Bonnie Garmus: Minden ​kémia

Bonnie Garmus Minden kémia című könyvére már a külföldi debütálás idején felfigyeltem, mert pontosan olyan könyvnek tűnt, amit szoktam szeretni. A Central Könyvek gondozásában megjelent kötet nem is okozott csalódást – még úgy sem, hogy néha azért picit húzogattam a szemöldökömet olvasás közben.

Elizabeth Zott tudós. Az abiogenezis a kutatási területe, vagyis nem másra tette fel az életét, mint hogy megfejtse az élet keletkezésének folyamatát. Azonban az ötvenes években nem egyszerű nőnek, de főleg nem egyszerű nőnek ÉS tudósnak lenni. A Hastings Kutatóintézet egyetlen nőnemű kutatójaként folyton akadályokba és lenézésbe ütközik, egészen addig, míg nem találkozik az intézmény zsenijével, a Nobel-esélyes Calvin Evansszel. Néhány évvel később Elizabeth egyedül neveli közös kislányukat és hogy el tudja tartani magukat, elvállalja egy főzős tévéműsor vezetését. Rendhagyó stílusával és nézeteivel nők ezreinek lesz példaképe, de legalább ugyanennyi ember csőrét böki a korát jócskán meghaladó elveket valló tudós.

Annyira szeretem az olyan könyveket, amiknek különleges és egyedi karakterei vannak. Elizabeth tökéletes főszereplő – olyan mint egy űrlény, aki rossz bolygón landolt és ha már itt van, akkor megpróbál tanítani valamit a szerencsétleneknek. Az ötvenes években kapcsolódunk be a történetbe – ugye mindenkinek bevillant az ötvenes évek Amerikája? Tökéletes háziasszonyok, tökéletes gyerekek és tökéletes, boldog családok. Megvan? Na egy ilyen korszakban, amikor a nők ugyan tanulhattak, de karriert a legritkább esetben építhettek, üdítő és egyben meghökkentő egy olyan nő, aki mindezekkel szembe megy. Elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Elizabeth Zott nem csupán zseniálisan okos tudós, de egy olyan ember is, akinek kicsit problémát okoz a szocializálódás – és nem csupán azért, mert totál idiótákkal van körülvéve, hanem azért is, mert kissé más. Mindig őszintén kimondja amit gondol, nem igazán érti a viccet és azt sem érzékeli, hogy ő maga mennyire vicces. Aggathatnánk rá mindenféle jelzőt, de maradjunk annyiban, hogy Elizabeth Zott semmilyen szempontból nem átlagos és az élete sem éppen az.

Rettentően bosszantott ez a könyv, miközben rendkívül jól szórakoztam közben. Bosszantott, mert felcseszte az agyam ez a patriarchális, nőelnyomó világ, amit Garmus kivételesen érzékletesen festett le. Csupa rossz, és még rosszabb férfi, akiknél csak az egymást gáncsoló nők voltak kellemetlenebbek – szeretném hinni, hogy még akkor, ott sem volt minden férfi kretén. Szerencsére a könyv második felétől sorra bukkantak fel a normálisabb hímnemű karakterek, és olyan nők is, akik végre nem ferde szemmel néznek Elizabethre és a csodabogár lányára.
Minden pozitívuma mellett egy kicsit zavart a történetben az, hogy a főszereplővel megtörtént minden rossz, ami gyakorlatilag egy nőt érhet akár a magánéletben, akár a karrierjében. Mármint értem én, tudom én, hogy nőnek lenni rohadt nagy szívás tud lenni (és nyilván akkoriban még inkább így volt), de az már szinte a fantasztikum határait súrolta, amit szegény Elizabeth egymaga elszenvedett – emiatt számomra erőltetettnek tűnt itt-ott a cselekmény. Épp csak annyira, hogy néha forgassam a szemem, de azért ne rontsa el az olvasási élményt.
Nem tudnék kifejezetten kedvenc szereplőt választani, mert mindenkit nagyon megkedveltem, kezdve a korához képest igen okos és érett Madeline-től Harrietten (minden fiatal anyának szüksége lenne egy Harriettre) és Walteren át Hatharmincig (aki egy kutya). Több olyan könyv kellene, amit kutya is narrál, még ha elsőre picit bizarr is. A komoly téma és az esetenként szívszorító fordulatok ellenére a Minden kémia nem nélkülözi a humort, aminek az esetek többségében Elizabeth a forrása azzal a kissé kellemetlen szokásával, hogy mindent őszintén, kertelés és udvariaskodás nélkül kimond.

A Minden kémia tipikusan az a könyv, amibe ha van idő belemerülni, akkor csak úgy pörögnek az oldalak. Nem mellesleg olvasás közben lehetőségünk nyílik összehasonlítani, mennyit változott a világ a nők szempontjából cirka 50-60 év alatt. Megsúgom: sokat és mégis túl keveset.

A könyv adatai
Eredeti cím: Lessons in Chemistry (2022)
Kiadó: Central
Fordító: Goitein Veronika 
Kiadás: Keménytáblás
Oldalszám: 440
Kiadás éve: 2022
Moly

Itt az idő, hogy te is megismerkedj a végtelenül okos és szórakoztató Elizabeth Zott-tal, aki egy cseppet sem átlagos nő. Elizabeth egyszerre tudós, nő, édesanya, és egyben tévésztár, aki mélyről indult ‘60-as évek Amerikájában, de kitartásával és eltökéltségével sokra vitte. Tarts velünk te is a Minden kémia turnén bloggereinkkel, és neked is lehetőséged lesz megnyerni a Central Könyvek által felajánlott különleges regény egy példányát! 

Nyereményjáték

Elizabeth Zott remekelt a konyhában és a kémiában is. Most olyan kémiai Nobel-díjasok nevére vagyunk kíváncsiak, akik szintén valami kivételes kémiával kapcsolatos dologban értek el áttörést, és ezért elismerést kaptak. Minden blogon találsz egy kis segítségét, a te dolgod az lesz, hogy beírd a kémiai Nobel-díjas tudós nevét a Rafflecopter dobozba. A turné végén te is megnyerheted a Minden kémia című regényt. 

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A karbokation kémiához való hozzájárulásáért kapott Nobel-díjat. Ki volt ő?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai
11.06. Zakkant olvas
11.08. Deszy Könyvajánlója
11.12. Spirit Bliss Sárga könyves út
11.14. Olvasónapló
11.16. KönyvParfé
11.18. Csak olvass!
11.22. A Szofisztikált macska

---