Ava Dellaira – Hazatérés

Szeretem az olyan történeteket, amik maguk után hagynak illatokat, színeket, dallamokat és képeket. A Hazatérés – amely egy anya és lánya történetét meséli el párhuzamosan, végül egymásba fonódva– pontosan olyan könyv, ami nem ereszt a befejezés után sem, mert csordultig van a fentiekkel. Azt hiszem bevallhatom, hogy ezúttal is a borító tehet mindenről. Ha nem lenne ez a csodakék, origami kolibrikkel borított külső, akkor valószínűleg sosem olvasom el Ava Dellaira második könyvét. Egyrészt a konfortzónámon kívül esik, másrészt mostanában túl sok léleklehúzós olvasmányom volt, így nem hiányzott még egy szívfacsaró, bőgős történet. Szóval a kolibrik tehetnek mindenről, de igazából nem bánom.

Angie tizenhét éves félvér kamaszlány, akit édesanyja, Marilyn egyedül, de óriási szeretetben nevel. Az apjáról nem sokat tud, csak amennyit az anyja elárult neki: meghalt autóbalesetben még a lánya születése előtt. Angie a boldog élete ellenére nem tud belenyugodni, hogy semmit nem tud afroamerikai apja családjáról, így egy napon fogja magát és volt barátjával Los Angelesbe utazik, hogy megtalálja a nagybátyját és talán az apját is, és hogy kiderítse, mi is történt tizennyolc évvel ezelőtt. Ez az egyik szál, de Angie napjainkban játszódó kutatása mellett megismerjük Marilyn és Angie apjának, Jamesnek közös történetét is, ami tizennyolc évvel korábban, a kilencvenes évek vége felé a napfényes Los Angelesben kezdődik… és talán nem lövök le semmit azzal, ha elmondom, hogy egyben végződik is. 

Egy kicsivel érdekesebbek voltak számomra Marilyn fejezetei, talán azért is, mert az időszak, amiben járunk, nagyon kedves a szívemnek, és mivel akkoriban voltam kiskamasz, emlékszem szinte az összes dalra és filmre ami említve van a könyvben. (Azóta is dallamtapadásom van a Ready or Nottal, köszi Ava!). Szóval egy igazi időutazás volt számomra minden egyes fejezet. Marilynnek nincs könnyű élete: anyja a saját, kudarcba fulladt álmait próbálja megvalósítani rajta keresztül, figyelembe sem véve lánya érzéseit vagy vágyait, és ha ez nem volna elég, még az érzelmi zsarolástól sem riad vissza, csak hogy Marilyn azt tegye, amit ő akar. Nem csoda hát, hogy az egyetemre készülő lány hamar otthonra és egy kicsit családra is talál a fekete bőrű alsószomszédja, James családjánál, akivel csodálatos hónapokat töltenek együtt.
Aztán ott van Angie, aki egy kisebb road tripre indul Sammel, a volt barátjával és ez az utazás nem csak a családja, hanem önmaga megtalálásáról is szól majd. Nagyon szerettem Los Angelesben tölteni vele az időt, azon izgulva, hogy vajon megtalálja-e a nagybátyját és választ kap-e a kérdéseire.

Angie hátranéz az egyre távolodó házra, aztán a lányra pillant, aki a fotón az apja mellett áll. Arra a lányra, aki éjszakánként lehúzott ablakkal, felhangosított zenével robogott a parton, beszívva a tenger illatát, aki érezte a szabadság erejét, ahogy a levegő a tüdejébe áramlott, és aki előtt ott állt az új élet ígérete. Aki tudta, hogy a szerelem közelebb hozza a világot, és elérhetővé tesz mindent.

