Uncategorized

Jane Harper – A természet ereje

dsc_03k64.jpgIgazából nem is hittem, hogy kiadják magyarul ezt a könyvet, aztán mint derült égből a villámcsapás, szembesültem a magyar megjelenés hírével. Hihetetlenül szerettem az írónő előző könyvét, az Aszályt, ami szerintem zseniális és igazán emlékezetes debütálás volt – persze az is közrejátszik, hogy a legnagyobb nyári melegben olvastam –  így mindenképpen folytatni akartam a zárkózott Aaron Falk nyomozó „kalandjait”. Röpke két év után itt is van a folytatás, ami igazából nem is annyira folytatás, csak a főszereplő személye a közös a két könyvben. És akkor most meg is válaszolom a kérdést: igen, olvasható A természet ereje az Aszály ismerete nélkül, mert teljesen különálló történet. Azonban én két dolog miatt sem hagynám ki az első könyvet.

Egyrészt, A természet erejében vannak visszautalások az előző történetre, ami a sztori szempontjából lényegtelen, de ahhoz, hogy Falkot értsük, vagy kedveljük, nos, ahhoz szükséges. Egyébként csak egy semleges főszereplő lesz, aki nem tud közel kerülni az olvasójához. Másrészt pedig az Aszály kegyetlenül jó. A természet ereje csak simán jó.

Ezúttal nem a száraz pusztaságba, hanem egy hegyláncnál található bozóterdőbe visz az utunk, ahol egy pénzügyi vállalat munkatársai tartanak csapatépítő tréninget. A női és a férfi munkatársak külön csapatot alkotva mennek végig a kijelölt útvonalon, és a túra során különböző feladatokat kell teljesíteniük. Három nap elteltével a férfiak időben és épségben megérkeznek a célhoz, a nők csapata azonban késve kerül elő, egy fő mínusszal. Senki nem tudja, mi történt Alice-szel, a keresőcsapatok kétségbeesetten kutatnak. A helyszínre érkezik társával a szövetségi ügynök Aaron Falk is, mert Alice Russel utolsó hívása hozzá futott be – a nő ugyanis az informátora volt.

Eltévedtünk!, kiáltotta az egyik nő. Eltévedt!, kiáltotta egy másik. 
Nehéz lett volna megmondani, ki beszél éppen. Egyfolytában kiabáltak, hangjuk teljesen összemosódott. 
Alice itt van? Épségben ideért? Biztonságban van?
A sötétségben, a kiabálás közepette lehetetlen volt megállapítani, melyikük érdeklődött Alice hogylétéről.
Később, amikor minden rosszabbra fordult, mindegyikük váltig állította, hogy ő volt. 

Izgi, mi? Szerintem is. Egy újabb történet, ami egy izolált helyszínen játszódik, ráadásul olyan szereplőket zártak össze a vadregényes erdei kalandra, akik a civilizációban is nyílt-, vagy éppen titkolt ellenszenvvel viseltetnek egymás iránt. Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy Alice kicsit sem kedvelhető figura; sem részvétet, sem sajnálatot nem éreztem az eltűnése miatt, ellenben az a két nő volt a legszimpatikusabb, akik elvileg a „rosszak” voltak. Fejezetenkénti váltásban olvashatjuk a jelenben zajló kutatás és Falk nyomozásának eredényét, illetve a túra történetét az első naptól kezdve, egészen addig, amíg a két idősík össze nem ér. Harper szépen terelgeti a történetet, hol a túravezető lesz gyanús, hol a sok éve meghalt erdei sorozatgyilkos árnyéka vetül a női csoportra, de egészen a végéig egyáltalán nem lehetünk biztosak a befejezésben. Egyébként utólag egy kissé hihetetlen volt számomra, hogy a könyvben úgy engednek el embereket egy nem éppen veszélytelen terepre, hogy azok semmilyen módon nem tudnak segítséget hívni.
Falk továbbra sem a legközvetlenebb főszereplő, sőt, megkockáztatom, hogy ebben a könyvben eléggé háttérbe van szorítva, de az új társa, Carmen viszonylag közel tud férkőzni hozzá és a lelkéhez. Kár, hogy ennyire kívülálló maradt, mert az egyik legérdekesebb nyomozókarakter lehetne, ha a szerző is úgy akarná.

