Colm Tóibínra a Brooklyn miatt figyeltem fel, de ez idáig még egy könyvét sem olvastam. Legújabb magyarul megjelent regénye, A blackwateri világítóhajó pont kapóra jött, hogy megismerkedjek az ír szerzővel. Utólag nézve azt gondolom, hogy talán mégsem volt a legjobb ötlet ezzel kezdeni, mert a rövidsége ellenére nehéz falatnak bizonyult számomra, és még most, írás közben sem tudok dűlőre jutni Helenékkel.

A kilencvenes évek elején járunk Dublinban, itt él Helen a férjével és két kisfiával. Az egész történetet az ő szemszögéből nézve, az ő benyomásai alapján érzékeljük. Helen tépelődő, mindent alaposan boncolgató nő, akinek gyermekkora óta hordozott sérelmei és sérülései meghatározzák a felnőttkorát és az emberi kapcsolatait is. Boldog házasságban él, mégis állandó kétségei vannak. Évek óta nem tartja a kapcsolatot az anyjával, de öccse miatt kénytelen félretenni a sérelmeit. A testvére, Declan AIDS-es, és szeretne a kórházból nagyanyja tengerparti házába menni. Vele mennek barátai is, a szintén homoszexuális Paul és Larry, akik eddig ápolták, és akikre eddig támaszkodott a családja helyett. A vég közeledtével azonban Declan szeretne visszatérni gyerekkoruk meghatározó helyszínére, arra a helyre, ahol apjuk váratlan halálával véget ért egy korszak. Declan haldoklása mellett a múltban megtörtént veszteség a mozgatórugója a történetnek. Helen és Declan apjának korai halála olyan törtést okozott főleg a női családtagok között, amelyet még felnőttként sem képesek helyrehozni. Erre utal többek között a cím is, amely egy valaha volt világítóhajó, amely a Tuskar torony közelében volt és talán a családon belüli veszteséget szimbolizálja.

Kiskoromban, amikor feküdtem az ágyban, úgy hittem, hogy a Tuskar egy férfi, a blackwateri világítóhajó pedig egy nő, és mindketten jeleket küldenek egymásnak meg más világítótornyoknak, mintha nászidőszak lenne. A férfi energikus volt és erős, a nő gyengébb, de állhatatosabb, és néha már a sötétség beállta előtt világítani kezdett. És azt gondoltam, hívják egymást; nagyon megnyugtató volt, hogy a férfi erős, a nő pedig hűséges.

Ez a könyv főképp a szülő elvesztéséről és annak hosszútávú hatásairól mesél Helen példáján keresztül, és ezt nagyon érzékletesen teszi. Az elfojtás, a problémák és fájdalom szőnyeg alá söprése, az őszinte beszélgetés hiánya olyan mély árkot ásott a családtagok közé, amit évek alatt sem képesek betemetni. És akkor jön Declan betegsége, amely által Helen, Lily és Dora esélyt kapnak arra, hogy sérelmeiket félretéve tiszta lappal kezdjenek és összefogva támaszt nyújtsanak a haldoklónak.Gyönyörűek a szimbólumok ebben a könyben, például visszatérő elem az erózió miatt lassan összeomló ház a nagymama szomszédságában és a tény, hogy hamarosan Dora otthona is erre a sorsra jut. Nem nehéz a dolog mögé látni és észrevenni az összefüggést a történettel.

Még sok ilyen rejtett szépség van a szövegben, amely líraian mesél erről a szedett-vedett társaságról. Meglepő, de a szituáció ellenére nincs híján humornak a könyv, erről Larry és Paul jelenléte no és a két macska javában gondoskodik, de az öreg, szókimondó Dora is megéri a pénzét. Ők voltak azok, akik életet vittek a történetbe, még úgy is, hogy Declan lassú haldoklása borzasztóan szemléletes és szomorú volt. Mindemellett Helen számomra megkedvelhetetlen maradt, az anyjával, Lilyvel egyetemben.
Furcsa nő ez a Helen egyébként, az ő furcsasága miatt is volt olyan nehéz ez a könyv. Helen ugyanis minden elemez és amolyan kívülállóként megfigyel. Ez a monoton, szinte már érzelemmentes elbeszélés az egész könyvet végigkíséri, és még a viták is olyan rezignáltak közöttül, mintha a heti bevásárlást beszélnék meg.Főleg emiatt nem tudott hozzám közel férkőzni sem a könyv, sem a főszereplő.

Nagyon sokáig olvastam, aminek elég prózai oka volt: gyakran untatott, így gyakran félre is tettem. Azt gondolom, hogy A blackwateri világítóhajóhoz kell egy bizonyos lelkiállapot, ráhangolódás, talán némi érettség is. Ne számítson senki eseménydús izgalmakra, ennek a könyvnek a cselekménye ugyanis a szereplők lelkében zajlik. Nagyon tetszett a lezárás, ami igazából egyfajta kezdet és azt hiszem, méltó befejezése lett ennek a kicsit furcsa, de kétségkívül értékes könyvnek.

– Nincs senkije, aki az övé lenne – mondta a nagyanyja szomorúan. – Senkije, aki az övé lenne, ezért jött le ide. Ezt eddig nem értettem. Helen, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk érte. 

Az ír szerző, Colm Tóibín legújabb, magyarul megjelent regényében ezúttal három olyan nő kényszerül egy fedél alá, akik évek óta nem ápolnak egymással jó kapcsolatot. Az nagymama, az anya, és az unoka ezúttal kénytelen szembenézni a múlt sérelmeivel és a világítótorony fényében fürdő rozoga tengerparti ház újra megtelik élettel – miközben a benne lévők búcsúzni kényszerülnek. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, ismerjétek meg Helent, Lilyt és Dorát, és nyerjétek meg A blackwateri világítóhajó egy példányát!

Nyereményjáték

A címadó világítótorony ugyan nem létezik, de az Egyesült Királyság dúskál ezekben a csodálatos építményekben. Ezúttal három, híres világítótorony nevét keressük; a képek és a leírások segítségével csak annyi a dolgotok, hogy kitaláljátok, melyikre gondoltunk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05/12 A Szofisztikált Macska
05/14 Könyv és más
05/16 Nem félünk a könyvektől

Fülszöveg | Írország, az 1990-es évek eleje.
Három nő – Dora Devereux, a lánya, Lily és az unokája, Helen – sokéves viszálykodás után törékeny békét köt. Helen imádott öccse, Declan ugyanis haldoklik, és a három nő a nagymama roskatag tengerparti házában találkozik vele meg két barátjával. Ez a különböző korú és különböző gondolkodású hat ember kénytelen meghallgatni és elviselni egymást.

A SZERZŐRŐL
Az 1955-ben Írországban született Colm Tóibín hét regény, köztük a rangos Man Booker-díjra fölterjesztett A blackwateri világítóhajó és a The Master, valamint a Costa Novel-díjat elnyert Brooklyn, továbbá két elbeszélésgyűjtemény, a Mothers and Sons és a The Empty Family szerzője. A Park Könyvkiadónál megjelent kötetei: Mária testamentuma (2015) Brooklyn (2016) Nora Webster (2018).