Kortárs

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Fredrik Backman kétséget kizáróan a legolvasottabb kortárs írók egyike; népszerűsége hazánkban is töretlen, ezért is érthetetlen számomra, hogyan tudtam eddig kikerülni az ő könyveit. Többen is ajánlották már nekem Ovét – olyanok, akiknek az ízlésében száz százalékban megbízom –, valahogy mégis mindig volt fontosabb, érdekesebb.  Aztán jött az új könyv híre, és én arra jutottam, nincs is jobb alkalom az ismerkedésre.

Prekoncepciók és elvárások nélkül ugrottam hát neki a Hétköznapi szorongásoknak, és meglepő módon imádtam majdnem minden sorát.
Azért bevallom, kellett pár 10-20-30 oldal, amíg megszoktam ezt a furcsa, bohókás stílust és humort, na meg a furcsánál furcsább szereplőket, de aztán észrevétlenül bemászott a fejembe ez a maroknyi idióta és az ő mosolygós-pityergős bankrablós túsztörténetük.

Adott egy bankrabló, aki annyira pancser, hogy nem is rabol bankot, majd pedig túszokat ejt egy eladósorban lévő lakás érdeklődői személyében. Adott a városka kis rendőrségének két embere, akik történetesen apa és fia, és akik nem lehetnének ilyen közel és mégis ennyire távol egymástól. Aztán adottak a túszok: egy idős, szenilis nénike, egy ingatlanügynök, egy leszbikus pár plusz egy magzat, egy idősödő házaspár és egy sznob milliomos. Ja, meg egy nyúljelmezes pasas a klotyón. Aztán van egy híd, amely valamilyen szempontból fontos innen néhány embernek.
És van a történet, ami kifuthatna sok más irányba, de Backman a legjobb befejezés felé terelte.

Azt mondják, az ember személyisége a tapasztalatainak összessége. De ez nem igaz, legalábbis nem teljesen, mert ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk.

A fülszöveget tanulmányozva valami komoly drámára számítottam, ehelyett kaptam egy olyan történetet, amely képes volt arra, hogy megnevettessen, miközben folynak a könnyeim. Ez minden bizonnyal valami Backmanos dolog lehet, mindenesetre elég kevés könyv volt eddig ilyen hatással rám.
Halálosan komoly dolgokról beszél olyan könnyed és keserédes humorral, ahogyan csak nagyon kevesen képesek rá. A szereplői közül mindenki egy kicsit furcsa elsőre, van, aki egyáltalán nem szimpatikus de a végére képtelenek leszünk nem szeretni őket.
Backman képes megmutatni, hogy még a legrosszabb természetűnek tűnő emberben is ott van valami szerethető – lehet, hogy csákánnyal kell kibányászni, de ott van.
Nagyon szerettem a párbeszédeket a könyvben, ami sokszor volt abszurd – főleg a kihallgatásos részeknél.  Ezek az emberek nem cicóztak, nem udvariaskodtak, nem kerülgettél a forró kását. Kár, hogy a való életben nem tudunk egymással ennyire őszinték és szókimondóak lenni.

img_20200723_175451-01-01.jpegKezdetben nem egyértelmű, hogyan függ össze ennek a 10-12 embernek a sorsa, akiket Backman a lapokon mozgat, aztán mint a puzzle darabjai, itt is minden a helyére kerül. Ide-oda ugrálunk az időben, amíg lassan, de biztosan kirajzolódik előttünk a szereplőink előélete és azok a bizonyos összefüggések. Lehetne moralizálni a végkifejletet illetően, de ha a szívemre teszem a kezem, én sem cselekedtem volna másképp, egyik szereplő bőrében sem.
Tulajdonképpen ez a könyv arról szól, hogy mennyi kétség, kérdés és kétely jár a felnőttséggel, hogy mennyire nehéz embernek maradnunk ebben a világban.
És a mondatok, ezek az ártatlannak tűnő gondolatok! Gondolatok, amik sunyin, váratlanul az elevenedre tapintanak, olyan gondolatok, amit még sosem mertél megfogalmazni, de mindig ott motoszkáltak a tudatalattidban. A címéhez híven főleg azokkal az apró-cseprő kétségekkel, szorongásokkal foglalkozik, amik majdnem minden embert marcangolnak. Érdekes, hogy Backman mennyit foglalkozik ebben a könyvben a szülőséggel, annak minden kétségével és nehézségével. Rengeteget adhat ez a könyv azoknak az olvasóknak, akik néha vagy éppen gyakran megkérdőjelezik saját képességeiket, erejüket ezzel kapcsolatban.

