Elton Johnról a legelső emlékem, ahogyan Diana hercegné temetésén énekel egy zongoránál ülve egy templom kellős közepén. Tízéves voltam akkor, és a legkevésbé sem láttam a zsenialitást a fura hajú, pufók, öregedő bácsiban, aki a dalból ítélve inkább anyukám korosztályának zenélt, de leginkább a nagyanyám tűnt a célcsoportnak. Mindez talán érthető annak fényében, hogy éppen a Spice Girls rajongásom tetőfokát éltem, és hozzájuk képest végtelenül unalmasnak tűnt egy Elton John. Hozzájuk képest minden más végtelenül unalmasnak tűnt számomra. Sok-sok évnek kellett eltelnie, amíg rájöttem, hogy Elton John nem egy szürke figura uncsi zenével – ha tudnátok, mekkorát koppant az állam, amikor megvilágosodtam, hogy a rádióban milliószor hallott és imádott I’m…