Az utóbbi hónapokban elhatároztam, hogy nyitottabban fordulok a könyvekhez is, és nyitni kezdtem a nem angolszász/európai szerzők felé.
Indiáról, indiai írótól szerintem még sohasem olvastam, és őszintén szólva ez azért lehet, mert az ország és a kultúrája sosem vonzott igazán – éppen ezért örülök, hogy esély adtam a Dzsinnvadászoknak, mert egy picit közelebb tudta hozni a szívemhez ezt a világot, még úgy is, hogy nem cáfolta meg az eddig gondoltakat.

Dzsáj kilencéves, és egy básztiban (nyomornegyedben) él családjával valahol Indiában. Dzsáj még a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen szegények ugyan, de a nővérével szeretetben, békességben nevelkednek. Egy nap nyoma vész a bászti egyik fiatal lakójának, aki történetesen Dzsáj osztálytársa. Dzsáj a kedvenc tévéműsorán felbuzdulva felcsap nyomozónak és barátaival, az okos Parival és a muszlim Fáizzal elhatározzák, hogy kiderítik, hová tűnt Bahadúr, és hogy vajon tényleg gonosz dzsinnek keze van-e dologban? Nem is sejtik, hogy Badahúr eltűnése csak a kezdet és valami sokkal sötétebb dolog folyik a bászti sikátoraiban, mint amire gondolni mernek.

Kép forrása

A csúnya borító értékes történetet rejt, és utólag már nem is tűnik annyira taszítónak, tulajdonképpen nagyon jól hozza a könyv hangulatát. A nyomornegyed, ami a könyvben csak básztiként van emlegetve egy családias kis környék, ahol mindenki ismer mindenkit, mindent tudnak egymásról, és épp ezért lesz olyan sokkoló, amikor sorra tűnnek el a gyerekek. Az emberek tehetetlenek, a hatóság egyrészt visszaél a hatalmával, másrészt nem tesz semmit, így valahol érthető, hogy egy kisgyerekkorból éppen csak kinövőben lévő fiú úgy gondolja, hogy meg tudja oldani a rejtélyt. Bájos az a gyermeki naivitás, ahogy Dzsáj és barátai mindenáron egy gonosz dzsinnel készülnek megküzdeni, holott a való élet gonosztevői sokkal veszélyesebbek, mint az indiai babonák és hiedelmek lényei.

Ez a könyv ugyan az eltűnésekről mesél és arról, hogy mennyi gyereknek is veszik nyoma naponta Indiában, de mégsem csak erről szól. A Dzsinnvadászok egy komplett társadalmi látlelet és éles kritika, amely bemutatja, milyen mélyen gyökerezik a korrupció, milyen széles a szakadék a szegények és a gazdagok rétege között és hogy milyen törékeny a béke a hindu és a muszlim vallásúak között – még úgy is, ha eddig látszólag gond nélkül megfértek egymással. Elég csak egy kis szikra és elszabadulnak az indulatok. De beszél szexizmusról, férfi-nő viszonyokról és gazdagok általi kizsákmányolásról is.

Hadd szőjenek történeteket egy szoknya miatt, ami a szemükben túl rövid volt, vagy a fiú miatt, akivel látták. Ráadásul muszlim. Tauba-tauba, ez aztán a szégyentelen lány. Emlékeztek, milyen fiatalon kezdte? Pletykálták és elégedetten tértek haza, mert az ő gyerekeik, bár bosszantóak, neveletlenek vagy jelentéktelen külsejűek voltak, de legalább nem testesítették meg a teljes erkölcsi romlást, amit ő. 

Ez nem olyan olvasmány, amit egy nehéz nap után, pihenésként ajánlani tudnék. Kemény témát jár körbe és teszi mindezt egy kilencéves gyerek szemén keresztül – ezáltal ugyan könnyedebben feldolgozhatónak tűnik a téma, azonban a mélyére tekintve talán így még súlyosabb. Szeretem a gyerekek szemszögéből írt könyveket, mert így olvasóként én is újra gyerekszemmel figyelek és az ő szemükkel minden élesebb, egyértelműbb és nyersebb – egy gyerek kívülállóként figyeli a felnőtteket, de mindig többet lát és tud, mint amit hiszünk.

