Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete
Könyvajánló,  Szépirodalom

Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

Nem lenne igaz, ha azt állítanám, Elena Ferrante az egyik kedvenc íróm. Nem azért, mert nem tetszik a munkássága, hanem épp ellenkezőleg: amit eddig olvastam tőle –   A Nápolyi regények három részét – az lenyűgöző volt, de korántsem elegendő ahhoz, hogy kijelentsem, ismerem a stílusát. És ez most még inkább bebizonyosodott. A frissen megjelent A felnőttek hazug életeaz első Ferrante regényem, ami Lila és Elena univerzumán kívül esik – egyszerre volt elképesztően magával ragadó és zavarbeejtően nyers. 

Ferrante a világirodalom nagy talánya. Senki sem tudja kicsoda ő, és ez a titokzatosság még jobban ráerősít az egyébként sem érdemtelenül szerzett hírnevére. Milliók találgatják, hogy férfi-e vagy nő (egyértelműen az utóbbi szerintem), hogy mennyi önéletrajzi elem van a Nápolyi regények sorai között és hogy ő-e Anita Raja, akit pár évvel ezelőtt, mint Elena Ferrantét „leplezett le” egy kotnyeles újságíró. Őszintén szólva engem merően nem érdekel, kicsoda Ferrante, amíg ilyen regényeket ír, mint a fent említett sorozat és ez a legújabb,  A felnőttek hazug élete.

A szerelem homályos, mint a budiablak.

Ezúttal is egy gyermeklány van a történet középpontjában, azonban amíg Lina és Lenù óriási hátrányból, Nápoly legmélyéről indulnak, addig ennek a regénynek a főszereplője, Giovanna egy értelmiségi családba született, jómódú lány, aki a történet elején imádja az apját. A konfliktus is ebből fakad, amikor elcsíp egy mondatot, amelyben az apja azt mondja: tisztára olyan a pofája, mint Vittoriának!

Vittoria a családfő testvére és egyúttal Giovanna családjának Voldemortja, akiben a rútság és a gonoszság egymásba gabalyodva lakozik. Kizárólag csak negatív aspektusban említik, a régi fotókról ki van satírozva az arca és egy olyan világból való, amelyből Giovanna apja igyekvő buzgalommal próbálja magát elhatárolni.
Ez az elcsípett félmondat, ez az átgondolatlan, dühből fakadó összehasonlítás elegendő ahhoz, hogy a kamaszkor küszöbén toporgó tizenkét éves Giovanna idilli világa és önmagáról alkotott képe darabokra törjön. 

Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

A regényben egészen a tizenhatodik szülésnapja utáni napokig követjük nyomon a Nápoly két végletében lavírozó lány kálváriáját. Miközben saját identitását keresi, arra is rá kell döbbennie, hogy a felnőttek világa mocskos és hazugságokkal terhes, és bálványozott szülei közel sem olyan hibátlanok, mint ahogyan azt naiv gyermekszemmel látta.
Konok kitartásának köszönhetően megismerkedik Vittoriával, akik impulzív és szókimondó természetével szöges ellentéte a finom és intellektuális közegnek, amiben Giovanna nevelkedett, de minden furcsasága ellenére Vittoria az egyetlen, aki nem játszik szerepet.
A kamaszkori lázadás és a szexuális ébredés időszakában, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, az összes ember, akire Gianna felnézett és csodált, csalódást okoz számára, így hamar új bálványra lel, akit „elveszített” apja helyett imádhat – igaz, kicsit más módon.

A felnőttek hazug élete letagadhatatlanul Ferrantés – ott van benne minden stílusjegye, az összetéveszthetetlen atmoszféra, a mód, ahogyan csak Ferrante képes a lélek aljára merülni – de egy olyan új, nyersebb oldalát mutatta meg nekem, amiből a Nápolyi regények jócskán híján volt.

Azok a könyvek valahogy szofisztikáltabbak, A felnőttek hazug élete pedig gyakran nyers, obszcén és szókimondó, de úgy, hogy a szöveg igényes nyelvezetét és magas minőségét egy cseppet sem csorbítja.
Kitűnő betekintést kapunk egy működésképtelen család „kulisszái” mögé és csodálatos, ahogyan Giovanna személyiségének alakulásán keresztül mutatja be a hirtelen és felkészületlenül ért felnövés folyamatát, ami keservesen ismerős gondolatokkal, tettekkel és kétségekkel szembesíti az olvasót. Ezért is vagyok biztos abban, hogy Ferrante nő. Egy férfi egyszerűen képtelen lenne ennyire hitelesen belemászni egy kamaszlány fejébe. 

