Ásta
Könyvajánló,  Kortárs

Jón Kalman Stefánsson: Ásta

A halaknak nincs lábuk és annak folytatása, illetve a Menny és pokol trilógia után újabb Stefánsson regény jelent meg nemrég az utóbbi trilógiát jegyző Jelenkor kiadásában, Ásta címmel. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy Tillai Tamás borítója akkor is megállásra készteti az embert, ha annak eredetileg esze ágában sincs a morc, sötét és mégis magával ragadó Izlandról és benne Ástáról olvasni.

Nekem ez volt az első találkozásom az íróval, akinek a trilógiája a megjelenés óta ott figyel a polcomon, mégsem mertem eddig belekezdeni. Ennek dacára hagytam magam meggyőzni az Ástával, mert érdekelt, mit tud ez az izlandi, amivel szinte azonnal elrabolja az olvasók szívét itthon és a világ többi részén is.

És most itt ülök a laptopom előtt, az ujjaim a billentyűzet felett és nem tudom, mit is írjak, egyáltalán mivel is kezdjem. Úgy érzem, nem fogom tudni igazán átadni, hogy mennyire különleges ez a könyv.

Már a szerkezete sem mindennapi; ugrálunk időben és térben, szereplők között cikázunk néha minden átmenet nélkül, rendes fejezetek és hagyományos párbeszédek híján csak sodródunk, akárcsak a szereplők és azok életei. Ásta a főszereplő, de nem csak Ásta mesél. Az apja, és egy író is megszólal a lapokon, szökellünk hol ide, hol oda, látszólag minden rendszer és logika nélkül. De ne higgyünk a látszatnak, a végén minden összeáll majd, pontosan úgy, ahogy egy asztalra borított, átláthatatlannak tűnő kirakós. Így rajzolódik ki szépen fokozatosan egy életút, a fogantatástól kezdve időskorig, annak minden szép és minden csúf részletével. Aláfestésként pedig ott van Izland, a maga kíméletlen gyönyörűségével és kettősségével.

Itt az élet olyan egyhangú és ostoba, hogy még az Izland felett átrepülő madarak is belepusztulnak az unalomba, úgy zuhannak a földre, akár a kövek.

Stefánsson nagyon erős a hangulatfestésben és a szereplők életre keltésében egyaránt. És amiben a legerősebb, az a történetmesélés. Ötszáz oldal könnyen, szinte észrevétlen elszalad, ha az olvasó nem parancsol magára, hogy lassabban! Nehéz lassan haladni, de megérni, mert a mondatok bizony súlyos igazságokat rejtenek, olyan mondatok ezek, amik után meg kell állni, át kell gondolni, újra elolvasni, megilletődni, majd folytatni és minden oldalon ugyanígy eljárni. Nem szeretem azokat a könyveket, amiknek az írója közhelyes életigazságokat és bölcseleteket csomagol be könnyen emészthető módon, és Stefánssonnál ettől tartottam a leginkább.

Reméltem, hogy nem ő lesz az északi Coelho, aki a nagy semmit tálalja szépen csomagolva. Szerencsére több ez annál. Egyrészt, az Ásta szépirodalmi minőségű szöveg, gyönyörű mondatok, szavak töltik ki a lapokat, nem beszélve a fentebb említett furcsa szerkezetről, ami igazából csak az első 20-30 oldalig szokatlan, utána már természetes. Másrészt nem akar bölcselkedni, hatásvadász lenni. Úgy mond ki nagy igazságokat és mély gondolatokat, hogy az tényleg, igazán hat, elgondolkodtat, letarol és csak néha, egy-egy hosszabb monológnál éreztem azt, hogy oké, elég lesz már, ugorjunk!

