J.D. Barker: Szíve helyén sötétség

Tavaly túlvállaltam magam, így túl sokat olvastam kapkodva, hamar, időre. Éppen ezért, karácsonykor szerettem volna egy olyan könyvet olvasni, ami úgy igazán, mélyen beránt a világába és a terjedelme miatt kényelmesen, a saját normál tempómban kitart év végéig. Így esett a Szíve helyén sötétségre a választásom. Az író nem volt ismeretlen, A negyedik majom is kedvenc volt, de a Dracult egyenesen imádtam, szóval nagyon kíváncsi voltam, tudja-e tartani ezt az igencsak magasra tett színvonalat a Szíve helyén sötétség című új regényével. Már címét is imádom – a magyar fordítás szuper, de nem adja teljesen vissza az eredetit, nem is lehet –, mennyire zseni, most komolyan?  

A könyv főszereplője Jack, akit egészen fiatalon, nyolcévesen ismerünk meg és egészen a harmincas évei közepéig követjük nyomon az útját. Minden esemény elindítója egy temetői pad, ahol a nyolcéves Jack találkozik egy furcsa kislánnyal, Stellával. Ez a találkozás minden évben ugyanazon a napon megismétlődik és a lány iránti érzései Jack számára életveszélyessé válnak az évek folyamán. Stella mindig kesztyűt hord, kísérői pedig furcsa, fehér ruhás alakok, akik megrögzötten és erőszakosan próbálják a fiút jobb belátásra bírni a Stellához fűződő érzelmeivel kapcsolatban. Az évek telnek, Jack pedig szépen lassan rájön, hogy Stella, a fehér ruhás emberek, a minden évben ugyanakkor előkerülő furcsa holttestek, és a szülei halála között túl sok az összefüggés.

Lenne még mit írni a sztoriról, hiszen ez csak egy icipici szelete a cselekménynek. Jack felnő az orrunk előtt, közben pedig történnek vele jó dolgok és tragédiák, titokzatos emberek segítik vagy éppen hátráltatják az útja során, de végig csak a Stella iránti megszállottsága mozgatja minden cselekedetét. Megszállottság, igen, mert egy idő után az olvasó sem érti már, miért nem képes túllépni ezen és élni az életét, ami egyébként a sok rossz ellenére nyugodt és gondtalan lehetne. Nyilván abból nem született volna könyv, mi izgi van egy nyugis életben?

És hogy milyen volt az olvasmányélmény? Lehengerlő, de egyben megterhelő is. Barker nem bánik kesztyűs kézzel a szereplőkkel, ami rosszat csak el lehet képzelni, az megtörténik velük. Furcsának tűnhet, de néha félre kellett tennem, mert annyira sok volt benne a rossz, hogy kellett egy kis idő, amíg feldolgoztam. Ez nem az a könyv, ami könnyű kikapcsolódást ad, mert igen, olvastatja magát, pörögnek az oldalak, majd meghalsz az izgalomtól, de közben egy kicsit meg is viseli a lelked.

Azt mondja ez a J.D. Barker a könyve végén, hogy a 4MGY trilógia és a Dracul után akart valami könnyedebbet (haha!) írni, így hát megírta ezt a 700+ oldalas monstrumot, amihez – most figyelj! – nem használt jegyzeteket, nem volt a fejében hozzá vázlat, semmi az ég világon, gyakorlatilag csak lapra hányta a sztorit, ahogy éppen jött az ihlet.
És tudjátok mit? Hibátlan könyv lett – még úgy is, hogy bőven érezhető rajta a Stephen King-hatás, de egy percre sem tűnik koppintásnak egyetlen eleme sem. Ezen túl felfedezhető egy kis Stranger Things (ami szintén Kinghez köthető) és nekem itt-ott X-akták flashbackem is volt. Mások szerint az X-Men is inspirálhatta Barkert, de ezt nem tudom alátámasztani, mert azt nem láttam/olvastam (elbújok a sarokba).

Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor azt hiszi, tudja, mi következik. A kiszámíthatóság, az azonosság pillanatai. Ilyenkor az ember ugyanolyan jól ismeri a következő lépést, mint az előzőt, és magabiztosan megy az árnyék felé, mert tudja, hogy nem várja ott semmiféle szörnyűség. Bátran halad előre, mint amikor a könyv utolsó oldalával kezdi abban a tudatban, hogy visszamehet, és az elejét is elolvashatja, mert ismeri ugyan a történet végét, mégis élvezi az utazást.

Mindezeken felül az egész könyv Dickens Szép remények című művére van felhúzva –  nemcsak hogy fontos szerephez jut ez a klasszikus a történetben, hanem a karakterek és néhány elem is visszaköszön az egyik legnagyobb viktoriánus regényből.
Annak, aki szereti a fentiek közül bármelyiket és a 80-as, 90-es évek hangulatát, a Szíve helyén sötétség ott kell legyen a polcon.  

Monumentális alkotás Szíve helyén sötétség, és baromi nagy gondban vagyok azzal kapcsolatban, hogy milyen műfajba lehetne besorolni, mert gyakorlatilag egy nagy mix az egész. Ha valaki 4MGY típusú thriller vár, az nagyot fog csalódni. De az is, aki a Dracul után szeretne valami hasonló hangulatot találni, mert misztikus ugyan, de egy teljesen más dimenzióban. Akad benne thriller, krimi, misztikum, sci-fi, mindez úgy, hogy a rétegek alatt egy komoly felnövéstörténet, szerelmi sztori és személyes dráma lakozik. Nem is választhattam volna jobbat 2020 utolsó könyvének, fantasztikus volt.

A könyv adatai
Eredeti cím:She ​Has A Broken Thing Where Her Heart Should Be (2020)
Kiadó: Agave
Fordító: Bosnyák Edit
Kiadás: Puhatáblás
Oldalszám: 720
Kiadás éve: 2020
Moly

J.D. Barker a 4MGY trilógia és a Dracul után valami egészen más fába vágta a fejszéjét. A Szíve helyén sötétség című regénye hamisítatlan és letehetetlen Barker stílusban íródott, de erősen idézi Stephen King és Dean R. Koontz korai alkotásait, a fő ihletet pedig Charles Dickens egy fő műve adta.  Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és nyerjetek egy példányt a kötetből!

Nyereményjáték

A Szíve helyén sötétségen kívül még négy J.D. Barker regény olvasható magyar nyelven. Játékunkban ezek szereplőit rejtettük el a bejegyzésekben. Keressétek meg a betűket, rakjátok össze és írjátok be a Rafflecopter dobozba a keresett karakter nevét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista
Január 10: A Szofisztikált Macska
Január 12: Zakkant olvas
Január 14: Könyv és más
Január 16: Nem félünk a könyvektől
Blogturné Klub

---