Elton John: Én

Elton Johnról a legelső emlékem, ahogyan Diana hercegné temetésén énekel egy zongoránál ülve egy templom kellős közepén. Tízéves voltam akkor, és a legkevésbé sem láttam a zsenialitást a fura hajú, pufók, öregedő bácsiban, aki a dalból ítélve inkább anyukám korosztályának zenélt, de leginkább a nagyanyám tűnt a célcsoportnak. Mindez talán érthető annak fényében, hogy éppen a Spice Girls rajongásom tetőfokát éltem, és hozzájuk képest végtelenül unalmasnak tűnt egy Elton John. Hozzájuk képest minden más végtelenül unalmasnak tűnt számomra. Sok-sok évnek kellett eltelnie, amíg rájöttem, hogy Elton John nem egy szürke figura uncsi zenével – ha tudnátok, mekkorát koppant az állam, amikor megvilágosodtam, hogy a rádióban milliószor hallott és imádott I’m Still Standing kinek a dala. Vagy hogy az Oroszlánkirály zenéje az ő nevéhez fűződik. Vagy a Your Song. És a Sacrifice. A Rocket Man!

Szóval én imádom Elton John zenéjét, csak sokáig nem tudtam erről a tényről. Mindezek ellenére valahogy az életútjában sosem merültem el annyira – tudtam, hogy meleg, hogy szeret extravagánsan öltözködni és hogy egy rakás hírességgel van jó viszonyban, de ennyi. Aztán megnéztem a Rocketman című filmet, ami az ő életéről szól és annyira tetszett, hogy megnéztem még egyszer. Nem volt kétséges tehát, hogy az életrajzi könyvét is elolvasom, amikor kiderült, hogy megjelenik magyarul. Négyszáz oldalnyi tömény szórakozás, elképedés, nevetés és sírás várt rám és lehet, hogy korai kijelenteni, de az idei kedvenc olvasmányomba már január végén sikerült beletrafálnom. 

Hatvan évvel később nehéz elmagyarázni, milyen forradalminak és döbbenetesnek tűnt a rock and roll. Nem csupán a zene: az egész kultúra, amit reprezentált, a ruhák, a filmek és a viselkedés. Mintha ez lett volna az első dolog, amit a tinédzserek igazán a magukénak érezhettek, kizárólag minket céloztak vele, ez különböztetett meg minket a szüleinktől, ennek köszönhetően éreztük úgy, hogy elérhetünk valamit.

Mivel láttam a filmet, nem volt teljesen ismeretlen a történet, amibe belecsöppentem, de mégis teljesen más élmény volt olvasni Elton John gyerekkoráról, pályafutásáról, mint vásznon nézni – ebben az is közrejátszik, hogy a könyv egészen kisgyerekkorától napjainkig (2019-ben jelent meg eredeti nyelven) követi az énekes életét és sokkal személyesebb és intimebb, mint a film. Még úgy is, hogy a mellékszereplők személyiségét kevésbé bontotta ki a könyv.

Az Én olyan, mintha Elton John ücsörögne veled szemben és kávézás közben elmesélné az életét, miközben pletykál egy sort a híres ismerősökről is – nem kihagyva a szaftos részleteket sem. Őszintén, kendőzetlenül vall magáról, nem rejti véka alá a gyengeségeit, a hibáit, a rossz döntéseit és tökéletesen tisztában van vele, hogy nem egyszerű személyiség az övé.
Elton John vicces pasi. Van humora, van öniróniája és nem fél használni egyiket sem. Többek között ennek köszönhető, hogy a kelleténél többször visítottam fel olvasás közben, ami tekintve, hogy a könyv telis tele van szomorú és lehangoló eseményekkel, néha már illetlenségnek tűnt. 