Ez egy kétségkívül ígéretes történet volt, tele lehetőségekkel és izgalmakkal, a végén azonban azt éreztem, hogy Harper kihagyta a ziccert. Kellően hátborzongató a helyszín, érdekesek karakterek, nem kevésbé izgalmas a csoportdinamika alakulásának kérdése – mind olyan dolog, amiből remek könyvet lehetne írni. És jó is lett, ez nem kérdés, mert lekötött az utolsó sorig, de mégis hagyott bennem némi űrt. Hiányzott a pofáraejtős csavar, ami miatt annyira szeretem az ilyen könyveket de az atmoszférateremtés az most is elsőosztályú volt. Biztosan nem szeretnék mostanában erdőben éjszakázni.

dsc_0352m.jpg

ne_gytappancs-3_1.jpg

Jane Harper – A természet ereje 
Eredeti cím: Force of Nature (2017) 
Kiadó: GABO Kiadó 
Fordító: Roboz Gábor
Puhakötés, 412 oldal
Megjelenés éve: 2019
Moly

megveszem_1_-2.jpg

atermeszeterejebanner.png

Aaron Falk visszatért!
A szuggesztív és szó szerint forró hangulatú Aszály után ezúttal egy ausztrál bozóterdőbe látogatunk, és egy csapatépítő kiránduláson eltűnt nőt után kutatunk a kedvenc pénzügyi nyomozónkkal és új társával. Ha szeretnétek ti is a nyomozás részesei lenni, akkor tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és játsszatok Jane Harper könyvéért!

Nyereményjáték

A természet ereje egy vadregényes ausztrál bozóterdőben játszódik. Ausztrália hatalmas méretű ország, amely rengeteg természeti kincset rejt, így nem csoda, hogy számtalan nemzeti park található a kontinensen. A játék során három ilyen ausztrál parkot ismerhettek meg, ezek nevét kell kitalálnotok a megadott információk és képek alapján.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A tengerparton fekvő, trópusi éghajlatú területet mangrove-erdők borítják, ahol találkozik a tengeri és a szárazföldi ökoszisztéma. A nemzeti parkban krokodilok, kenguruk, dingók és kakaduk élnek paradicsomi körülmények között. Három részletben 1981-ben, 1987-ben és 1992-ben fokozatosan vették fel a Világörökség listájára. A park 1600-nál is több növényfajjal, 300 madárfajjal és 5000 ismert, az ausztrál őslakosok által készített sziklafestménnyel büszkélkedhet.

1.jpeg

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

04/15 A Szofisztikált Macska
04/17 Kelly és Lupi olvas
04/19 Olvasónapló


Fülszöveg | Öt ​nő egy céges túra keretein belül kénytelen-kelletlen nekivág az ausztrál bozóterdőnek. Az egyikük, Alice Russell azonban nem tér vissza, és a kollégái mind máshogyan számolnak be a történtekről.  A szövetségi rendőrként dolgozó Aaron Falkot különösen foglalkoztatja a nő eltűnése, Alice ugyanis korábban informátorként segítette a munkáját. A természet elszigetelt sarkaiba vezető nyomozás során Falk különböző titkokra bukkan, belegabalyodik a túrázók viszonyrendszerének pókhálójába, és próbál rájönni, hogy a belső viszályok elég komolyak lehettek-e ahhoz, hogy gyilkossághoz vezessenek. Jane Harper az Aszály és A természet ereje című nemzetközi bestsellerek szerzője. A világszerte 34 országban kiadott Aszály megfilmesítési jogát Reese Witherspoon és Bruna Papandrea vásárolta meg, és a regény számos rangos díjat elnyert, köztük az angol CWA Arany Tőrt a Legjobb bűnügyi regény kategóriában, egy Ned Kelly- és két Davitt-díjat, az Ausztrália legnevesebb irodalmi díjának számító Victorian Premier’s Literary Awardot a Kiadatlan kézirat kategóriában, valamint az Indie-díjat az Év könyve kategóriában és az Ausztrál Könyvipar díját az Év ausztrál könyve kategóriában. Jane 13 évig dolgozott nyomtatott lapok újságírójaként Ausztráliában és Angliában egyaránt. Jelenleg Melbourne-ben él.


af3ed51d7b34d4474c89bafa571326ab.jpegA SZERZŐRŐL
Jane Harper Angliában született, de nyolcéves korában Ausztráliába költöztek. Szülőhazájába visszatérve történelmet és angolt tanult az egyetemen. Újságíróként kezdett el dolgozni, majd 2008-ban visszaköltözött Ausztráliába, ahol szintén újságíró lett. 2014-ben váratlan sikert ért el egy rövid történetével, ez arra ösztönözte, hogy folytassa a kreatív írást, ezért részt vett egy három hónapos regényíró kurzuson. Ekkor született meg az Aszály első változata, amellyel később számos díjat elnyert, a megfilmesítés jogát pedig Reese Witherspoon vásárolta meg. Második regénye 2017-ben jelent meg Force of Nature címmel, és az Aszályban megismert Aaron Falk főszereplésével.