Helene Flood: A terapeuta

Helene Flood a neve ellenére nem angolszász, hanem norvég szerző,  ez pedig az első regénye. Kár lenne tagadni, hogy a borító vett rá az olvasásra, A terapeuta magyar kiadása ugyanis olyan szuggesztív és hátborzongató külsőt kapott, hogy egyetlen valamirevaló krimi/thriller rajongó sem tudna neki nemet mondani. Mindezt tetézte az ígéretes fülszöveg és a cím. Szóval nagyon egyben volt első blikkre. 

A főszereplő Sara Oslo Rózsadombján él férjével, az építész Sigurddal. A fiatal házaspár a férfi nagyapja után örökölte a szebb napokat látott otthonukat, amit saját kézzel készülnek felújítani, de a munkálatok nagyon lassan haladnak, így gyakorlatilag egy építési terület kellős közepén élnek hosszú hónapok óta. Sara terapeutaként saját praxist vezet, és péntek lévén éppen azt tervezgeti, mivel tölti majd szalmaözvegysége napjait, mivel Sigurd kora reggel elindult, hogy a barátaival töltse a hétvégét. Délelőtt hagy egy elsőre átlagosnak tűnő üzenetet Sara rögzítőjén, majd szőrén-szálán eltűnik. 

Már az első néhány bekezdés érzékelteti, hogy ez nem egy vidám, csillámpónis sztori lesz. A szürke, baljós és lehangoló atmoszféra végig jelen van a könyvben. Személy szerint ezt a helyszín számlájára írom, A terapeuta cselekményének nagy része ugyanis egy ódon, felújításra szoruló házban zajlik, és ez a ház minden, csak nem barátságos és otthonos. 

A történetet végig Sara nézőpontjából követjük, aki igazán érdekes személyiség – kevésbé udvariasan úgy mondanám, hogy egy rettentően idegesítő és ellenszenves nőszemély. Ami elég nagy baj, lévén, hogy pszichológus, és az ember nem ilyennek képzelné azokat, akik mások lelki problémáinak megoldására tették fel az életüket. Fogalmam sincs, hogy tudatos lépés volt-e az írótól ennyire nehezen kedvelhető főszereplőt alkotni, de az is lehet, hogy csak nekem nem sikerült megkedvelnem. Sem az emberi reakciói, sem a szakmai hozzáállása nem volt szimpatikus, és néha ugyan átéreztem, hogy mennyire magányos, mennyire nehezen találja önmagát, ez kevés volt ahhoz, hogy ne érezzem hidegnek és felsőbbrendűnek, szakmailag pedig amatőrnek és érzéketlennek.

Sara gondolatai, visszaemlékezései és álmai segítségével szépen kirajzolódik előttünk a Sigurddal való kapcsolata, kezdve a megismerkedésüktől egészen a férfi eltűnésének napjáig. Tetszett ez a mód, mert lassacskán, apránként bontja le azt a képet, amit az első 1-2 fejezetben látunk belőlük és a házasságukból.
Számomra nem is Sigurd ügye volt igazán izgalmas a történetben, sokkal inkább az ezt követő események, amik Saraval történtek. Lett volna még nagyobb potenciál ebben a szálban, szerettem volna, ha az olvasó nagyobb bizonytalanságban van tartva Sara mentális állapotát illetően, de sajnos ezt a kártyát nem játszotta ki az író. Túl egyértelmű volt, hogy valóban megtörténnek azok a furcsa dolgok, amiket a nő érzékel a házban, nem csupán az elméje játszik vele. 

Annak ellenére, hogy gyorsan és gördülékenyen olvasható, a könyv nagy részében egyébként nem igazán történik semmi. Lassan csordogáló, sok feleslegesnek tűnő eseményt boncolgató történet, úgyhogy a pörgős thrillerekhez szokott olvasóközönség lehet, hogy ezt nem fogja díjazni. A terapeuta nagy hangsúly fektet a lélektani szálra, sőt, mondhatni, hogy ez a lényege a könyvnek, nem is maga a bűntény. Türelmesnek kell lennünk, amíg végre beindul a cselekmény, de onnantól kezdve nagyon izgalmassá válik a könyv, és amolyan kárpótlásként, a végén két meglepő csavarral zár. Ez kifejezetten tetszett, mert nem volt klisés a befejezés, őszintén szólva egy percre sem gondoltam arra, akire. Ellenben utólag egyértelművé vált, hogy mi szükség is volt arra a sok feleslegesnek tűnő oldalra, ami látszólag sehová nem vezetett a cselekmény szempontjából, csak helykitöltésnek tűnt. 

Debütáló regénynek elég korrekt könyv volt A terapeuta, az egyértelműen látszik, hogy Helene Floodnak vannak jó ötletei és a kivitelezés sem rossz, de akad még csiszolnivaló. Nem mondanám, hogy ez volt a legjobb, amit a műfajban olvastam – a főszereplő személye és a kilátástalan, szürke hangulat nem igazán erősítette bennem a  pozitív érzéseket, de a könyv utolsó harmada egyértelműen pozitív irányba billentette a mérleget, így végülis nagyon örülök, hogy elolvastam. Nem egy egetrengető mestermű A terapeuta, de azok, akik szeretnek belebújni a főszereplő bőrébe – betekinteni annak minden gondolatába, érzésébe és múltjába – nagyon fogják szeretni ezt a könyvet.

A könyv adatai
Eredeti cím: Terapeuten
Kiadó: Partvonal Kiadó
Fordító: Petrikovics Edit
Kiadás: Puhatáblás
Oldalszám: 350
Kiadás éve: 2020
Moly

Helene Flood első magyarul megjelent regényében megismerhetünk egy fiatal pszichológusnőt, akinek látszólag tökéletesen rendben van az élete: éppen megörökölt házukat újítják fel a férjével, mindketten igyekeznek beindítani a karrierjüket, a házasságuk pedig rendben van. De vajon milyen titkok húzódnak a felszín alatt és milyen fordulatokat vesznek az események, amikor a férj váratlanul eltűnik? Ha kíváncsiak vagytok a válaszokra, tartsatok három bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Partvonal Kiadó által felajánlott példányt!

Nyereményjáték

Nem rendhagyó dolog, hogy a krimik és thrillerek főszereplői pszichológusok vagy terapeuták. Mostani nyereményjátékunkban ilyen regényeket keresünk: minden állomáson találtok egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Fura, milyen hamar sikerül alkalmazkodni a zárt osztályok különös világához. Az ember egyre inkább hozzászokik az őrültséghez, és nem csupán a másokéhoz, hanem a magáéhoz is. Valamennyien bolondok vagyunk, csak ki-ki a maga módján.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
Blogturné Klub
01.15. Könyv és más
01.17. A Szofisztikált Macska
01.19. Spirit Bliss Sárga könyves út

---