Delia Owens könyvéért megőrül a világ: többmillió eladott példány, megvásárolt filmes jogok, siker, pénz, csillogás. Na jó, az utóbbi kettőt nem tudom biztosra, de az tuti, hogy elsőkönyves szerzőként ez óriási elismerés.

Owens egyébként zoológus és nem lehet nem észrevenni a sorok között a rengeteg tudást és a természet, illetve az állatok iránti szeretetet. Talán ez az esszenciája ennek a könyvnek, hogy benne van a szerző szíve, lelke, mindene.

Észak-Karolina mocsaras, lápos területén járunk az 1950-es években, itt él szüleivel és testvéreivel szerény körülmények között Kya Clark. A mocsár a kitaszítottak, a bűnözők, a simlisek területe, így a közeli kisváros lakói mérhetetlenül lenézik az ott lakókat. Egy nap Kya anyja nem jön többé haza, nem sokkal később követik a testvérei, majd az apja is, így a kislány egyes egyedül kénytelen életben maradni a lápon. A regény tulajdonképpen az ő boldogulását követi nyomon egészen kicsi korától. Két szálon fut a történet: az egyik során Kya útját és vele történteket ismerjük meg, a másik szálon pedig már néhány évvel később, egy rejtélyes gyilkosság ügyét próbáljuk felderíteni, amikor holtan találják a  város aranyifját. Természetesen lesz összefüggés, és a szálak majd egybeérnek, lesz tárgyalásos rész (hahó, Jodi Picoult rajongók!) és csavaros lezárás is.

A nőstények megszerezték, amit akartak – először párt, azután élelmet –, csak annyit kellett tenniük, hogy megváltoztatják a jelzéseiket. Kya tudta, hogy itt nincs helye ítélkezésnek. Szó sem volt rosszindulatról, csak az élet lüktetett tovább, még ha egyes résztvevők kárára is. A biológia szemében a jó és a rossz ugyanaz a szín, csak más megvilágításban.

Kya ebbe a környezetbe született, itt nevelkedett, így a láp és annak élővilága neki nem csupán élőhely, hanem idővel a családja is lesz, az egyetlen dolog, ami miatt értelmét érzi az életének. Később a megélhetését biztosítja, majd pedig a hivatását is megtalálja általa. A szimbiózis, amely Kya és a láp között van, csodásan átérződik a sorok közül, de egyben el is szakítja a civilizációtól, így egyfajta fura csodabogárként tekintenek rá. Kya mérhetetlenül vágyik arra, hogy szeressék, hogy valahova vagy valakihez tartozzon, de a folytonos egyedüllét és a magára utaltság miatt retteg is a többi embertől. Két segítője azért akad: a fekete Jumpin’ és bátyja egykori barátja, Tate próbálja a maga módján egyengetni és segíteni a lány életét.

Ha azt mondom, hogy remegve vártam ennek a könyvnek a megjelenését, akkor egy cseppet sem túlzok. Még enyhén is fogalmaztam. Elcsábított a fülszöveg és a káprázatos borító. Tudom, tudom, mindig csak a borítók…
Majd’ kiugrottam a bőrömből, amikor csengetett vele a futár, és mindent félredobva kezdtem el olvasni. Ahogy látom és olvasom, nem vagyok ezzel egyedül; az Ahol a folyami rákok énekelnek az idei nyár egyik slágerkönyve, amiről nap mint nap születnek a méltató és rajongó ajánlások.

És tényleg, ez egy remek könyv, elképesztően szuggesztív hangulattal és jó ötletekkel, de ha lekaparjuk a csillogó mázat és mögé pillantunk, akkor már közel sem olyan tökéletes. Számomra legalábbis nem volt az. Viszonylag sok idő telt el az olvasás és ennek az értékelésnek a megírása között és minél többet gondolkodtam a könyvről, annál több hibára leltem. A lápvidék, a mocsár, a természet leírása egyszerűen hibátlan, komolyan kedvem támadt ilyen helyeket felkeresni, de sajnos ezzel ellentétben a szereplőkre már nem fordított az író ilyen kiemelt figyelmet. Kyán kívül mindenki túlságosan egydimenziós, a legtöbb férfi szemét (még az is, aki egyébként nem) és valahogy nem tudtam elhinni a sztorit. Túl sok logikátlanságot és furcsaságot találtam benne, nem beszélve arról, hogy a befejezés fényében mennyire visszás lesz az egész.
Nyilván én vagyok csak túl kekeckedő, és tisztában vagyok vele, hogy ez csak fikció, – és vessetek nyugodtan a mókusok elé –, de ha nem fantasyt olvasok, akkor legyen már némi racionalitás a cselekményben! (Néhány példa erre a poszt végén, a Spoiler felirat alatt).

