Christelle Dabos: Visszaverődések viharában (A tükörjáró 4.)

Hát ez is eljött. Mindig szomorú vagyok, amikor végére érünk egy sorozatnak és az utolsó kötet kerül sorra. Már a harmadik évemet zárom/kezdem Dabos sorozatával és bevallom, hiányozni fog Ophélie és Thorn kettőse, meg a szilánkokon átívelő elképesztően kalandos nyomozásuk. A Visszaverődések viharában ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért, a csúnya függővég után.

A helyszín még mindig Bábel, ahol már nyoma sincs annak a látszólag idilli, kozmopolita légkörnek, amit megismertünk az előző könyvben. A szilánkokat érintő aprózódások Bábelt sem kímélik, így a vezetők kitoloncolják azokat, akik nem tősgyökeres bábeliek. Ophélie és Thorn továbbra is a Másik utáni nyomozással van elfoglalva, akihez minden nyom az elhajlásgondozóba vezet. Thorn hivatalos úton, Ophélie pedig páciensként épül be a titokzatos és sötét hírű intézménybe, de amit ott tapasztalnak, az minden várakozásukat alulmúlja és csak még több kérdést szül bennük a Másik és Eulalie Itschen kapcsán. Közben pedig a világ megmentése is egyre sürgetőbb lesz, mert a szilánkok sorban omlanak össze.

A Visszaverődések viharában nagyon nehezen indult nálam. Nagyjából 150-200 oldal elteltével éreztem úgy, hogy igen, megérkeztem Ophélie-ék világába. Hogy ennek mi volt a pontos oka, nem tudom, mert az tény, hogy a könyv már rögtön az elejétől kezdve nagyon izgalmas. Igazából tudom az okát: én nem szeretem Bábelt. Már az előző kötet sem tudott annyira lekötni, mint a legkedvencebb második rész és ezt – most már bevallhatom – Bábel számlájára írom. Most is ugyanígy éreztem, van ebben a helyben valami taszító. A cselekmény nagyon nagy része az elhajlásgondozó falai között játszódik, ami elképesztően bizarr hely, és örültem, amikor végre kiszabadultunk onnan, hogy aztán más, bizarr helyekre menjünk helyette.
Nagyon vártam már, hogy végre kiderüljön a titok, hogy összeálljon az a sok apró mozaikdarab, amit az előző részekben már megkaptunk a családfőkről, a szakadásról, Istenről és a Másikról, de nagyon türelmes olvasónak kell lenni, ugyanis szinte az utolsó száz oldalig csak még több kétség és katyvasz a jussunk.

Ophélie és Thorn kettőse továbbra is elképesztően jól működik – erre a részre mindkettő személyisége beérett, és elragadóan cukik ők ketten. Amit kicsit fájlaltam, hogy a Victoire/Archibald szál, ami annyira izgalmasnak tűnt, ebben a részben háttérbe szorult, mostohán bánt velük az író.
Hétszáz oldalon keresztül hömpölyög a cselekmény, és nagyon oda kell figyelni, hogy az ember ne szalasszon el egy-egy fontos szálat. Ráadásul a vége felé egy olyan irányba is elmentünk, ami hát hogy is mondjam, eléggé elvont és nyakatekert volt – egy drogos trip lehet ilyen, úgy hiszem.
Azon tűnődtem, miközben olvastam, hogy ez az Isten-Másik-szakadás-visszaverődés téma még felnőtt fejjel is bonyolultnak tűnik, néha nekem is összekeveredtek a dolgok, szóval mennyire is ifjúsági ez a sorozat valójában és mennyit is ért meg ebből egy célcsoportba tartozó fiatal olvasó? Félek, nem sokat.

A Visszaverődések viharában komorabb és komolyabb volt, mint bármely másik része a sorozatnak, talán ez az oka annak, hogy nem sikerült mindenkinek a szívébe lopnia magát. Én az elejét leszámítva remekül szórakoztam rajta, és ne feledjük, hogy a kalandos felszín alatt komoly mondanivalóval bírnak ezek könyvek. Nem mellesleg pedig olyan lány a főhőse, aki nem igazán illik bele a női főszereplőkről alkotott sztereotípiákba. A vége pedig? Hát, hogy is mondjam, nem pont erre számítottam… Maradtak bennem kérdések és nem volt túl szép, hogy a főszereplőink ilyen furcsa befejezést kaptak.
Habár ez a rész nem lett a favoriton, a Tükörjáró-sorozat mindenképpen felkerül a képzeletbeli kedvencek polcára. Egyáltalán nem átlagos fantasy sorozat ez – utálom, amikor a Harry Potterrel példálóznak, de ha volt könyv, ami legalább annyira be tudott rántani a világába, akkor az a Tükörjáró volt. Hiányozni fog.

A könyv adatai
Kiadó: Kolibri Kiadó
Eredeti cím: La tempête des échos
Fordító: Molnár Zsófia
Sorozat: A tükörjáró
Oldalszám: 702
Kötés: puhatáblás
Megjelenés éve: 2020
Moly

A Tükörjáró sorozat záró kötetében  Ophelie, Thorn és segítőik nem kisebb feladatot vállalnak magukra, mint hogy megvédjék világukat a végső pusztulástól. Vajon sikerül megtalálni a Másikat a szilánkokat átívelő hajszán, és mindez elég lesz ahhoz, hogy megmentsék a világot? Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével, hogy kiderüljön és nyerjétek meg a könyv egy példányát!

Nyereményjáték

A Tükörjáró sorozatban számos szilánk és családfő nevével találkozhattunk az elmúlt három rész során. Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy az adott szilánkon ki a családfő. Túl sokat nem szeretnénk segíteni, de ha az előző köteteket végiglapozzátok, akkor könnyen megtaláljátok a választ a kérdéseinkre.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 A Sark

a Rafflecopter giveaway

Állomások

02.05.: Csak olvass!
02.07.: A Szofisztikált Macska
02.09.: Spirit Bliss Sárga könyves út
02.11.: Könyv és más