossuth Kiadó hozott el nekünk. Azért a japánságon túl a fülszöveg is igencsak kecsegtető, engem például azzal vettek meg, na meg a borítóval. Meg a kávéval.
Azt hiszem, hogy még nem olvastam japán szerzőtől, és nem is biztos, hogy ez a könyv volt a legjobb kezdet. Persze, én is ismerem a japánokról szóló tipikus sztereotípiákat, miszerint nagyon távolságtartók, meg szabálykövetők és már-már kellemetlenül udvariasak, de nem hittem volna, hogy ezek a dolgok egy könyvön keresztül is ennyire tűpontosan átadhatóak és érzékeltethetőek. Márpedig de.

Adott egy eldugott, apró kávézó, a Funiculi Funicula, amelyről azt suttogják, hogy képes az embert visszarepíteni az időben. Persze rengeteg szabály van, amit be kell tartani, talán a legfontosabb az, hogy még azelőtt vissza kell térni a jelenbe, mielőtt kihűlne az elénk helyezett kávé. Ja, és nem lehet megváltoztatni a múltban a jövőt, tehát elméletileg nem sok értelme van ennek az egész időutazósdinak. Ennek ellenére akadnak olyanok, akik élnek a lehetőséggel: a könyvben négy ilyen ember történetet ismerünk meg, négy rövid fejezetben. Ezek különálló történetek, mégis összetartoznak, hiszen a helyszín ugyanaz, a szereplők személye pedig nagyrészt ismétlődik.
Az első történetben egy szerelmespár szakítását és a pár női tagjának múltba való visszatérését olashatjuk. Ez egy aranyos felvezető volt, semmi véresen komoly dráma nem történt és a könyv végén választ is kapunk az ő sorsukat illetően.
A második fejezet egy házaspárral ismertet meg bennünket. A férfi Alzheimer kórban szenved, a felesége pedig visszautazik az időben, hogy átvegyen tőle egy soha át nem adott levelet, és hogy megbizonyosodjon arról, hogy helyesen cselekszik.
A harmadik történet a személyes kedvencem, talán ez érintett meg leginkább, és ennek van a legmélyebb üzenete is – legalábbis számomra. Egy testvérpár tagjairól szól, akik közül az idősebb elmenekült a kötelességek elől, a húga pedig átvette helyette azokat. Ebben a történetben a nővér tér vissza a múltba, hogy aztán a jelenben jóvátehesse azt, amit még lehet. Ez tényleg nagyon tetszett, szerintem örökre velem marad.
Az utolsó fejezeben pedig egy anya és a gyermeke találkozásának lehetünk tanúi. Erről nem is írok többet, mert spoiler nélkül nem lehetne, de legyen elég annyi, hogy ez a fejezet lehet a legszívszorítóbb az olvasók számára. Nekem egy már egy kicsit hatásvadász volt, de az elmondható, hogy fejezetről fejezetre komolyodik a történet.

Érdekes ez a könyv, mert pontosan annyira nehéz megfogalmazni róla a benyomásaimat, mint amennyire megfoghatatlan maga a történet. Sajnos az van, hogy bármennyire is próbálkozott, nem tudott közel férkőzni hozzám, de még csak a szereplők sem (talán egy kivételével). Néhol kifejezetten úgy tűnt, mintha a szerző egy kicsit ostobácskának nézné az olvasót, ezért mindent jóóóó alaposan elismétel és szájbarág, biztos, ami biztos, teszi mindezt nagyon egyszerű nyelvezettel. Sokszor volt emiatt olyan benyomásom, mintha egy gyerekeknek íródott művet olvasnék, ráadásul éreztem itt-ott némi erőltetett érzelmekre hatni akarást is, ami annak a fényében, hogy minden betűjében a fentebb taglalt módon” japános” a hangulata…hát érdekes kombináció lett. Furcsa módon keveredik benne a túl sok és a túl kevés, ilyet még sohasem tapasztaltam az olvasásaim során.
A szereplőkkel már az elején meggyűlt a bajom, tudniillik ezek a japán nevek eléggé feladták a leckét, mert ha a szerző nem említi, hogy ki a fiú és ki a lány, akkor magamtól tutira rá sem jövök. Aztán kb. a felénél már sikerült megjegyezni, hogy ki kicsoda, elkerülve ezzel az örökös visszalapozgatást, meg a kérdésfeltevést, hogy „most ez ki a…”.  Nyilván a neveikről nem tehetnek, csak én nem vagyok jártas az ázsiai világban. A szereplők egyébként olyanok voltak számomra mint a beszélő marionettbábuk. Semmi élet nem volt a karaktereikben, hiányzott valami…emberi belőlük. Talán ez is ilyen japán dolog? Lehetséges.

De, hogy ne csak rosszat írjak, el kell mondanom, hogy az alapötlet zseniálisan jó és igazán élvezetes volt egy ilyen teljesen más kultúrából származó könyvet olvasni. Összességében kellemes, egy ültő helyben simán kiolvasható olvasmány a Mielőtt a kávé kihűl, de személy szerint egy kicsit többet, kicsit más vártam tőle. Azt látom, hogy nagyon megosztó ez a könyv. Akinek tetszik, annak azonnal elrabolja a szívét, akinek nem, az pedig nem tud mit kezdeni vele. Érdemes tenni egy próbát, hogy kiderüjön, melyik csoportba tartozunk. A könyv végső konklúziója számomra az lett, hogy a változás kulcsa kizárólag bennünk és a gondolkodásunkban rejlik, nem másokban és nem is a sorsban vagy a múlton való rágódásban.  

 A víz a magas helyekről az alacsonyabbak felé folyik, a gravitáció törvényének engedelmeskedve. Az érzelmeknek is van súlyuk, rájuk is hat egyfajta nehézségi erő. Például nehéz hazudnunk annak, akivel szoros érzelmi kötelék fűz össze bennünket.

 

A Kossuth Kiadó jóvoltából a Blogturné Klub hat bloggere kávézik együtt a japán Tosikadzu Kavagucsi könyvének szereplőivel, akiknek egy apró, de annál különlegesebb kávézó körül forog az életük. Nem akármilyen kávét szolgálnak ám itt fel! Ha betartod és elfogadod a szabályokat, akkor visszatérhetsz a múlt egy vágyott pontjára, pont úgy, ahogy a történetben többen is megteszik. Ha szeretnétek ti is a részesei lenni ennek a furcsa időutazásnak, akkor tartsatok velünk és játsszatok a könyvért!

Nyereményjáték

Az időutazás gondolata igazán izgalmas, talán ezért is nyúl sok szerző műfajtól függetlenül a témához. A játékban ezúttal időutazásról szóló, vagy ahhoz kapcsolódó könyvek címére és szerzőjére vagyunk kíváncsiak. Minden állomáson találtok fülszövegekből kiragadott kulcsszavakat, ezek alapján kell kitalálnotok az adott állomás megfejtését.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

 

Állomáslista

12. 10. – A Szofisztikált Macska
12. 12. –  Deszy könyvajánlója
12. 14. – Hagyjatok! Olvasok!
12. 16. – Nem félünk a könyvektől
12. 18. – Könyv és más
12. 20. – Ambivalentina

---

Fülszöveg | Különös városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.

1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban. 
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg. 
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket. 
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket. 
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.

Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg. 

---

A SZERZŐRŐL
Tosikadzu Kavagucsi  1971-ben született Oszakában, Japánban. Szerzőként a Mielőtt kihűl a kávé című könyvével debütált. A könyv egy nagysikerű színdarab alapján íródott, mely elnyerte a 10. Szuginami Drámafesztivál nagydíját.