Olvastam olyan kritikát, hogy ez a könyv túl mézes mázas. Én nem éreztem így, pedig extra érzékeny vagyok a giccsre, de a Hétköznapi szorongások nem volt ilyen. Mondom mindezt úgy, hogy az első könyvem a szerzőtől, tehát nincsen összehasonlítási alapom.
Az első Backmanom volt, de nem az utolsó. Keserédes, csontig hatoló, fura humorú és a végére az embernek csordultig telik a szíve szeretettel és hittel, hogy ez a világ, hogy az emberek még nincsenek elveszve, mert ahol szeretet van ott remény is.
Olvassatok Backmant. Ezt mindenképpen.

Egy gonosz kis lény élt a mellkasában, aki nem látszott a röntgenképeken. Körberohangált a véráramban, azt susogta neki, hogy nem elég jó, gyenge és ronda, és mindig így fogja érezni magát. Ha az embernek elfogynak a könnyei, ha nem tudja elhallgattatni a hangokat, amiket csak ő hall, ha sosem érzi magát normálisnak társaságban, akkor ostobaságokra vetemedhet. Az ember végül belefárad, hogy állandóan feszül a bőre a bordáinál, hogy sosem engedi le a vállát, hogy a falak mentén oson kifehéredett ököllel, és ugyanannyira fél attól, hogy észreveszik, mint attól, hogy nem. 

o_ttappancs-2_12.jpg

A könyv adatai
Eredeti cím: Folk med ångest
Kiadó: Animus
Fordító: Bándi Eszter
Keménytáblás, 376 oldal
Kiadás éve: 2020
Moly

megveszem_1_-2.jpg

beleolvasok-2.jpg

109900773_1233957963612993_8703248419204105203_o.jpgFredrik Backman neve 2014 óta egyet jelent a magyar olvasók számára minőséggel, humorral, szívszorító, az ember lelke mélyéig elérő pillanatokkal, az Animus Kiadó pedig azóta is kitartóan gondoskodik róla, hogy ne maradjanak olvasnivaló nélkül a rajongók. Ezúttal a külföldi megjelenéssel egyidőben hozták el számunkra is a szerző legújabb regényét, a Hétköznapi szorongásokat, mely egy lakásbemutatón megesett túszdráma krimis körítésébe ágyazott történet kapcsolatokról, életben betöltött szerepekről, és arról, mi mindent megtesz az ember a szeretet miatt. Tartsatok velünk ötállomásos turnénkon egy újabb maradandó Backman-élményért, és nyerjétek meg a könyv egy kiadó által felajánlott példányát!

Nyereményjáték

Nyereményjátékunkban ezúttal azt tesszük próbára, mennyire vagytok képben Fredrik Backman korábban megjelent írásaival: turnénk minden állomásán a Hétköznapi szorongások egyik fontos témájához híven egy-egy félelemmel, szorongással kapcsolatos idézetet olvashattok majd, melyek mindegyike a szerző korábbi könyveiből származik: a ti feladatotok az lesz, hogy írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő soraiba azoknak a könyveknek a címét, amelyekből idéztünk.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Szorongás. Egy láthatatlan uralkodó.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07.23. Never Let Me Go
07.25. Szofisztikált macska
07.27. Flora the Sweaterist
07.29. Flora the Sweaterist (extra)
07.31. Könyv és más


Fülszöveg
Szilveszter előtti nap egy svéd kisvárosban. Egy ingatlanügynök úgy véli, ez megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk. Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis menekülés közben beront az épületbe, és túszul ejti az összes érdeklődőt: két megkeseredett IKEA-függőt, egy mogorva bankigazgatót, egy szomorú nénit, egy terhes nőt a párjával, egy nyúlfejet viselő ismeretlent, no meg magát a túlbuzgó ingatlanost. A rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna. A rabló viszont két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel, akikre mindannyian hasonlítunk kissé…