Láthatjuk, hogyan lett a félénk, munkásosztálybeli kisfiúból zenei csodagyerek, hogyan küzdöttek sokáig sikertelenül a dalszövegíró Bernie Taupinnal a sikerért, hogy mennyire hirtelen és váratlanul ütött be az, és hogy sikerült feldolgozni a váratlan világsikert és az ezzel járó hírnevet. Drogokkal és alkohollal, természetesen. Ott vagyunk vele a féktelen bulikban, a stúdiókban, a koncerteken, elvonón… Nagyon fent és nagyon lent egyaránt. Beszél a szüleivel való problémás kapcsolatáról, a szeretőiről, a szexről, az étkezési zavarairól, a vásárlásmániájáról. Megismerjük a zenéhez való viszonyát, hogy milyen hatások, milyen példaképek formálták a stílusát.
Közben pedig kirajzolódik előttünk a hatvanas, hetvenes évek őrült és féktelen időszaka, a nyolcvanas és a nem is olyan távoli kilencvenes évek. Az Én nem csupán önéletrajz, hanem korrajz is, de annak olyan jó, hogy szó szerint fáj, hogy nem élhettem akkor és ott.
Jönnek-mennek a hírességek, feltűnnek a Beatles egykori tagjai, Michael Jackson, Tina Turner, Gianni Versace, Bob Dylan, Axl Rose, Freddie Mercury …és még napestig sorolhatnám azokat az embereket, akiket ezen könyv által egy kicsit más oldalukról is megismerhetünk. Elton John nem rejt véka alá semmit, de végig tisztelettel beszél mindenkiről, még azokról is, akiket kevésbé kedvel. 

A könyv végig kronológiai sorrendben halad, de mint ahogy egy beszélgetésben, itt is be-bekúszik néhány melléksztori a fővonalba, így óhatatlanul is ugrálunk néha oda-vissza az időben. Ez is csak erősíti az olvasóban a közvetlenség-érzetet. Ha elolvasod ezt a könyvet, akkor megtudod többek között, hogy mit súgott Diana Eltonnak Gianni Versace temetésén, hogy ki kapott ajándékba kakukkos órát, amiből pénisz ugrott elő, és hogy került egy villamos Elton kertjébe. A könyvben helyet kapott még egy csomó fénykép is, amik kiegészítik a szöveget, arcot adnak a szereplőknek – bár ez egy olyan könyv, ami mellett folyton nyitva lesz a Google, miközben olvasod.

Elképesztő, szürreális és őrült sztorik sorozata ez a könyv, pontosabban Elton John élete. Ez az ember egy zseni, és nem csupán amiatt mondom ezt, hogy Bernie-vel képesek voltak egy reggeli alatt megírni egy világslágert, vagy megírni és felvenni egy komplett lemezt három nap alatt. Korszakos zseni, aki pályája öt évtizede alatt mindent megtapasztalt, amit egy igazi rocksztár csak megtapasztalhat.

Nem olvasok gyakran memoárokat, de ha mindegyik ilyen jó, akkor esküszöm, félredobom a regényeket és csak ezeknek élek.
Olvassátok! Akkor is, ha szeretitek Eltont és akkor is, ha (még) nem.

Ha pedig olyan elvetemültek vagytok, mint én, és olvasás közben szeretnétek meghallgatni is a dalokat, amiket említ a könyvben (rengeteg dal!), akkor egy másik elvetemült már összeállította ezt a lejátszási listát a Spotify-on itt:

A könyv adatai
Eredeti cím: Me
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Rácz Kata
Kiadás: Keménytábla/Puhaborító
Oldalszám: 392/416
Kiadás éve: 2020
Moly

Sir Elton Hercules John rendkívül sokoldalú tehetség, korának egyik legmagasabbra törő csillaga, akinek a nevét megkerülni nemhogy nem lehetséges, állítani merjük, hogy egyenesen nem szabad. Mindenki fejében él egy kép erről a hihetetlen emberről: a vicces szemüvegeiről, a parádés fellépőruháiról, a drogügyeiről, az olyan hatalmas volumenű slágereiről, mint a Rocket Man, a Your Song vagy az I’m Still Standing, de a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából most lehetőségünk nyílik kibővíteni tudásunkat és róla alkotott képünket: Elton John nemrég megjelent önéletrajzi regénye olykor szívszorító, máskor mulattató, de kivétel nélkül őszinte, köntörfalazástól mentes módon nyújt betekintést az előadó életének minden aspektusába. Turnénk során három bloggerünk is górcső alá veszi a kötetet, úgyhogy ha kíváncsiak vagytok, esetleg vágytok egy kis kedvcsinálóra, tartsatok velünk, s akár még a könyv egy példányával is gazdagabbak lehettek!

Nyereményjáték

Ez alkalommal Elton John számok állnak majd a játékunk középpontjában: minden állomáson egy-egy dalszövegrészletet olvashattok majd, a feladatotok pedig csupán annyi lesz, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe annak a dalnak a címét, melyből az idézett néhány sor tartozik. 
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell az értesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz!

I sat on the roof and kicked off the moss

Well a few of the verses, well they’ve got me quite cross

But the sun’s been quite kind

While I wrote this song

It’s for people like you that keep it turned on

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub
02.16. Never Let Me Go
02.18. A Szofisztikált Macska
02.20. Flora the Sweaterist