Ez egy tényleg emlékezetes és fantasztikus hangulatú könyv, egy lélektani fejlődésregény némi krimivel fűszerezve (wow, nem sok ilyen van, ugye?), csodás szöveggel, nagy adag természettel és egy bámulatosan erős női karakterrel a középpontban. Attól függetlenül, hogy voltak vele problémáim, nagyon örülök, hogy elolvastam és remek gondolatokat, sőt gondolkodnivalót is adott, szóval milyen egy jó könyv, ha nem ilyen? 

SPOILER
Nem tudtam elhinni Kya történetét, egyszerűen annyi helyen sántít a dolog (még akkor is, ha az ötvenes években járunk), hogy senki, de tényleg SENKI nem vett tudomást arról, hogy egy alig hétéves gyerek egyedül él egy leharcolt kunyhóban a susnyás közepén? Aztán épphogy megtanul olvasni, máris tudományos kutatások anyagait olvasgatja, meg csillagászati előadást tart a randin, miközben alig egy napot járt iskolába? Really? Értem én, hogy egész életében a láp élővilágát leste, de ne már… És a spoiler miatt többet tényleg nem mondok, de a tárgyalótermes részeknél is akadt jócskán ellentmondásos dolog.
SPOILER VÉGE

Delia Owens biológusnő első regényében, az Ahol a folyami rákok énekelnekben szívszorító s egyben izgalommal teli módon jelenik meg az ember és természet egysége; a lápi növényzet és a madarak szárnyának csapkodása közt pedig egy krimi és egy szerelmi történet szálai fonódnak össze. Nem csoda, hogy a mű rohamosan bestsellerré vált – ahogy az sem, hogy a Libri Kiadó jóvoltából végre megérkezett a magyar olvasókhoz, köztük a Blogturné Klub tagjaihoz is, akik most egy hat állomásos turné keretein belül számolnak majd be a tapasztalataikról. Tartsatok velünk, hogy ti is megismerjétek Kya Clark, a “Lápi Lány” magával ragadó életét, s végül gazdagabbak lehessetek a regény egy példányával!

Nyereményjáték

A szerző, Delia Owens természettudományos érdeklődésének és jártasságának a regényében is teret enged, ebből ered a főszereplő, Kya egyik hobbija is: a lány a lápi területen talált madártollakat gyűjti és rendszerezi. Nyereményjátékunk épp ehhez fog kapcsolódni: a turné valamennyi állomásán elbújtak egy-egy könyvben feltűnő madárfaj nevének betűi: a ti feladatotok az lesz, hogy megtaláljátok és helyes sorrendbe rendezzétek a betűket, az így kapott madárnevet pedig beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! A helyes megfejtők közt gazdára lel majd a regény egy meseszép példánya, sok sikert!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
07.17. Kelly és Lupi olvas
07.19. Nem félünk a könyvektől!
07.21. Könyv és Más
07.23. A Szofisztikált Macska
07.25. Never Let Me Go
07.27. Ambivalentina

Fülszöveg | Delia ​Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.
Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik.
A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel jelent meg, már több mint 1 millió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon is beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet forgat a regényből.

A SZERZŐ
DELIA OWENS 1949-ben született az egyesült államokbeli Georgiában. Jelenleg Idahóban él. Eredeti foglalkozása zoológus. Férjével, Mark Owensszel közösen három dokumentumkönyvet jegyeznek, amelyek afrikai kutatásaikat örökítik meg naplószerűen. Természettudományos írásaiért megkapta a John Burroughs-díjat. Publikált többek között a Nature-ben és az African Journal of Ecologyban is.
Az Ahol a folyami rákok énekelnek az első regénye. A kötetet harminckilenc nyelvre fordították le, s hosszú ideig vezette a New York Times, valamint az Amazon sikerlistáját is.