A történet rettentően ambivalens érzéseket keltett bennem. Egyrész melankólikus és kissé szomorú, hiszen minden sorban ott van a tragédia ígérete, de közben hihetetlenül inspiráló és derűs is volt, tele értékes gondolatokkal és ahogy fentebb is írtam, illatokkal, színekkel, ízekkel, dallamokkal. Nem szoktam szeretni a jelen idejű, E/3-as személyű elbeszélést, de ezúttal nem zavart, mert valahogy illett a történethez, egy kicsit tompította a téma súlyosságát. Azt viszont furcsálltam, hogy ebben a történetben minden tizenhét éves rettentően bölcs és mély gondolatokat fogalmazott meg, az élet súlyos dolgait vitatták meg komoly felnőttek módjára és lehet, hogy én voltam csak túl hebrencs még ebben a korban, de nekem ez kissé életidegen volt. Aztán ott van a végkifejlet, amikor a szálak összeérnek, kiderül a kiderülnivaló, ami ugyan nem meglepő, de mégis olyan irányba fut ki Marilyn és James története, hogy az szépen bevisz egy gyomrost az embernek. Nem fogom elmondani mi az, de legyen elég annyi, hogy egy mai napig lézető, igazán komoly probléma Amerikában, és ez a könyv is erre hivatott felhívni a figyelmet. Igazából nagyon tetszett a Hazatérés, volt benne első szerelem, gyerek-szülő kapcsolat, rasszizmus, önfelfedezés… de a legfontosabb mondanivalója talán az volt, hogy sosem késő bocsánatot kérni és megbocsátani.

 

Ava Dellaira különleges, keserédes és finom stílusát sokan megszerethették már előző, Kedves halottak című regénye által. Új könyvében, a Hazatérésben ismét egy nagyon érzékeny, megható és elgondolkodtató, váltott idősíkban játszódó történetet hoz el nekünk, melyben egy anya és lánya sorsát követhetjük végig. Vajon sikerül megküzdeni a múlt kísérteteivel és begyógyítani a régi sebeket a szeretet és megértés által? Ezekre a kérdésekre is választ kaptok, ha elkíséritek öt bloggerünket. Ha pedig velünk játszotok, most megnyerhetitek a Ciceró Könyvstúdió által felajánlott három példány egyikét!

Nyereményjáték

A regényben központi szerepet játszik a fényképezés, Marilyn fiatal korában sokat álmodozik arról, hogy egyszer elismert fotós lesz. Az egyes állomásokon most híres, magyar származású fotóművészekről találtok egy rövid leírást, a ti feladatotok pedig, hogy a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok az adott művész nevét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

02.22. – Könyv és más
02.23. – Nem félünk a könyvektől
02.24. – Ambivalentina
02.25. – A Szofisztikált Macska
02.26. – Könyvvilág

---

Fülszöveg: A nagysikerű Kedves Halottak! után a szerző új regényében két, párhuzamos szál bontakozik ki: az első a 90-es évek végén kezdődik, és a 17 éves Marilyn a főszereplője, a második napjainkban játszódik, és Marilyn lánya, Angie története.
A tizenhét éves, félvér Angie számára Marilyn a keményen dolgozó, gyerekét egyedül nevelő, őt nagyon szerető anya. De Marilyn is volt fiatal. Tizenhét évesen szeretett bele Angie apjába, az afro-amerikai Jamesbe. Ám Angie sosem találkozott az apjával – Marilyn azt mondta, meghalt, mielőtt ő megszületett volna. Angie nem tud belenyugodni abba, hogy semmit sem tud az apjáról, ezért ex-barátjával, Sammel elindul Los Angelesbe Új-Mexikói otthonából, hogy kiderítse, mi történt vele.
Utazása során nemcsak a múltat sikerül földerítenie, de sok mindent megtud saját magáról is: arról, hogy hol a helye a világban, és ki is ő valójában.

---

A SZERZŐRŐL
Ava Dellaira Los Angelesben született, gyermekkorát az új-mexikói Albuquerque-ben töltötte. Első regénye a Kedves Halottak! nagy sikert aratott, képernyőre is adaptálni fogják. A Hazatérés a második regénye, amely helyenkén önéletrajzi elemeket is tartalmaz. Férjével Los Angelesben élnek, kislányuk tavaly született meg.