JANE HARPER – ASZÁLY

Az Aszályra már a megjelenése előtt felfigyeltem. Nagyon vonzott ez a könyv, úgyhogy az első adandó alkalommal beszereztem,  de az olvasás mégis váratott magára, mert amikor megvettem, akkor épp nem volt hozzá hangulatom. Szerencsére a nyár utolsó napjaiban rászántam magam, és milyen jól tettem, ugyanis egy nagyszerű krimit kaptam!

Az ausztrál farmvidéken járunk Kiewarra városában, amit már több, mint két éve súlyt az aszály. Az emberek reményvesztettek és feszültek, éppen ezért senki nem lepődik meg túlzottan, amikor az egyik farmer, Luke Hadler megöli a családját és öngyilkos lesz. A temetésre visszatér szülővárosába Hadler egykori legjobb barátja, a pénzügyi nyomozó Aaron Falk, aki a múlt sötét árnyai miatt a legkevésbé sem akar a városban maradni, de Luke szüleinek nyomására elkezd szimatolni az ügy körül és hamarosan kiderül, hogy talán mégsem úgy történtek az események, ahogyan azt eddig hitték.

Hirtelen felbosszantotta saját naivitása. Hogyan gondolhatta, hogy itt még mindig friss víz csörgedezik, miközben az állatok holtan hevernek a pusztaságban? Hogyan bólogathatott ostobán az aszály szó hallatán, anélkül, hogy egyszer is belegondolt volna, hogy a folyó kiszáradt?

Az Aszályt stílszerűen a legnagyobb melegben kezdtem el olvasni, és tényleg sütött a forróság a lapok küzül. Számomra egy könyv atmoszférája néha sokkal többet tud adni, mint maga a cselekmény. Sosem maga a történet, hanem az érzések és a hangulat az, ami akár még évekkel az olvasás után is felidéződik bennem, ha adott könyvre gondolok. Na ez az, amiben az Aszály nagyon erős, van ugyanis egy hihetetlenül szuggesztív hangulata, ami egyszerre hat ránk nyomasztóan és vonzón. A forró és poros tikkadtság hibátlanul tükrözi le a városlakók közötti forrongó, feszült hangulatot.

Mert feszültség az bőven van ebben a könyvben, a szerző előszeretettel épít a szereplők közötti drámákra és konfliktusokra, és ettől lesz az Aszály egy kicsit több, mint egy sima krimi. Maga az alapszituáció is kellően izgalmas és sok kérdést vet fel, de hamar kiderül, hogy húsz évvel ezelőtt történt már a kisváros életében egy hasonlóan tragikus esemény, amelynek a megoldására a mai napig nem derült fény, ellenben mindenki Aaron Falkot tartja felelősnek. Kiewarra egy zárt és egymásra utalt közösség, ahol mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindenről. Olyan hely, ahol a konfliktusokat kocsmai verekedések során szokás rendezni és ahol minden szekrényben rejtegetnek egy csontvázat. Itt számkivetettnek lenni nem túl vidám dolog. Szerencsére Aaron társra lel néhány helyi lakóban, akik hol közvetlenül, hol közvetve segítenek neki tisztázni az eseményeket, a végén pedig a múltban történt haláleset körülményeire is fény derül.

Mindkét bűnügyi szál alapos és okosan kivitelezett, az elsőnél szinte lehetetlenség rájönni a titok nyitjára, a másodiknál sejthető ugyan a helyzet, mégis motoszkált bennem végig a kétség. Tetszett, hogy nem fonódott ugyan össze a kettő, mégis kerek egészet alkotott. Falk amolyan Canossa-járásként próbál utánajárni a Hadler család tragédiájának, és ezzel akaratlanul is felpiszkálja a múlt felszíne alatt bugyogó indulatokat és titkokat. A flashback-szerű visszaemlékezések színesítik a jelenben játszódó cselekményt, így megismerhetjük a kamasz Falk személyiségét is. A cselekmény izgalmas, emiatt nagyon nehéz volt letenni a könyvet és alig vártam, hogy visszatérhessek az olvasáshoz. A vége felé egy kicsit hatásvadásznak éreztem, de ez legyen a legnagyobb baj, igazából már a prológus olvasása közben tudtam, hogy ez egy bitang jó könyv lesz. És nem tévedtem.
Első könyves íróként Jane Harper remek munkát végzett ezzel a krimivel, remélem, hogy a folytatás is hasonlóan jó lesz. Én várom!

A SZERZŐRŐL
Jane Harper Angliában született, de nyolcéves korában Ausztráliába költöztek. Szülőhazájába visszatérve történelmet és angolt tanult az egyetemen. Újságíróként kezdett el dolgozni, majd 2008-ban visszaköltözött Ausztráliába, ahol szintén újságíró lett. 2014-ben váratlan sikert ért el egy rövid történetével, ez arra ösztönözte, hogy folytassa a kreatív írást, ezért részt vett egy három hónapos regényíró kurzuson. Ekkor született meg az Aszály első változata, amellyel később számos díjat elnyert, a megfilmesítés jogát pedig Reese Witherspoon vásárolta meg. Második regénye idén jelent meg Force of Nature címmel, és az Aszályban megismert Aaron Falk főszereplésével.