A cselekmény ebben a regényben másodlagos, a kizárólagos fókusz Giovannán van, ez az ő fejlődés- és felnövés története, és mivel ő az elbeszélő is, a szemén keresztül látjuk, éljük át a történéseket.
Vannak szálak, amikre nem kapunk magyarázatot, vagy bármiféle lezárást, ahogyan annak a bizonyos, folyton másnál felbukkanó karkötőnek is inkább szimbolikus szerepe van a történetben.
Ajánlom az igényes irodalom kedvelőinek, akik szeretnének mélyre merülni egy lassan hömpölygő történetben, akik nem riadnak vissza attól, ha egy könyv komorabb hangulata napokra a lelkükre telepedik és akik szeretnek a befejezés után is benne maradni egy könyvben. A felnőttek hazug életében mindez megvan.

Egek, hogy lehetnek ilyen idióták a férfiak, gondoltam. Ezt a két díszpéldányt például annyira elvakítja, ha hozzájuk érek, vagy eltűröm magamon az érintésüket, hogy észre sem veszik a viszolygásomat. (…) Vagyis ez azt jelenti, hogy kellő óvatossággal mindnyájan idomíthatók? És a csupasz combokon vagy fedetlen kebleken kívül nem is kell hozzá egyéb? Egyetlen érintés, és a lábaim előtt hevernek?

A könyv adatai
Eredeti cím: La ​vita bugiarda degli adulti (2019)
Kiadó: Park Kiadó
Fordító: Király Kinga Júlia
Oldalszám: 336
Kiadás: Keménytáblás
moly

Elena Ferrante várva várt új regényben megint egy gyereklány bőrébe bújik. Giovanna éppen félúton jár a gyermeklét és a kamaszkor között, amikor furcsa és dekadens nagynénje felbukkanásával két gyökeresen más világ, két eltérő arcú Nápoly között találja magát.  Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és nyerjetek egy példányt a kötetből!

Nyereményjáték

Elena Ferrante és Nápoly neve szinte már összeforrt, A felnőttek hazug életének is ez a csodaszép dél-olasz város adja a helyszínét. Játékunkban ezúttal kirándulunk egyet Nápolyban: minden állomáson egy, a várossal kapcsolatos állítást találtok, a feladat pedig az, hogy eldöntsétek, igaz vagy hamis-e az állítás.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Napoli Sotteranea, azaz Földalatti Nápoly a neve a város alatt húzódó barlangrendszernek, melyet egykori vízvezetékek, katakombák, alagutak együttese alkot.
a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

09.01: Betonka szerint a világ…
09.03: Flora the Sweaterist
09.05: Könyv és más
09.07: Utószó
09.09: A Szofisztikált Macska
Blogturné Klub


Fülszöveg

A Nápolyi regények szerzőjének új könyve.

Felnőni? Mivégre? Ki mondja meg, hogy mi lesz belőlünk és kire fogunk hasonlítani?
Valami baljós dolog történik Giovanna bájos gyermekarcával, és lassanként kiütközik rajta a kamaszok rusnya undoksága. De vajon tényleg így állnak-e a dolgok? Melyik tükröt válassza az ember, hogy visszataláljon önmagához, és megmeneküljön?
A gyermekarc szépségének elillanását követően az új ábrázat utáni hajsza két Nápoly közt zajlik, amelyeket testvéri szálak kötnek össze, s amelyek kölcsönösen rettegik és gyűlölik egymást.
Az egyik Nápoly odafönt pózol, az erényesség álcáját magára öltve, a másik odalenn található, a mélyben, harsánynak és közönségesnek tettetve magát. Giovanna e két Nápoly közt ingázik, hol alázúdulva a mélybe, hol felkapaszkodva a magaslatokra, és mindeközben eltévelyedve tapasztalja, hogy sem odafönn, sem a mélyben nem talál válaszokra, a város pedig nem nyújt szabadulást.