CHARITY NORMAN – LUKE LIVINGSTONE TITKOS ÉLETE

A Luke Livingstone titkos élete egy olyan megosztó témájú történet, amivel ritkán találkozom könyvekben – vagy legalábbis engem eddig elkerültek a hasonló művek –, pedig nagyon érdekes és elgondolkodtató szituációt boncolgat. Egy érzelmi és morális hullámvasútra váltunk vele jegyet, a végén pedig garantáltan többek leszünk általa.

Luke Livingtone egy jól szituált ötvenes családapa. Harminc éve él irigyelt és boldog házasságban a feleségével, a gyerekei felnéznek rá és imádják, a munkájában sikeres, az egzisztenciája rendben van, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy tökéletes élete van. A felszínen. Az igazság az, hogy Luke sosem volt igazán boldog. Ugyanis Luke a lelke mélyén nő, és hiába próbálta ötven évig elnyomni magában azt az érzést, hogy rossz testbe született, most már nem akar és nem tud színlelni. Miután egy szerencsés találkozás hatására lemond a jól eltervezett öngyilkosságáról, úgy dönt, hogy mindent bevall a családjának és újjászületik, immáron Luciaként.

– Miért mondja, hogy én fiú vagyok?
A dülledt szempár most felmérte Luke-ot egészen az új szandáljáig, és vissza, ellenőrzés gyanánt.
– Mert Isten annak teremtett.
– Szerintem Isten ezt elrontotta.

Nem könnyű szituáció, mindazonáltal nagyon érdekes, és szerencsére a szerző remek érzékkel nyúlt egy ilyen könnyen elrontható témához, mint a transzneműség. Nem csupán Luke/Lucia szemszögéből élhetjük meg az eseményeket, hanem a családtagjainak érzelmeibe, gondolataiba is bepillanthatunk, ezáltal tényleg minden oldalról alaposan körüljárjuk a témát. Mit érez a szerelmes feleség, a feminista lánygyermek, és a hagyományos értékeket valló fiú? Mit szól a környezete, a munkatársai? És közben mi mindennel kell megküzdenie Luke-nak, aki életében először merészkedik nőként az utcára? Megéri-e a magányt választani az önazonosságért cserébe?

Könnyű addig toleránsnak, elfogadónak vallani magunkat, amíg nincs személyes érintettségünk. Ez a könyv abban segít, hogy tapasztalat nélkül is mélyen bele tudjuk élni magunkat egy ilyen helyzetbe, és megértsük az összes szereplő álláspontját. Még egy kicsit azt is, aki gyűlölettel és undorral fordul Luke felé. Hiszen mi történik? Összeomlik a biztonságos világuk. Kiderül, hogy nem is ismerik igazán az apjukat, a férjüket, a gyermeküket. Jelek persze mindig voltak, csak könnyebb volt a dolgot a szőnyeg alá söpörni, mint szembenézni vele.
Luke/Lucia egy igazán szerethető, jó ember, akivel könnyű megtalálni a közös hangot és együttérezni vele, olvasóként nem is kérdés, hogy melyik oldalon álltam. Rám nagy hatással volt ez a könyv, számtalanszor pityeredtem el az olvasása közben, pedig nem vagyok sírós alkat, és a könyvet sem nevezném hatásvadásznak. Sok információt kaptam a transzneműséggel kapcsolatban is, ezáltal tisztázott bennem néhány, eddig homályos kérdést, és egyúttal rádöbbentett arra is, hogy az elképzeltnél is sokkal több kitaszított vagy színlelni kénytelen (ne adj isten halálba kergetett vagy akár meggyilkolt) ember lehet a világban, akiket csak azért nem fogad be a társadalom, mert eltérnek a „normálistól”.

Remek és elgondolkodtató könyv a Luke Livingstone titkos élete. Tükröt tart elénk, és akarva-akaratlanul is kénytelenek leszünk feltenni a kérdést, hogy bennünk vajon mennyi tolerancia rejlik, úgy igazán?  Nem könnyű olvasmány, de minden sora élmény és ez a könyv tényleg, igazán megérdemelné, hogy sokan olvassák. Mert hozzánk tesz valamit.

Jó lenne, ha volna valami tabletta – mondta Chloe, és ez egy ritka, komoly, nem nevetős pillanat volt nála –, amit ha bevesznek, azt éreznék, amit mi. Csak egy napra! Vagy csak egy órára! Akkor nem gyűlölnének minket.

A SZERZŐRŐL
Charity Norman Ugandában született, és Angliában nevelkedett. Több évnyi utazgatás után jogi pályára lépett, ahol büntető- és családjogra specializálódott. Ügyvédi karrierje mellett mediátorként is tevékenykedett. Három gyermeke van, akikkel a munkája miatt túl kevés időt töltött, ezért 2002-ben Új-Zélandra költöztek a családjával. Első regénye 2010-ben jelent meg.