HERMAN KOCH – NYARALÓ ÚSZÓMEDENCÉVEL

Herman Koch szereti gyomorszájon rúgni az embert. Na nem szó szerint, de a könyvei felérnek egy alapos veréssel. A Nyaraló úszómedencével egy kicsit sem vidám nyári olvasmány, bármennyire is ezt sugallja a csodaszép borítója, sokkal inkább egy elmebeteg road trip egy borzasztó ember agytekervényei között. A legszörnyűbb az egészben az, hogy bármennyire is szerettem volna, mégsem tudtam teljes szívemből gyűlölni a főszereplőt. Néha még egészen kedveltem is. És ez ijesztő.A történet elején megtudjuk, hogy a narrátorunknak, Dr. Schlossernek etikai bizottság elé kell járulnia egy orvosi műhiba tisztázása érdekében. Marc Schlosser látszólag egy teljesen normális, megbecsülésnek örvendő ember: boldog házasságban él, van két gyönyörű kislánya és egy népszerű háziorvosi praxisa, csupa gazdag és híres pácienssel. Semmi oka nem lehet a panaszra, Schlosser azonban nagyon hamar felfedi előttünk az igazi énjét, ami közel sem ennyire vonzó, mint amit a külvilágnak mutat. Sajátos elveket vall, emellett mindenről és mindenkiről megvan a velős véleménye, legyenek azok a művészemberek, a kövérek, a nők vagy éppen az orvosi hivatás. Tökélyre fejlesztette az alakoskodást, igazi Janus-arcú ember, aki remek megfigyelő is egyben, így tökéletesen tisztában van vele, hogy kinek, mit és mikor kell mondani ahhoz, hogy az ujjai köré csavarhassa az illetőt.

„A betegek hajlamosak összetéveszteni az időt a figyelemmel. Azt hiszik, több figyelmet szentelek nekik, mint más háziorvosok. Pedig csak időt szánok rájuk. Amit tudnom kell, az egy perc alatt úgyis kiderül. A maradék tizenkilencet figyelemmel töltöm ki.  Jobban mondva: a figyelem illúziójával.”

Új betege, a színész Ralph Meier nagyon hamar a bizalmába fogadja Schlossert, olyannyira, hogy meghívja őt és a családját a bérelt nyaralójukba. Végül a doktorék ki is kötnek az úszómedencés háznál, ahol ott találják még Meier feleségét és két fiát, illetve egy híres filmproducert is a fiatal barátnőjével. Látszólag idilli a helyzet, azonban a hazautazás előtti napokban tragikus esemény történik, ami végül nem közvetlenül, de elvezet az etikai bizottság elé.

Az egész történet alatt azon gondolkodtam – a doktorral együtt –, hogy vajon melyik volt az a pont, ami után visszavonhatatlanul elromlott az egész? Kinek a hibája volt A dolog?  Meddig mehetünk el, ha bosszút akarunk állni? Egyáltalán, van-e jogunk bosszút állni? Hol húzódik a határ a jó és a rossz között? Vajon valóban ismerjük azt, akiben feltétel nélkül megbízunk?  Folyamatosan jönnek kérdések, amikre nem kapunk egyértelmű válaszokat, egy morális hullámvasútra váltunk jegyet, ha kezünkbe vesszük a kötetet.

Ebben a könyvben nincsenek szerethető karakterek. Remekül kidolgozottak, az igaz, de mindenkiben akad valami ellenszenves vonás és az író egy kicsit sem töri magát azon, hogy bárkit is megkedveltessen. Ebben nyilván nagy szerepe van a narrátorunknak is, aki kíméletlenül világít rá a többi szereplő gyenge pontjaira, teszi ezt gyakran naturálisan és undort keltően. Nem mintha Marc Schlossernek túl sok jót írhatnánk a számlájára… Voltak ugyan pillanatok, amikor azt gondoltam, hogy nem is olyan nagy barom ő, mint amilyennek tűnik, de jött és menten megcáfolta a dolgot. Egyébként nagyon élveztem a fejében lenni, mert azért megcsillogtatta a humorát is, és volt néhány valóban elgondolkodtató mondata, a sok sztereotíp, nárcisztikus és hímsoviniszta hülyeség között.

„Gyönyörű nők, akik bármilyen férfit megszerezhetnének, egyszer csak valami ronda, unalmas pöcs oldalán tűnnek fel. Győz az ösztön. A faj fönnmaradása. Ronda, unalmas pöcs – de van kocsija és lakás-előtakarékossági szerződése. Van fedél a feje fölött. A nő ilyenkor nem is elsősorban magára gondol – sokkal inkább a gyerekére. A bölcsőnek száraz és jól fűthető helyiségben kell ringania.”

Szerettem? Nagyon! Utáltam? De mennyire! Nem tudok róla teljes elragadtatással beszélni, mert fantasztikus olvasmány, de túl sok az emberi gusztustalanság a lapjai között.
Kedvelem az olyan könyveket, amik a befejezés után is gondolkodásra késztetnek és folyton-folyvást eszembe jutnak, nem eresztenek. A Nyaraló úszómedencével pontosan ilyen. Szeretném azt hinni, hogy a karakterek direkt ennyire eltúlzott szemétládák,  hogy sokkolják az olvasót, de attól tartok, a Herman Koch teremtette világ és az igazi között nincs is akkora szakadék.

A SZERZŐRŐL Herman Koch a hollandiai Arnhemben született 1953-ban, később Amszterdamba költöztek. A Montessori Líceumból kizárták, később szláv filológiát tanult, de dolgozott finnországi farmon is. Beszél angolul, spanyolul és németül is. Az írás mellett producerként, színészként és rádiósként is kipróbálta magát. Leghíresebb regénye A vacsora, amelyet egy megtörtént, 2005-ös spanyolországi eset ihletett. A vacsora volt az első holland könyv, ami ennyire magasra jutott az amerikai bestseller listákon. Felesége spanyol, fiúgyermekük 1994-ben született.