Harlan Coben: Az erdő

Harlan Cobent névről ismertem már, de soha nem olvastam még tőle semmit – azt tudtam, hogy termékeny szerző a krimi műfaján belül, de ennyi. Valószínűleg ez így is maradt volna, ha az HBO nem csinál sorozatot Az erdő című regényéből, és ennek apropóján nem adja ki a Jaffa Kiadó új köntösben ezt a kis túlzással műfaji klasszikusnak számító és megdöbbentően jó értékeléseket kapott (molyon 319 csillagozás mellett 91%) könyvet. 

Tudjátok, mi a legrosszabb abban, hogy elmúltak a húszas éveim? Hogy képtelen vagyok sokáig fennmaradni. Ha jön az alvásidő, eldőlök, mint egy krumpliszsák. Régen képes voltam hajnalig olvasni, de manapság… Nincs az a könyv, amiért én hajnali fél kettőig fent legyek. Vagyis nem volt. Az erdő miatt most baromi álmosan írom ezt a posztot és egy kicsit haragszom is erre a Harlan pasasra, mert lőttek a mai produktivitásomnak. 

A történet főszereplője Paul Copeland megyei ügyész, aki éppen egy nemi erőszak ügyén dolgozik. Az özvegy férfi egyedül neveli kislányát és mindenáron szeretné elérni, hogy elítéljék az ügy vádlottjait, a gazdag egyetemistákat egy prostituált megerőszakolása miatt. Az ügy azonban nem várt fogaskerekeket is elindít a háttérben: egy titokzatos férfi hullájának felbukkanása felbolygatja a családi titkokat, illetve a politikai álmokat dédelgető Paul teljes lejáratása is kezdetét veszi. Húsz évvel ezelőtt, egy nyári táborban négy fiatalt brutálisan meggyikoltak, köztük Copeland nővérét is. A holtteste sosem került elő az erdőből, azonban az új fejleményeknek köszönhetően a férfi gyanakodni kezd, hogy a testvére talán életben maradt annak idején. Nyomozást indít, és közben nem csupán gyerekkori szerelmére bukkan rá, hanem szembe kell néznie a múlt árnyaival is.

Isten felállított egy sorrendet, de a gyilkos azt felborította. Ha megoldjuk az ügyet, az persze javít valamit a helyzeten. De olyan ez, mint egy összegyűrt sztaniolpapír. Ha megtaláljuk a gyilkost, az olyan, mintha újra kisimítanánk, de a család számára sosem lesz ugyanolyan, mint azelőtt.

Már mindjárt az első mondat megalapozza a regény hangulatát: Látom apámat azzal az ásóval. Itt még nem is sejtjük, micsoda csavaros és mégis fájdalmasan egyszerű megoldása lesz a dolgoknak. Coben úgy keveri a lapokat, hogy mikor már azt gondolnád, hogy rájöttél, bedob valami új infót vagy nyomot, amitől borul minden.
A narrátor maga a főszereplő. Jó dolog Paul fejével gondolkodni, aki kivételesen egyenes és becsületes karakter, akit megviselt az élet, és emiatt néha kicsit sötéten és kritikusan szemléli a világot, de imádja a lányát és tényleg csak a tisztesség hajtja előre. Nem is tudom, létezik-e a való életben ilyen ember, mindenesetre főszereplőnek tökéletes, és jó volt, hogy Coben az esendőségeit is megmutatta.

A másik főszereplő, Lucy már kevésbé volt érdekes számomra, az ő motivációira igazából csak a végén derül fény és igazság szerint a közöttük jelen lévő nagy vonzalmat sem sikerült átéreznem, de ennyi baj legyen.  Az összes szereplő jól kidolgozott és érdekes, még azok is, akik tényleg csak néha bukkannak fel a lapokon (a kedvencem azt hiszem, hogy az egyetemisták védőügyvédje volt, zseniális fazon, pedig csak néhány oldalon szerepelt). Imádtam, hogy a nyomozás mellett volt benne egy kis tárgyalótermi kitérő is, és mivel kifejezetten kedvelem a perekről szóló könyveket, nagyon lelkesen olvastam ezeket a részeket is, főleg, hogy mesteri (és nagyon is aktuális) volt ez a szál – én rájöttem már az elején a „megoldásra”, kicsit idegesített is, hogy Paulnak ennyi időbe tellett megoldani a nevek rejtélyét.

Hát az van, hogy Az erdő elég berántós könyv. Pörögnek a lapok, kapkodod a fejed, majd’ meghalsz a kíváncsiságtól, közben vannak benne mélyebb gondolatok, erkölcsi kérdések, szívszorító helyzetek, humor és persze maga a bűntény is nagyon csavaros. Ilyennek kell lenni egy tisztességes és majdnem tökéletes kriminek – kizárólag csak amiatt vontam le egy fél csillagot, mert a befejezés számomra végül egy hangyányit lapos lett, vártam volna valami nagyobb izgalmat vagy feszültséget fináléban, de ez elmaradt.
Az erdő mindenesetre alapmű a műfajban és mindenkinek, aki csak egy kicsit is kedveli a krimiket és a thrillereket, szívből tudom ajánlani – máig nem értem, hogyan maradhatott ki ez a könyv nekem, ezután mindenesetre tuti, hogy elkezdem bepótolni a lemaradásomat Harlan Coben-ügyben. 

A könyv adatai
Eredeti cím: The Woods (2007)
Kiadó: Jaffa
Sorozat: Hard Boiled
Fordító: Illés Róbert
Puhatáblás, 390 oldal
Kiadás éve: 2020
Moly

Ha eddig még nem ismerted volna Harlan Coben nevét, akkor eljött az idő, hogy megjegyezd! Az erdő című regényéből nemrég a Netflix sorozatot készítettek, ráadásul a Jaffa Kiadó új borítóval is bemutatta ezt az izgalmas krimit, amit a Blogturné Klub 5 bloggere is elolvasott. Tarts velünk ezen az izgalmas turnén, kövess bennünket az erdő mélyére, ami rengeteg múltbéli titkot és súlyos dolgokat rejt. Felkészültél?

Nyereményjáték

Harlan Coben sok nagyszerű krimit írt már, így most egy idézetkeresős játékra hívnak a Blogturné Klub bloggerei. Minden blogon olvashatsz egy idézetet, a te feladatod pedig az lesz, hogy kitaláld, hogy melyik Harlan Coben könyvből származik az idézet. 
Ha helyesen válaszolsz, akkor neked is van esélyed megnyerni Az erdő című könyv egy példányát a Jaffa Kiadó felajánlásával. Jó keresgélést, mi nagyon drukkolunk! 

Az élet szép volt. Valóban szép. És amikor az élet szép, talán okosabb nem játszani a tűzzel.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Blogturné Klub
November 11 – Zakkant olvas
November 13 – Csak olvass!
November 15 – Könyv és más 
November 17 – Kelly és Lupi olvas 
November 19 – A Szofisztikált macska

---