FIONA BARTON – A GYERMEK

Fiona Barton neve nem lehet ismeretlen a hazai thriller-rajongóknak, hiszen Az özvegy című regénye nagy sikert aratott annak idején, és nem kellett sokat várni a folytatásra sem, ami A gyermek címmel jelent meg tavaly év végén. Az özvegyet sajnos eddig még nem olvastam, így kíváncsian és abszolút elvárásoktól mentesen sikerült nekiülnöm a könyvnek, ami egy szívszorító témát dolgoz fel, hihetetlenül sodróan.

A címben szereplő gyermek egy újszülött kisbaba maradványaira utal, akit egy építési területen találnak elásva. Mivel úgy tűnik, hogy egy sok-sok évvel ezelőtti esetről van szó, a sajtó és a rendőrség sem csinál nagy ügyet a dologból, azonban a Post című lapnál dolgozó újságírót, Kate-et nem hagyja nyugodni a dolog, és eltökéli, hogy kideríti a kisbaba történetét. A történet több nézőpontból épül fel, egyre mélyebbre és mélyebbre ásva a szereplők múltjában, míg végül kibontakoznak az összefüggések és az eltemetettnek hitt titkok is felszínre kerülnek – a baba csontjaival egyetemben.

A cselekményt Kate karaktere viszi a hátán, aki – mint utólag kiderült számomra – már Az özvegyben is fontos szerepet játszik, illetve van még egy visszatérő szereplő az előző regényből, méghozzá az egyik nyomozó személyében. Ezen kívül semmi összefüggés nincs, szóval nyugodtan olvasható Az özvegy ismerete nélkül is – én is így tettem. Kate-en kívül még három nő gondolataiba és napjaiba kapunk betekintést, ezek a nézőpontváltások pedig tökéletesen fenntartják a cselekmény izgalmát.

A gyermek egyből a közepébe csap az eseményeknek, végig fenntartva az olvasó érdeklődését.  Nagyon tetszett, ahogyan a szálak szépen lassan összeértek és összeállt egy tökéletesen logikus egész, közben pedig le is taglózott, mert túlságosan valóságos is lehetne a szituáció. Sőt, nem csak lehetne, hanem biztos vagyok benne, hogy a könyvben felvázolt női sorsok a való életben sem olyan ritkák és ez mélységesen elszomorít. Nagyjából a cselekmény közepe táján megszületett bennem egy teória a végkifejletet illetően, és nagyon kíváncsi voltam, hogy sikerült-e a dolgok mögé látnom, főképp, hogy más, múltbéli események is árnyékolták a képet.  A gyermek az a fajta könyv, ami nem feltétlenül a pörgős, akciódús cselekmény miatt izgalmas, hanem azért, mert bemászik a bőröd alá, nem hagy nyugodni és mert elgondolkodtat. Akaratlanul is felteszed magadnak a kérdést, hogy te vajon mit tennél a helyükben?

Azt kell hogy mondjam, Fiona Barton engem meggyőzött. Egy jól átgondolt, alapos és izgalmas, érzelmekkel bőven átitatott könyvet tett le az asztalra, emberi karakterekkel és fordulatos cselekménnyel fűszerezve.  Bátran ajánlom olvasásra, nem fog csalódást okozni!

A probléma az, hogy a titkok idővel önálló életre kelnek. Azelőtt azt hittem, hogy ha nem gondolok arra, ami történt, idővel majd összezsugorodik és elhal. De nem így történt. Az a dolog hazugságok és koholmányok egyre növekvő szövevényének közepén gubbaszt, mint egy pókhálóban csapdába esett kövér légy. 

A SZERZŐRŐL
Fiona Barton Cambridge-ben született, jelenleg Franciaországban él. Első regénye, Az özvegy harminchét országban jelent meg és felkerült a bestseller listákra is. Korábban a Daily Mail újságírójaként dolgozott, de megfordult a Daily Telegraphnál mint hírszerkesztő, és a Mail on Sundaynél vezető riporterként is, de önkéntes munkát is végzett Sri Lankán.