• Uncategorized

    Török Eszter – Viszlát, cukor és fehér liszt!

     Az az igazság, hogy a 160 grammos (nekem 150) diéta nem is olyan rossz dolog, mint amilyennek első kétségbeesésemben gondoltam. Tök jó dolgokat eszem és sokkal tudatosabb vagyok, mint ezelőtt bármikor (hogy aztán beválik-e majd, vagy sem, az kiderül később, egyelőre jó benyomásaim vannak). Viszont azt el kell ismernem, hogy nagyon sokat segítettek a diéta elején beszerzett szakácskönyveim, és itt most nagy, villogó betűkkel kell kiemelnem a Viszlát, cukor és fehér lisztet, amit – nem túlzás – napi szinten használok azóta, hogy megvan. Messze a legtöbb receptet ebből próbáltam ki, lettek kedvenceim, amiket már többször is elkészítettem és van még egy csomó étel, amit tervezek elkészíteni.

  • Uncategorized

    Új könyvek a polcomon | Február

    A február iszonyú nyögvenyelős volt olvasás és blogolás szempontjából egyaránt. Nem tudom, mi van velem, de képtelen vagyok lekötni magam az olvasással, hiába jó egy könyv, hiába izgalmas, alig haladok vele, állandóan elmélázok pár oldal után. Így esett, hogy februárban mindössze két könyvvel végeztem (+ a Dekor.álom, de az nem klasszikus könyv) és az egyiket közel három! hétig olvastam. Én, aki régen kiolvastam egy normál méretű könyvet egy nap alatt… Maradt vagy féltucatnyi megkezdett és félbehagyott könyv még ezeken kívül. Igen, tudom, remek tippeket olvasok mindenütt az olvasási válság ellen, csak sajnos nálam nem működik egyik sem. Igazából csak ki kell várnom, amíg elmúlik, remélem nem több hónapos történet lesz…

  • Uncategorized

    Ava Dellaira – Hazatérés

    Szeretem az olyan történeteket, amik maguk után hagynak illatokat, színeket, dallamokat és képeket. A Hazatérés – amely egy anya és lánya történetét meséli el párhuzamosan, végül egymásba fonódva– pontosan olyan könyv, ami nem ereszt a befejezés után sem, mert csordultig van a fentiekkel. Azt hiszem bevallhatom, hogy ezúttal is a borító tehet mindenről. Ha nem lenne ez a csodakék, origami kolibrikkel borított külső, akkor valószínűleg sosem olvasom el Ava Dellaira második könyvét. Egyrészt a konfortzónámon kívül esik, másrészt mostanában túl sok léleklehúzós olvasmányom volt, így nem hiányzott még egy szívfacsaró, bőgős történet. Szóval a kolibrik tehetnek mindenről, de igazából nem bánom.

  • Uncategorized

    Varga Judit – Dekor.álom

    Varga Judit blogja hosszú évek óta az egyik kedvencem. Nagyon szeretem azt a légies, játékosan elegáns pasztell-púder buborékot, ami az ő világát jelenti, és egyben csodálom, amiért  ennyire szép dolgokat képes alkotni. Én tipikusan az a fajta vagyok, akinek nem áll rá a keze a DIY dolgokra. Minden eddigi saját készítésű cuccom gagyi, amatőr benyomást keltett, és bárhogy is próbálkoztam, sosem sikerült szintet lépni. Talán épp ezért is szeretem annyira Juditut, aki mindig képes lenyűgözni azzal, hogy mennyire ötletes és főleg csodaszép DIY megoldásokat alkalmaz, legyen szó tárgyakról vagy lakásfelújításról. Azt hiszem, erre egy kicsit születni is kell, mindenesetre a Dekor. álom című könyvében részletesen megmutatja, hogy egyszerű, könnyen beszerezhető…

