J. D. Barker – A negyedik majom

Ez volt az a könyv, aminek elolvastam a fülszövegét, és a következő pillanatban már nyomtam is az előrendelés gombra. Ritkán veszek ennyire hirtelen felindulásból könyvet, de mentségemre szóljon, hogy eddig még sosem bántam meg, ha így cselekedtem. A negyedik majom nagyon kecsegtetőnek tűnt, az pedig csak hab volt a tortán, hogy többek között a Hetedikhez hasonlítják a stílusát. (A Hetedik volt az egyik első film, aminek lesújtva és földig érő állal néztem végig anno a stáblistáját és ami Agatha Christie művei mellett nagy valószínűséggel megalapozta a krimi és thriller iránti szerelmemet).

Na de térjünk vissza a majmokhoz! A sztori röviden és minimális spoilerrel annyi, hogy egy embert elüt a busz. A holttest szinte felismerhetetlenné roncsolódik, azonban találnak nála egy kis dobozkát és egy naplót. Ezek alapján kiderül, hogy a város rettegett sorozatgyilkosát, a Négy Majom Gyilkost (rövidítve 4MGY) sikerült kézre keríteni, habár egészen véletlenül. A holttestnél talált dobozban egy fül lapul, ami azt jelenti, hogy van még valahol egy áldozat akit megmenthetnek, hiszen a gyilkos azonos séma alapján dolgozott. Először az áldozat fülét, majd a szemét, és végül a nyelvét küldi el a családnak, mielőtt megöli az elrabolt lányokat. Az óra ketyeg, a nyomozóknak pedig mindent be kell vetniük, hogy időben megtalálják a város egyik legbefolyásosabb emberének gyermekét.

Hú, de bitang jó sztori volt! Nem volt tökéletes, de közel állt hozzá, ráadásul egy percig sem unatkoztam az olvasása közben, köszönhetően annak, hogy nagyon pörgös és változatos volt a cselekmény. A 4MGY naplójának részletei egy komplett másik könyvet eredményeztek a könyvön belül, és a végén tényleg nem tudtam eldönteni, hogy melyik sztori volt betegebb: a főszál vagy pedig a gyilkos gyerekkori visszaemlékezései. Utóbbit egyébként egy hajszállal jobban élveztem, de tényleg csak egy hajszállal. A jelenben játszódó részekben a szerző különösen jó érzékkel adagolta a feszültséget, a fogságba esett lány fejezeteinél pedig szó szerint klausztrofóbiás érzetem lett, annyira jól sikerült a helyzet átadása. Volt benne brutalitás dögivel, a gyomorforgató részek sem hiányoztak, de azt hiszem ez még a kevésbé edzett olvasók számára is emészthető mennyiség határán evickélt.

– Az első három majom írj elő azokat a szabályokat, amelyeket mindenkinek be kellene tartania, de a negyedik majom a legfontosabb.  – Sizaru – mondtam. – Sizarunak hívják. – Az ő szabálya a ne cselekedj rosszat –  magyarázta apa. – És természetesen itt van a bökkenő. Ha valaki rosszat lát vagy hall, gyakorlatilag semmit sem tud tenni ellene. Ha valaki rosszat beszél, akkor hibát követ el, de ha rosszat cselekszik… nos, ha rosszat csekeszik, akkor nincs helye a megbocsátásnak. 

A nyomozók nagyon szimpatikus karakterek voltak, és annak ellenére, hogy a főszereplő Porteren kívül nem sokat tudunk meg róluk, mégsem volt hiányérzetem velük kapcsolatban.  A gyilkos pedig kellően okos és ördögi, egyedül csak azt bántam, hogy már viszonylag hamar lelepleződött a személye körüli csavar, így a végére már nem maradt túl sok megdöbbentő dolog. Apropó, a vége! Csak és kizárólag emiatt vontam le fél tappancsot, ugyanis hiányoltam egy konkrét, végső lezárást. Reménykedem azonban, hogy talán gondolkodik valamiféle folytatásban a szerző, és ezért hagyta kényelmesen nyitva a befejezést, mindenesetre ha így lesz, én tutira vevő leszek rá.

Ha szeretitek a mozgalmas, letehetetlen és néhol brutális thrillereket, akkor feltétlenül ajánlom nektek A negyedi majmot, biztosan nem fog csalódást okozni.
Felkerült a kedvenc thrillereimet gyűjtő listámra, és utólag már nagyon örülök, hogy hallgattam a belső hangra és gondolkodás nélkül adtam esélyt neki.

---

Fülszöveg| A Négy Majom Gyilkos több mint öt éve tartja rettegésben Chicago lakóit. Az áldozatai rendre fiatal lányok, módszerei és „védjegye” különösen kegyetlen. A rendőrség még ennyi év elteltével is csupán a sötétben tapogatózik, míg egy nap halálos gázolással történő balesetet jelentenek egy buszmegállóban. Kiderül, hogy az áldozat a Négy Majom Gyilkos. A helyszínelés során többek közt egy naplót találnak nála, és minden arra utal, hogy a régóta keresett gonosztevő épp elrabolt egy utolsó áldozatot, mielőtt váratlanul utolérte a vég.
Sam Porter nyomozó, a gyilkosra specializálódott egység vezetője tudja, hogy nagyon kevés ideje maradt megtalálni az elrabolt lányt. A sorozatgyilkos naplóját olvasva belemerül egy pszichopata tudatába és különös élettörténetébe, és olyan dolgokat talál, amikre nem lehet felkészülni. Rohamosan fogy az idő, és a Négy Majom Gyilkos még a túlvilágról is gúnyt űz a rendőrségből ebben a mesterien megírt, lebilincselő thrillerben.
J.D. Barker regényében a Hetedik és A bárányok hallgatnak hangulata találkozik, miközben a szerző remekül gondolja végig és újítja meg a sorozatgyilkosokra épülő történeteket egy olyan főgonosszal, akit egyhamar nem felejtünk el.

---

A SZERZŐRŐL
Jonathan Dylan Barker 1971-ben született, és üzleti diplomát szerzett. A kilencvenes években popkulturális témában írt cikkeket egy magazinba, illetve ez időben több novellája is megjelent a horror műfajában. Sokáig szellemíróként dologzott, majd 2014-ben kiadták első regényét Forsaken címmel, ami nagy sikert aratott. A Stoker család felkérésére segített megírni Dacre Stokernek a Dracula hivatalos előzményregényét, ami ez év végén fog megjelenni. Közben megírta A negyedik majom című könyvét, amelynek jogait már a megjelenés előtt számos országba eladták és opciózták filmre és sorozatra egyaránt.