ANDY WEIR – A MARSI

A megjelenése óta kerülgetem ezt a könyvet és valamiért folyton hátrébb soroltam az olvasmánylistámon. Majd kijött a könyvből készült film, amit szintén az egekig magasztaltak és akkor megfogadtam, hogy szigorúan előbb jöhet a könyv, csak aztán a film. Nem szeretem a fordított sorrendet, mert utána akarva-akaratlanul is a filmben látott díszleteket és karaktereket építi fel az agyam, én pedig jobban élvezem, ha a saját képzeletemre bízhatom az ilyesmit. Még így is csak halogattam az olvasást, egészen mostanáig. Nemrég végre nekiültem a történetnek elektronikus formában, aztán pár oldal után annyira imádtam, hogy azonnal megvettem rendes könyvben is. És most le is lőttem a poént már az elején… 🙂

A sztorit szerintem nem igazán kell bemutatni senkinek. Adott egy asztronauta, Mark Watney, akit egy baleset és a véletlen összjátéka miatt halottnak hisznek a társai és egy porvihar elől menekülve ott hagyják őt egyes egyedül a Marson. Nem túl fényes kilátások, de szerencsére ez a Watney nem egy elveszett gyerek, mondjuk egy űrhajós nem is engedheti meg magának a luxust, hogy hülye legyen. Szóval ez a Mark fogja magát és kénytelen-kelletlen berendezkedik a Marson, kis túlzással minden nap túlél valami halálos szituációt és egyetlen percig sem veszíti el a reményt a hazajutásra, ehhez pedig terveket kovácsol, tesztvezetésre indul, és nagyon de nagyon sokat számol. De tényleg. Szívem szerint minden középiskolással elolvastatnám ezt a könyvet, akik amiatt nyafognak – én is ilyen voltam, teszem hozzá –, hogy ilyen mennyiségű mateknak, a kémiának meg a fizikának semmi hasznát sem fogják venni a felnőtt hétköznapokban. Hát dehogynem! Amikor ne adj isten a Marson ragadsz, akkor például baromira jól jöhet, ha nem csak amőbáztál a padtársaddal fizika órán.

A könyv hozzáértő rajongói szerint egyébként elég korrektül megállják a helyüket a tudományos részletek, kevés a pontatlanság, írói túlkapás vagy túlzott fantázia – engedjétek meg, hogy erről ne nyilatkozzam, ugyanis én sajnos amőbáztam fizikán és kémián, matekból meg…hagyjuk is. Ettől függetlenül nem untam ezeket a részeket sem, kellően izgalmas volt a történet ahhoz, hogy a sok oldalt elfoglaló tudományos magyarázat ne zavarjon meg az olvasásban, sőt nagy részét még értettem is.
* Érdekesség, hogy azóta kiderült, a krumpli tényleg megterem marsi körülmények között, a napokban pedig a NASA bemutatta a Mars-expedícióra kiválasztott asztronautákat. Izgi!*

A marsihoz visszatérve el kell mondanom, hogy mennyire szerettem olvasni ezt a könyvet. Képes volt megnevettetni, miközben sokszor majdnem kicsordult a könnyem, az utolsó részét pedig olyan katarzisban éltem át, amire ritkán van példa. Tudtam, hogy spoiler: happy end  lesz a vége , mégis végigizgultam, mert ami ebben a történetben elromolhatott, az bizony el is romlott. Ilyen szempontból néhol kiszámítható volt a cselekmény, egy kicsit talán „hollywoodias” is, de ezt jelen esetben egyáltalán nem bántam.
Watney humora és személyisége elvitte volna a hátán az egész könyvet, még akkor is, ha a sztori rossz lenne, de szerencsére erről szó sincs. A másfél évet felölelő időszakban végig sziporkázott a naplószerű bejegyzéseiben, bár kissé nonszensznek gondolom, hogy ennyi idő és kilátástalanság után egyszer sem lett úrrá rajta a kétségbeesés vagy a reményvesztettség. Persze, tisztában vagyok vele, hogy az űrhajósoknak különösen szigorú pszichológiai követelményeknek kell megfelelniük, de akkor is, na…

[11:52] WATNEY: A termés krumpli, abból növesztettem, amit hálaadásra kellett volna elkészítenünk. Szépen nőnek, de a rendelkezésre álló termőföld nem elég a fenntartásukra. A 900. sol környékén kifutok az ételből. Más: mondd meg a legénységnek, hogy élek! Mi a fasz bajod van?  [12:04] JPL: Behívunk majd botanikusokat, hogy szakszerűen kikérdezzenek, és ellenőrizzék a munkádat. Biztosra akarunk menni, hiszen az életed forog kockán. A 900. sol remek hír. Így sokkal több időnk lesz az ellátmány küldetés összeállítására. Más: kérlek, vigyázz a szádra. Mindent, amit írsz, élőben sugározzák az egész világon. [12:15] WATNEY: Odass! Cicik! –> (.Y.)

A naplóbejegyzéseket megszakítják (vagy inkább színesítik) a Földön és az űrben játszódó cselekmények. Alig vártam azt a részt, amikor a NASA-nál felfedezik a „problémát”, majd pedig végigizgultam az összes lehetséges és kevésbé lehetséges alternatívát, amit kitaláltak Mark megmentése érdekében. Sok mellékszereplőnk van, akik ugyan lényegesen kevesebbet szerepelnek a lapokon, mindettől függetlenül nagyon hamar szerethetővé vált szinte mindenki közülük, különösen a hajó legénysége.

A fentebb kiragadott idézetből is látható, hogy káromkodásokban nem szenved hiányt a szöveg, ezt érdemes tudni szerintem, mert van, aki nem kultiválja az ilyesmit. Véleményem szerint A marsi nem lenne az igazi ezek nélkül, és egyáltalán nem ront a könyv nívóján, sőt.
Azt azért sajnálom, hogy rákerült ez a filmes védőborító. Nem mintha Matt Damon nem lenne rajta ultradögös, de nekem az eredeti koncepció sokkal jobban tetszik. Szerencsére a borítót levéve meg is van oldva a dolog, emiatt nagy pacsi jár a kiadónak!

Nem tudom tovább ragozni, imádtam ezt a könyvet! A benne lévő humort, az intelligenciát, az izgalmakat, a szereplőket, a NASA életébe való bekukkantást, és ezek után soha többé nem tudok a krumplira úgy ránézni, hogy ne Mark Watney jusson az eszembe róla.

Andy Weir – A marsi
Kiadó: Fumax Kiadó
Fordító: Rusznyák Csaba
Keménytábla levehető védőborítóval, 357 oldal
Kiadás éve: 2014

A SZERZŐRŐL Andy Weir amerikai író, 1972-ben született. Sci-fi regényeken nőtt föl, 15 éves korától programozóként dolgozik. A húszas éveiben kezdett el történeteket írni, ezeket a saját honlapján publikálta. Hírnévre először rövid novellájával, A tojással tett szert, ezután kezdte el írni A marsit. Eredetileg ingyenesen jelentette meg a honlapján, néhány olvasó azonban kérte, hogy legyen elérhető Amazon Kindle-re is. Weir 99 centért kezdte árulni a történetet, ami szinte azonnal az Kindle eladási listájának élére ugrott. Ekkor megkereste egy irodalmi ügynökség, nem sokkal később pedig eladta a jogokat egy kiadónak. A könyvből Ridley Scott készített filmet, amit Budapesten forgattak.