  • Uncategorized

    Iklódi Dóra – Cukormentes örömök

    Ez egy igencsak rendhagyó bejegyzés lesz, ugyanis ez az első szakácskönyv, ami a blogon megfordult, de az már biztos, hogy nem a legutolsó. Pontosan egy hónappal ezelőtt tudtam meg, hogy (többek között) inzulinrezisztenciám van, ami egyrészt baromi sok mindent megmagyaráz, másrészt pedig teljesen kétségbe ejt, mert a diéta, amit tartani kell, nagyon sok szabállyal jár és ami a legfurcsább, hogy teljesen más, mint amit eddig bármikor is csináltam – pedig higgyétek el, csináltam már néhányat… Ez ugye a híres-hírhedt 160 g diéta, vagyis napi 160 gramm szénhidrátot kell bevinni, de az sem mindegy, hogy milyen szénhidrátot és melyik étkezéskor mennyit. Szóval a fejem még mindig zsong az új infóktól, és…

  • Uncategorized

    Új könyvek a polcomon | Január

    A január általában sosem múlik el új könyvek nélkül, ugyanis gyerekkorom óta hagyomány, hogy  szülinapomra kapok egy-két vágyott (vagy néha kevésbé vágyott) példányt a családtagoktól. Idén sem volt ez másképp, illetve befutott néhány recenziós példány is.

  • Uncategorized

    Szeder Réka – Puncsapuk (18+)

    Amikor Réka megkeresett a könyvével, bevallom, az első gondolatom az volt, hogy visszautasítom. Nagyjából sosem olvasok riportkönyveket és a téma sem igazán olyan, ami elsősorban az érdeklődésemet képezi. Viszont valami apró megérzés azt súgta, hogy érdemes lenne foglalkozni vele, hiszen ha akarom, ha nem, a lelkem mélyén engem is nagyon foglalkoztat, hogy vajon mi veszi rá az embereket arra, hogy anyagi jutattások fejében testi (és nem ritkán érzelmi) kapcsolatot létesítsenek másokkal. És itt most nem a hivatásos prostitúcióról beszélek, hanem viszonylag hétköznapi nőkről és férfiakról, olyanokról, akiket akár te is és én is ismerhetünk a közvetlen környezetünkből.

  • Uncategorized

    Naomi Novik – Ezüstfonás

    Naomi Novik neve egészen biztosan nem ismeretlen a hazai fantasy rajongók számára, hiszen a Temeraire-sorozattal, majd pedig a Rengeteggel már letette a névjegyét az asztalra. Nekem a Rengeteg egy-két dologtól eltekintve tetszett, úgyhogy nagyon megörültem a hírnek, hogy a legújabb regényét, a Spinning Silvert is olvashatjuk magyarul. Az itthon Ezüstfonás címmel megjelent könyvben Novik ismét nagyon szépen ötvözi a mesei elemeket a saját fantáziájának játékával, és ezúttal egyszerre három erős női karaktert is középpontba helyezett.

  • Uncategorized

    Marente de Moor – A holland szűz

    Ez a könyv már több, mint két éve áll a polcomon, úgyhogy nagyon is ideje volt már elolvasni. Ha nem jelentkezem idén a várólista csökkentésre, a valószínűleg további éveket porosodott volna olvasatlanul, mert ugyan nagyon lelkesen vásároltam, az olvasásához már nem volt akkora kedvem. Pedig minden megvan benne, amit szeretek: coming of age, harmincas évek, első szerelem, jó karakterek, mégis, mintha éreztem volna, hogy ez nem az én könyvem lesz. És tényleg nem lett az, pedig csodaszép módon megírt történet, de borzasztóan nyomasztott olvasás közben és még utána is.

  • Uncategorized

    Kecsmár Szilvia – Egy maréknyi fűszer

    Szerintem mindenkinek megfordul a fejében életében legalább egyszer, hogy milyen lenne csak úgy elvonulni a saját életünkből és se szó, se beszéd, világgá menni. Bevallom, nekem az Ízek, imák, szerelmek óta motoszkál a fejemben valami hasonló, de sosem voltam elég bátor hozzá. Kecsmár Szilvia könyve egy kicsit visszahozta bennem ezt az érzést, és ha világgá nem is, de egy indiai ashramba simán elmennék.