H. G. Wells: Dr. Moreau szigete
Ha azt mondod, H. G. Wells, azt mondom, Világok harca. És ennyiben ki is merült a tudásom a múlt század egyik leghíresebb science fiction írójával kapcsolatban. A Dr. Moreau szigete elsősorban az új kiadás hírével hívta fel magára a figyelmemet, aztán a fülszöveget elolvasva rájöttem, hogy én anno láttam filmben valami nagyon hasonlót. Habár nem ez Wells leghíresebb és kritikailag legelismertebb műve, úgy gondoltam, hogy nem maradhat ki az olvasmánylistámból.
Amikor ténylegesen kezembe foghattam a Németh Gyula illusztrációival kiegészített kisregényt, már biztos voltam benne, hogy nem nyúltam mellé a választásommal. Gyönyörű ez a vastag, fényes papírra nyomtatott könyv, ami telis tele van illusztrációkkal – a végében még egy galéria is helyet kapott az illusztrátor további, könyvhöz kapcsolódó rajzaiból.
A regény rövidsége ellenére nagyon eseménydús és izgalmas, nagyjából tizenegy hónap történéseit sűríti magába egy visszaemlékezés keretein belül.
Edward Prendick egy szerencsétlen hajóbaleset túlélőjeként hánykódik a nyílt vízen, amikor egy hajó kimenti. Megmentője, Montgomery egy visszataszító külsejű szolgával utazik és egy elhagyatottnak tűnő szigeten száll ki, Prendick pedig kénytelen vele tartani, mert a hajón nem maradhat. A szigeten töltött első napok alatt bizarr teremtmények sokasága bukkan fel, és a hajótörött egyre kellemetlenebbül érzi magát vendéglátói, Montgomery és a mogorva, Dr. Moreau-ként bemutatkozó idős ember között. Hamarosan fény derül rá, hogy Dr. Moreau szörnyű kísérleteket végez állatokon. Különböző fajokat operál össze, és célja, hogy teremtményeiből kiírtsa az állatiasság utolsó csíráját is, és azok emberként viselkedjenek és éljenek. Prendick nem csupán a kísérletektől viszolyog, hanem attól is, ahogyan ezekkel az állatemberekkel bánnak. Félelemben tartva, szigorú törvények szerint élnek és közel sem biztos, hogy az állati énjük nem diadalmaskodik az emberi oldaluk felett.
Az állat lehet vérszomjas és ravasz, de hazudni csak az ember tud.
A szórakoztatás és a borzongatás mellett azt a témát is feszegeti a könyv, hogy van-e jogunk istent játszani és elvégezni a természet dolgát? Mi különböztet meg bennünket az állatoktól, az ösztönök legyőzhetőek-e? A végére kiderül, hogy az ember a legnagyobb fenevad és szörnyeteg mind közül, az utolsó fejezet pedig gyönyörűen lezárja a kérdéskört, és garantáltan az olvasóval marad még sokáig.
Számomra elég megterhelő volt olvasni az állatkínzásokról és a kísérletekről, hiába tudom, hogy fikció, mégis érzékenyen érint és ennél csak az volt rosszabb, amikor világossá vált, hogyan tartották kontroll alatt ezeket a lényeket Moreau-ék. Elképesztőnek tartom, hogy valaki a tizenkilencedik század végén ilyen, ma is aktuális témákhoz nyúljon, és el tudom képzelni, hogy például ez a műve milyen hatást válthatott ki a korabeli olvasókból. A mai ingerküszöb mellett a Dr. Moreau szigete már nem annyira ijesztő, de a maga korában ez a mű minden bizonnyal felkavarhatta az állóvizet, még úgy is, hogy azért ennek a típusú irodalomnak volt már korábbi előfutára.
Összességében egy gördülékeny és jól megírt történet ez, a szövegen szinte nem is érződik a kora. Végig képes fenntartani a feszültséget, néha kicsit misztikus, máskor horrorba hajló, de a moralizálás és a filozófia sem áll távol a szövegtől, az igazi hangsúly pedig a fent leírt kérdéseken van. Emlékezetes olvasmány volt, egészen biztosan sokáig velem marad.
Nem tudom, hogy ennyire tetszett volna-e a könyv az illusztrációk nélkül is, mindenesetre számomra nagyon sokat adtak a történethez ezek a fekete-fehér, komor rajzok és Dr. Moreau teremtményeit is könnyebb volt elképzelni a maguk hátborzongató mivoltában. Egyetlen bajom vele a rövidsége volt, szívesen olvastam volna még jobban kifejtett, lassabb tempóban haladó cselekménnyel, a címszereplőről sokkal többet megtudva, de ez legyen a legnagyobb baja.
A könyv adatai Eredeti cím: The Island of Doctor Moreau (1896) Kiadó: Cser Kiadó Fordító: Rózsa György Illusztrátor: Németh Gyula Keménytáblás, 268 oldal Kiadás éve: 2020 Moly
A Dr. Moreau szigete, H.G.Wells 1896-ban megjelent klasszikusa több generációt borzongatott már meg a horror és a sci-fi jegyeit egyaránt magába foglaló történetével. A Cser Kiadónak és Németh Gyula illusztrátornak köszönhetően most egy csodálatos, új kiadást tarthat a kezében az olvasó, ahol a lapokon megelevenednek a Wells által megálmodott teremtmények. Tartsatok három bloggerünkkel, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért!
Nyereményjáték
A mostani játékunkban további Wells-regények nyomába eredünk, de egy apró csavarral megfűszerezve! Minden állomáson találtok egy-egy regénycímet, csak éppen nem az eredeti verzióban, hanem egy anagramma formájában. Fejtsétek meg a szójátékot, és írjátok be a regény címét a rafflecopter doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Akárki izmosít vasat
Állomáslista:
Blogturné Klub
11.06. Könyv és más
11.08. A Szofisztikált Macska
11.10. Booktastic Boglinc
11.12. Könyv és más (extra)
Fülszöveg
Herbert George Wells Dr. Moreau szigete című regénye a sci-fi- és horrorirodalom egyik alapműve. Bár az első megjelenés óta több mint 120 év telt el, mondanivalója a tudomány és technika rohamos fejlődésének korában is aktuális.
A történetben szereplő, ember alkotta fenevadakról nem tudjuk, Wells hogy képzelte el őket. A Németh Gyula illusztrációival készült mostani kiadás az első, amely teljes látványvilággal segít életre kelteni az Állatnépet, egyben intő példát mutatva arra, milyen határokat nem szabadna átlépni az emberiségnek.
Ezeket is érdemes megnézni
Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja
Peter Benchley: Cápa