És akkor még nem beszéltem a szexuális aktusok elképesztően plasztikus leírásáról. Őszinte, mély döbbenettel fogadtam az első oldalakon ezt a szinte már pornónak beillő, mégis csodaszép és legfőképp nagyon igazi leírást Ásta fogantatásáról, amit még néhány hasonló is követ majd. Nem a prűdségem miatt döbbentem meg. Egyszerűen csak váratlanul ért, hiszen én buta valami nagyon éteri, nagyon bölcselkedő könyvet vártam, és akkor jött ez a konyhaasztalos jelenet, ami után egyből tudtam, hogy ez a könyv sokkal több, sokkal jobb lesz, mint amire előzetesen számítottam. A líraiság és a nyersesség olyan csodás kombinációja található meg benne, amilyet még nem igazán olvastam másutt. Pont olyan, mint Izland, ez a gyönyörű, de kegyetlen vidék, amit egyszerre szeret és gyűlöl minden lakója.

Az Ásta tökéletes belépő volt Jón Kalman Stefánsson világába, jobbat nem is választhattam volna. Különleges és emlékezetes könyv, egy igazi kuriózum, amit azoknak ajánlok elsősorban, akik szeretnek mélyen elmerülni a történetekben, akiknek nem a pörgős cselekmény a fontos, sokkal inkább a lélektan és a hangulat.

Az Ásta az eddigi évem egyik legjobb könyve volt, olvassátok ti is!

A könyv adatai
Eredeti cím: Saga Ástu (2017)
Kiadó: Jelenkor
Fordító: Egyed Veronika
Kiadás: Puhatáblás
Oldalszám: 516
Kiadás éve: 2021
Moly
Ásta

A Jelenkor Kiadó a Menny és pokol trilógia után újabb csodás kiadásban hozta el Jón Kalman Stefansson regényét, az Ástát. Ez a regény egy igazi lélekkirakós; apró kis puzzle darabok mentén épül fel a történet, amelyben nem történik más, csak az élet, amelyhez Izland összetéveszthetetlen hangulata adja az aláfestést. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és nyerjetek egy példányt a könyvből!

Nyereményjáték


Játékunkban izlandi szerzők könyveit keressük. Minden állomáson találtok egy idézetet, írjátok meg, hogy melyik izlandi szerző melyik könyvéből származik.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Nagyapa pedig minden általa táplált nincstelennel végeztetett valamit, amivel hozzájárultak a saját ellátásukhoz… Ez gyakran valami igencsak jelentéktelen dolog volt, mert a szerencsétlenek nem sok mindenhez értettek, de egy nagy háztartásban minden kicsiség számít; bár úgy tűnhet, hogy a macska nem csinál semmit, csak magát nyalogatja, de ha felakasztanánk a hiúságáért, az egerek hamar átvennék az uralmat a tanyán…

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

06.09: A Szofisztikált Macska
06.11: Könyv és Más
06.13: Nem félünk a könyvektől


Ásta fülszöveg

Ásta. Reykjavíkban az 1950-es évek elején ezt a nevet adja Sigvaldi és Helga másodszülött lányuknak. „Ásta léte a szeretetből fakad, és szeretetben nevelkedik majd” – gondolják a szülők, hiszen a kislány az izlandi irodalom egyik nagy hősnőjének nevét viseli, ráadásul az ást szeretetet jelent.

Azonban az idill nem sokkal később szertefoszlik: Helga elhagyja férjét és lányait. Ásta nevelőanyához kerül. Mamácskával egészen a kamaszkor beköszöntéig csendesen élnek, ám ekkor a lány nyugtalanná, pimasszá és izgágává válik. Egy iskolai incidens után, tizenhat évesen a fővárosból egy tanyára küldik, hogy ott töltse a nyarat. Itt, a Nyugati-fjordokban talál rá először a szerelemre Jósef oldalán. Ez az új érzés segíthet Ástának, hogy áttörje a gátakat, és beteljesítse sorsát, amit a nevében hordoz.Ez a lírai, érzékeny, sok hangon megszólaló új Stefánsson-regény – mely kirakósként áll össze a szereplők emlékeiből és az érzéseikhez kapcsolódó költői asszociációkból – egyszerre szól a szeretet sürgető vágyáról és az arra való képtelenségről. Ahogy a Deutschlandfunk írta: olyan ez a könyv, mint egy szomorú Chet Baker-jazzballada.