• Kortárs

    Joanne Ramos: A Farm

    Nagyon vártam ezt a könyvet, már a beharangozója óta fentem rá a fogam, annak ellenére is, hogy nem szeretem, ha egy könyvet egy másikkal akarnak eladni. Jelen esetben A szolgálólány meséje volt a húzónév, és talán emiatt alakult ki mindenkiben az a téves képzet, hogy A Farm egy disztópia. Úgy a negyvenedik-ötvenedik oldalig vártam a csodát – ergo a disztópikus elemeket –, aztán be kellett látnom, hogy rossz nyomon járok, és ez a könyv ugyan egy élvezetesen megírt történet, ami rengeteg fontos témát érint, csak éppen nem úgy, ahogy elképzeltem. Szóval az első és legfontosabb tanácsom a könyvvel kapcsolatban, hogy felejtsétek el a címkéket!

  • Kortárs

    Elif Shafak: A szerelem 40 szabálya

    A 10 perc 38 másodperc után – ami bekerült az abszolút kedvenceim közé – érthető módon kíváncsi voltam a szerző legfrissebb regényére, ami az igencsak figyelemfelhívó A szerelem 40 szabálya címet viseli. A borító itt is csodálatos, lilában talán még szebb ez a koncepció, mint bordóban, de persze nem a külső teszi a jó könyvet. De sokat ad hozzá.

  • Kortárs

    Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc

    Elif Shafak nevét hallomásból már ismertem, de sosem sikerült annyira felkeltenie az érdeklődésemet, hogy megismerkedjem a műveivel. Aztán tavaly év végén a kiadó csodaszép köntösbe bújtatva hozta el a magyar olvasók számára a 10 perc 38 másodpercet, én pedig – nem tagadom, főleg a borító miatt – felírtam magamnak a „majd egyszer elolvasom”-listámra. Végül úgy alakult, hogy megkaptam ajándékba, és ha hiszitek, ha nem, új kedvenc írót avattam.

  • Kortárs

    Deepa Anappara: Dzsinnvadászok

    Az utóbbi hónapokban elhatároztam, hogy nyitottabban fordulok a könyvekhez is, és nyitni kezdtem a nem angolszász/európai szerzők felé. Indiáról, indiai írótól szerintem még sohasem olvastam, és őszintén szólva ez azért lehet, mert az ország és a kultúrája sosem vonzott igazán – éppen ezért örülök, hogy esély adtam a Dzsinnvadászoknak, mert egy picit közelebb tudta hozni a szívemhez ezt a világot, még úgy is, hogy nem cáfolta meg az eddig gondoltakat.

  • Kortárs,  Szépirodalom

    Donna Tartt: A kis barát

    Kevés írót övez olyan kultusz, mint Donna Tarttot. Hogy mindezt mivel érdemelte ki, arról eddig fogalmam sem volt – annak ellenére, hogy a három nagyregénye közül az első már jó ideje vár a sorára a polcomon. Az amerikai írónak eddig még csak két könyve volt elérhető magyar nyelven – A titkos történet, amelyet kultregényként tartanak számon és Az Aranypinty, amit a közelmúltban filmesítettek meg, nem mellékesen pedig elnyerte a Pulitzer-díjat 2014-ben. A kis barát, amely kronológiailag a kettő között íródott, nemrég jelent meg magyarul, engem pedig teljesen megvett a fülszövege meg ez a sötét, baljós borító. Így alakult, hogy végül nem a két éve olvasásra váró A titkos történet lett…

  • Kortárs

    Edward Carey: Kicsi

    Hogyan lesz egy aprócska, ágrólszakadt svájci árvából a francia forradalom túlélője és a világ egyik leghíresebb múzeumának alapítója? Edward Carey bámulatos illusztrációkkal és mesébe hajló cselekménnyel fűszerezett regényében erre a kérdésre keresi a választ. Madame Tussaud nevét mindenki ismeri – még az is, aki sosem járt a híres viaszmúzeumok egyikében, az alapító életútja azonban már nem ennyire közismert. Carey – aki fiatalkorában dolgozott a viaszmúzeumok egyikében – meglátta az Anne Marie Grosholtz törénetében rejtőző potenciált és hosszas kutatómunka után megírta ennek az aprócska asszonynak a kalandos történetét.

  • Kortárs

    Martha Hall Kelly: Orgonalányok

    Egy újabb második világháborús könyvbe tenyereltem bele, nem mintha bánnám, csak jobb ezeket nem gyors egymásutánban fogyasztani. Még két háborús könyvem van hátra az évben és azt hiszem, hogy egy időre pihentetem őket, mert nagyon meg tud viselni a téma, ha adott könyv nagyon érzékletesen van megírva. A címben szereplő könyv is csontig hatolt.

  • Kortárs

    Elizabeth Gilbert: New York lányai

    Elizabeth Gilberttől sajnálatosan keveset olvastam eddig. Egészen pontosan  az előző magyarul megjelent könyvét, a Big Magicet, és most a New York lányait. Bizony, nem olvastam a legfontosabb, leghíresebb művét, az Ízek, imák szerelmeket. Nem. Próbáltam, de éppen egy nagyon rossz periódusban került a kezembe, így elnapoltam. Viszont a filmet láttam, Gilbert tevékenységét pedig a TED előadásai óta nyomon követem – szerintem elképesztően inspiráló nő, nem csak íróként, hanem emberként is.

  • Kortárs

    Graham Moore: Az éjszaka fénye

    Vannak könyvek, amik az első pillanattól megragadnak és mindenféle racionális érvet – pl. millió várakozó olvasmány a polcon – félretéve mantrázom, hogy nekem ez KELL. Nos, Az éjszaka fénye is ilyen könyv volt számomra, mindezt úgy, hogy régebben biztosan rá sem bagóztam volna. Régen nem igazán olvastam történelmi regényeket, vagy történelmi fikciókat – nevezzük ahogyan akarjuk, de innen is látszik, az ízlés mennyire változó dolog tud lenni.

  • Ifjúsági,  Kortárs

    Jennifer Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak

    A Young Adult könyvek sosem álltak közel hozzám, ezért volt meglepő még számomra is, amikor lecsaptam a Moxie-ra. Persze megvolt az oka, amiért úgy gondoltam, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom ami nem más, minthogy a Moxie egy feminista YA. A feminizmus témaköre pedig mindig meg tud venni magának (a szakdolgozatomat is részben erről írtam), de sikamlós pálya is egyben, hiszen nagyon könnyű úgy hozzányúlni, hogy végül kontraproduktív legyen. Aztán persze hónapokig tologattam, húztam-vontam, mindig volt valami érdekesebb, fontosabb, ami elékerült a várólistámon, mert hiába a feminista címke, valahogy fáztam tőle. Utólag beláttam, hogy lüke voltam, mert tök jó ez a könyv, egy szuszra kiolvasós, szórakoztató, és igazán gondolatébresztő.