Olvasás közben akaratlanul is a Gettómilliomos gyerekszereplőivel helyettesítettem Dzsájt és barátait a fejemben, ez amiatt lehet, hogy a közöttük zajló párbeszédek és a könyv hangulata teljesen eszembe juttatta a filmet.
Ami egy kicsit nehézséget okozott, az a sok hindi (?) kifejezés volt, amit a fordító nyilván okkal benne hagyott a szövegben. Úgy a könyv feléig nagyon zavart, aztán csak azon kaptam magam, hogy az ilyenek, mint a csácsi, a csélá, a róti, az áré már nem tűnik fel, sodort magával a szöveg és a hangulat. Furcsa volt az elején, de igazából sokat tett az élményhez.

Tetszett, hogy a fejezetek mindegyike egy kis különálló, már-már varázslatos, sötét/szomorú történettel kezdődött és az is, hogy minden esetben megtudtuk, milyen módon veszett nyomuk a gyerekeknek. Egy kicsit sajnáltam, hogy az nem derült ki, milyen sors várt rájuk az elrablásuk után, de most már amondó vagyok, hogy ez így volt tökéletes. Ahogyan a bászti lakói, úgy mi, olvasók is bizonytalanságban lettünk hagyva, és ez így van jól. A való életben sem derül sohasem fény annak a napi! 180 gyereknek a sorsára sajnos.

Indiában ​naponta mintegy száznyolcvan gyermek tűnik el nyomtalanul – erre szerette volna felhívni a figyelmet első regényével az indiai származású író, Deepa Anappara. A Dzsinnvadászok egy kisfiú tolmácsolásában mutatja be az indiai nyomornegyedek világát és az ott élő emberek kiszolgáltatottságát. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével Indiába és  a turné végén nyerjétek meg a könyv egy példányát!

Nyereményjáték

Sajnos nem csak Indiában, hanem a világ minden táján gyakori a gyermekek elrablása, eltűnése. Vannak esetek, amelyeket felkap a sajtó, és vannak olyanok – mint ahogyan a Dzsinnvadászokban is –, amelyekkel nem igazán törődnek még a hatóságok sem. Játékunkban ezúttal a világszerte hírhedtté vált eseteket keresünk: minden állomáson találtok egy rövid leírást, amely alapján ki kell találnotok, hogy melyik ügyre gondoltunk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

03/08 A Szofisztikált Macska
03/10 Kelly és Lupi olvas
03/12 Könyv és más

Fülszöveg: 
Indiában ​naponta mintegy száznyolcvan gyermek tűnik el nyomtalanul – feltételezhetően ember- és szervkereskedők áldozataként. Regényével erre az óriási problémára hívja fel a figyelmet az újságíróként már számtalan díjat elnyert Deepa Anappara.

A szerző egy gyerek szemén keresztül mutatja be a képzeletbeli indiai nagyvárosi gettóban a legszívesebben detektívesdit játszó Dzsáj és barátai történetét. A gyerekek sejtik, hogy nem dzsinnek vitték el az osztálytársukat. Bahadúrt öt napja nem látta senki.

A rendőrség tehetetlen és csak külön védelmi díjért tesz bármit is. Dzsáj és barátai elindulnak, hogy valóságos nyomozásba kezdjenek, de egyre veszélyesebb városrészekben kötnek ki, és egyre sötétebb ügyletek tanúi lesznek. Amikor Dzsáj nővére is eltűnik, a detektívesdi nem lesz játék többé.

Deepa Anappara a dél-indiai Keralában született. Tizenegy éven át újságíróként dolgozott. Riportjaiban felhívta a figyelmet arra, milyen káros hatással van a gyerekek fejlődésére a szegénység és a vallási konfliktusok. Munkásságáért megkapta A Fejlődő Ázsia Újságírói Díjat, az Emberi Jogi Média-díjat és a Sanskriti-Prabha Dutt újságírói ösztöndíjat. A Dzsinnvadászok egy részletével elnyerte a Lucy Cavendish-díjat szépirodalom kategóriában, a Deborah Rogers Foundation Writers-díjat, valamint a kimagasló elsőkönyveseknek járó Bridport/Peggy Chapman-Andrews-díjat. Anappara jelenleg doktori tanulmányait végzi a norwichi University of East Anglia egyetemen.

A magyar fordítás szinte egy időben jelenik meg az eredeti kötettel, Neset Adrienn érzékeny tolmácsolásában.