Jane Corry – Vértestvérek
A tavalyi évben jelent meg itthon Jane Corry első regénye A férjem felesége címmel, amely szinte csak pozitív kritikákat kapott az olvasóktól – köztük tőlem is. Nem kellett sokat várnunk arra, hogy az újságíróból íróvá avanzsált brit szerző második regényét is a kezünkben tarthassuk: a Vértestvérek tavasszal érkezett a könyvesboltok polcaira, a fülszövege pedig újfent egy izgalmas történetet sejtet. Vajon Corry-nak másodszor is sikerült letehetetlent alkotnia?
Járj mindig egy lépéssel előtte.
Alison, a zárkózottan élő ólomüveg készítő felfigyel egy álláshirdetésre, amelyben egy London közeli nyitott börtönbe keresnek művészeti oktatót. Nem veti fel a pénz, ezért jelentkezik a munkára, és egykettőre a férfiak számára fenntartott börtönben találja magát. Azonban nem sokkal később a lakók vagy a dolgozók közül valaki, vagy valakik az életére törnek. Az ő történetével párhuzamosan megismerjük Kittyt, aki egy bentlakásos otthonban vegetál, mert egy tragikus múltbéli esemény miatt sem kommunikálni, sem önmagát ellátni nem képes. A tudata ugyan nem egy egészséges felnőtt nőé, ennek ellenére az elénk táruló gondolataiból megtudjuk, hogy a fejében igencsak élénk élet folyik. Hogy ennek a két nőnek hogyan kapcsolódik össze a múltja – a múlt, ami még tizenöt év eltelével is üldözi Alisont –, az szépen lassan tárul fel előttünk a könyv lapjain keresztül, hogy aztán az igazság világra kerülése után a bosszú és a számadás ideje következzen.A két főszereplő, Kitty és Alison szemszögén keresztül kapunk bepillantást a történetbe, amely nagyjából két évet és egy kis múltbéli visszaemlékezést ölel fel. A szerző E/1 személyű, jelen idejű elbeszélést választott, és a Vértestvéreknek jól is állt ez a fajta mesélési mód, mert sokkal átélhetőbbé tette általa a cselekményt, főleg Alison részeit. Voltak ugyan kiszámítható fordulatok a sztoriban, de a meglepő csavarokban sem volt hiány, és a szereplők sem voltak egyértelműen fekete-fehér karakterek, sőt. Alisonon keresztül azt is megmutatta a szerző, hogy milyen gondolatok és ösztönök vezérlik az önbántalmazásban feloldozást kereső embereket, Kitty karaktere pedig a sérült embereket hozta egy kicsit közelebb az olvasóhoz. Utóbbi szereplő jelenben játszódó története – egy esetet leszámítva – egyébként inkább csak érdekes kis színfoltja volt a könyvnek, Kittynek inkább a múltban volt fontos szerepe. Ami egyből feltűnt, hogy vannak visszatérő elemek, amiket az író mindkét könyvében előszeretettel használt. Ilyen például a börtön mint helyszín, a testvérek közötti konfliktushelyzet és az ebből fakadó bűntudat, a hosszú éveken át fűtött bosszúvágy és persze a Vértestvérekben is van egy ügyvédünk, még ha csak mellékszereplőként is. Néha olyan érzésem volt, mintha Corry egy kicsit biztosra akarna menni, hiszen ha ezek a dolgok egyszer beváltak, akkor másodszor is működhetnek, nem igaz?
Eltátom a szám, ahogy a fűrészes él a bőrömbe vág: sötét izgalmat élek át, amit fájdalom követ. Mindkettőre szükségem van. De kevés. Nem fáj eléggé. Mindig ez van. Mivelhogy a lelkünkben rejtegetett sebek fájnak a legjobban. Viszketnek és húzódnak, fölszakadnak, véreznek. Ahogy a kín és a szorongás gyarapszik az ember fejében, az még egy nyílt vágásnál is veszélyesebb. Végül muszáj tenni valamit.
Nos, Corry nem okozott csalódást. Bizonyos tekintetben jobban is csúszott ez a könyve mint az előző, mert sokkal több volt benne a feszültség és az izgalom. Na jó, ez nem túl jó megfogalmazás, mert A férjem feleségében is jelen voltak ezek, csak kicsit másképpen. Míg az a könyv inkább a szereplők jellemrajzában és az ő kapcsolataiknak ábrázolásában volt erősebb, addig a Vértestvérekben inkább a cselekmény viszi el a vállán az egészet, bár a szereplők kidolgozottságára sem lehet panasz. Azt mondanám, hogy ez a könyv már sokkal inkább kiérdemelte a pszichothriller címkét, még ha a legtöbb pszichothrillerhez képest elég “könnyed” is. Borús hangulatú, okosan összerakott könyv a Vértestvérek, ami egy percre sem süllyed unalomba és jó pár meglepetést tartogat annak, aki kézbe veszi. Határozottan tetszett.
Jane Corry – Vértestvérek
Eredeti cím: Blood Sisters (2017)
Kiadó: 21. Század Kiadó
Fordító: Borbély Judit Bernadett
Puha kötés, 399. oldal
Megjelenés: 2018
BELEOLVASÓ
Fülszöveg | Három kislány iskolába indul egy napsütéses, májusi napon. Egy óra múlva az egyikük halott. Tizenöt évvel később találkozunk a két túlélővel, Alisonnal és Kittyvel. Nagyon különböző életet élnek. Kitty egy otthonban lakik, nem képes beszélni, és nincsenek emlékei a balesetről, sem a tragédia előtti múltról. Alison rajztanár, első ránézésre teljesen normális nő. Ám ez csupán a látszat, ami megtévesztő lehet. Amikor állást vállal egy börtönben, végre fény derülhet az igazságra. Valaki figyeli őket, és bosszúra készül… Vajon kit akar megölni?
A SZERZŐRŐL Jane Corry angol író és újságíró. Olyan lapoknak írt, mint a The Daily Telegraph és a Woman. Három évig dolgozott rezidens íróként egy szigorúan őrzött börtönben. Itt testközelből tanulmányozhatta a rabok és a fogvatartók kapcsolatát és viselkedését. Debütáló sikerkönyvét, A férjem feleségét ez az időszak inspirálta. Manapság írói workshopkat tart, irodalmi fesztiválokon lép fel és az Oxfordi Egyetemen is tanított kreatív írást. Devonban él második férjével, aki egyben a gyermekei keresztapja is. Szeret a tengerparton kocogni a kutyájával, úszni, teniszezni, jogázni és természetesen olvasni. Második regénye Vértestvérek címmel jelent meg.