Megetetni egy követ
Kortárs

Bronka Nowicka: Megetetni egy követ

Mindig megfogadom, hogy kevesebbet olvasok angol és többet más, európai nyelvterületről, úgyhogy kapva kaptam az alkalmon, amikor lehetőségünk nyílt a lengyel Bronka Nowicka irodalmi díjas kisprózakötetével turnézni. Még soha, semmit nem olvastam szerintem lengyel szerző tollából és ha jól belegondolok, egyik környező ország irodalmában sem vagyok otthon sajnos. Muszáj ezen javítani.

A Megetetni egy követ aprócska kötet, még annál is kisebb, mint gondolnánk és alig 80 oldal.
44 rövid (1-1,5 oldalas) novella, vagy inkább töredék kapott helyet benne, mindegy címe egy hétköznapi tárgy. Látszólag nem függenek össze, úgy az első négy-öt novelláig legalábbis úgy tűnik, aztán az olvasó rájön, hogy de, valójában nagyon is. Én naivan azt gondoltam a fülszövegből, hogy valami kis aranyos sztori lesz, pici mélységekkel de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna; szerintem még életemben nem olvastam furcsább könyvet, mint ez.

A szöveg szinte már lírai, a szerző költői képeket ültetett át prózába, emiatt hiába a rövidség, nagyon oda kell figyelni és akár többször is elolvasni egy-egy fejezetet ahhoz, hogy megértsük, miről is van szó éppen. Előszeretettel él szimbólumokkal és metaforákkal a szöveg, itt a tárgyak nem feltétlenül a hétköznapi szerepükben vannak jelen.

Az elbeszélő személye is kétséges – még most sem vagyok biztos benne, hogy egy gyerek(lány?) az elbeszélő vagy pedig egy felnőtt, aki gondolatban visszatér a gyerekkori énjéhez. A narrátor néha a bőrébe bújik, de leginkább külső szemlélőként beszél róla. A fejezetekben felbukkan ennek a gyermeknek a családja is. A folyton háziasszonyként szereplő édesanya, a kiszolgáltatott gyerekként ábrázolt agresszív apa, a frissen elveszített nagypapa, az édesanyját pesztráló nagymama és a demens dédnagyanya is szerepel a töredékekben. Négy generációt mozgat tehát a történet, a szomorúság pedig visszatérő vagy inkább folyamatosan jelen lévő elem a történetben, ahogy a legfontosabb tárgy, a kő is, amelynek talán a legnagyobb szerepe és szimbolikája van az egész kötetben.

Elképesztően nehéz átadni azt, hogy milyenek is ezek a szövegek és őszintén szólva magam sem vagyok biztos abban, hogy értettem, hogy átéreztem-e igazán a mélységét ennek a kis kötetnek. Néhol kusza, másutt elsőre értelmetlen, gyakran naturális és nagy koncentrációt igénylő szöveg ez, olyan gondolat- és képi gyöngyszemekkel tarkítva, hogy már csak azok miatt is megéri kézbe venni.
Amit biztosan tudok, hogy nem elég ezt a kis könyvet egyszer feldolgozni. Többszöri olvasást kíván és még akkor sem biztos, hogy teljesen feltárja minden titkát.

A könyv adatai
Eredeti cím: Nakarmić kamień
Kiadó: Prae.hu
Fordító: Sipos Tamás
Kiadás: Puhatáblás
Oldalszám: 86
Kiadás éve: 2021
Moly
Megetetni egy követ

Te olvastál már kortárs lengyel irodalmat? A válasz erre a kérdésre igazán ritkán igen, így ebben a turnéban három vállalkozó kedvű bloggerünk mutat be egy igen fontos kötetet Bronka Nowickától, ami nemrég jelent meg magyar nyelven, hála a Prae Kiadónak. Kövessétek a turnét és játszatok velünk, hogy megnyerhessétek a kiadó által felajánlott ajándékpéldányt!

Nyereményjáték

Lengyel magyar két jó barát…A történelem során nem egyszer keresztezte útját a két nép. Nem egyszer volt közös uralkodónk,  így a közös szavak, kifejezések megjelenése nem különösebben meglepő. A turné játékának szavai viszont különlegesek: lengyel szavak, melyeknek magyarul is van jelentésük ugyanebben az alakban. A feladatotok, hogy kitaláljátok, mit is jelent igazából ez a lengyel szó, ami formailag megtévesztő, hisz az ember azt gondolná magyarul írták. (Példa: a latin nyelvben létezik a következő szó: simul. Ennek a magyar megfelelője az “egyszerre”, bár maga a simul is értelmes magyar szó, csak teljesen más jelentéssel., Tehát, ha a simul lenne a kérdés, a helyes válasz az, hogy egyszerre.)

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

pisze

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

Blogturné Klub
11.24 – Ambivalentina
11.26 – Nem félünk a könyvektől
11.28 – A Szofisztikált Macska
11.30 – Könyv és más


Fülszöveg

„A ​gyerek a kertben járkált, és nézte azt, ami ott volt. A kő vele együtt falta a látványt. Már tudta: bármivel képes életben tartani a követ, ami átmegy az érzékein. Még egy görönggyel is, ha ránéz, közönséges fűvel, amikor megérinti. Talán még a fű gondolatával is.”

A negyvennégy rövid történet főszereplői mindennapi tárgyak: fésű, teáskanna, cipők, gombok, tükör, kövek, melyeket az éles szemű elbeszélő éppúgy szóra bír, mint a saját családját: anyát, aki folyton takarít, halat pucol vagy mosogat, apát, aki talán még maga sem nőtt fel teljesen, és a mosogatón át, az ebéd maradékával szökne el a házból, nagypapát, aki helyett a halála után az élőknek kell megkeverni a teát, és dédit, aki vénségére egy párnahuzat-babát dajkál. Miközben bepillantást nyerünk a négy generáció életébe, történeteik hátterében kirajzolódik a lengyel falusi élet és a közelmúlt történelme is.

A Megetetni egy követ című debütáló kisprózakötetért 2016-ban Bronka Nowickának ítélték oda a legnagyobb elismeréssel járó lengyel irodalmi díjat, a Nikét.