Igazság szerint nem nagyon terveztem ezt a könyvet elolvasni, mert egyáltalán nem fogott meg a fülszövege és a borító sem, Anders de la Motte neve pedig  egyáltalán nem mondott semmit – még úgy sem, hogy ez már a harmadikként megjelenő regénye a General Press kiadónál. Végül a turné kedvéért bevállaltam és megint bebizonyosodott, hogy nem szabad elsőre ítélni, ugyanis nagyon kellemes csalódás volt a Pokoli tél, úgy is mondhatnám, hogy az egyik legjobb krimi volt, ami idén a kezembe került.

Először is fontos tisztázni, hogy a szerző három regénye a címek és a hasonló borítók ellenére nem összefüggő történetek, tehát ha nem olvastad még a Halálos őszt vagy a Végzetes nyárt, semmi gond, a Pokoli tél cselekményének, szereplőinek semmi köze hozzájuk, csupán egy évszakokra épülő sorozat harmadik tagja.

A történet két idősíkon fut váltakozó fejezetekben. A jelenben a főszereplő Laura egy negyvenes, sikeres cégvezető, aki súlyos sérüléseket hordoz a testén és a lelkén egyaránt. Egy nap megtudja, hogy hajdan rajongásig szeretett nagynénje, Hedda meghalt, és ráhagyta a festői kisvárosban található üdülőfaluját. Laura visszatér gyermekkora és a tragédiája helyszínére, ahol elképesztő játszmákba csöppen és az élete is veszélybe kerül.
A másik idősíkban 1987-et írunk, és Laura utolsó, nagynénjénél töltött téli szünetének története elevenedik fel a lapokon. Ez a mindent megváltoztató tűzeset és annak előzményei rejtik a titok kulcsát, amely Hedda néni életébe került és amely miatt Laura is nagy bajba keveredik.

Évtizedes titkok, elhallgatások, félreértések és sérelmek kerülnek felszínre Laura visszatérésekor, és a csavar, amelyet a szerző tartogat számunkra, meglehetősen ütős lesz a cselekmény fényében. Amikor azt hisszük, hogy rájöttünk a megoldásra, és tudjuk, ki ölte meg Heddát, na, akkor jön a pofára esés. És a végén csak arra tudunk gondolni, hogyhogy nem jutott eszünkbe az egyetlen logikus megoldás?!

Ez a könyv elsősorban azt tudja, mit az ember egy jó krimitől elvár: kikapcsol az első sortól az utolsó mondatig. Itt nincs olyan, hogy olvasok pár oldalt, nem. A Pokolit telet kézbe veszed és le sem teszed a végéig, annyira magával ragad – teszi mindezt úgy, hogy nincs benne erőszak, fröcsögő vér és levágott testrészek. Spoiler: Mondjuk ezzel szegény George nem értene egyet. Mindezek mellett az írói stílus is nagyon jó. Ebben a zsánerben nem elvárás a szépírói véna, ennek ellenére ez a könyv egy jól, élvezetesen megírt történet, ha nem is szépirodalmi szintű, de jóval az átlag fölötti.
Anders de la Motte úgy képes fesztültséget teremteni, hogy lélektanilag üt oda, és egy percre sem hagyja lankadni a figyelmet. Ott vagyunk Laurával ebben a kicsi, belterjes városban, érezzük a helyiek gyűlöletét, a feszültséget, amit az ott tartózkodása kivált, a manipulatív kis játszmák hatásait és azt a szinte leheletnyi, de mégis erős misztikumot, amit a tó jelenít meg. A szereplők és a közöttük lévő kapcsolatrendszerek, az elmúlt összetartozás erőssége miatt a Pokoli tél nem csak krimi, hanem egy kicsit családi dráma is a maga módján, egy elveszett nő magára találása és kanosszája a hajdani rossz döntései és a mardosó bűntudata miatt. A tél és a tűz párhuzamba állítása remek szimbólumai a főszereplővel történteknek – hiszen miután majdnem meghalt a tűzben, lélekben egy kicsit megfagyott – nem mellesleg nagyon tetszett ez a hideg, havas hangulat, ami a történetet jellemezte. Lehetett volna talán egy picit feszesebb, kevesebb életre kelő sebbel és több Heddával, de szeretem az ilyen pozitív meglepetéseket, mint amit a Pokoli tél jelentett.

Bátran tudom ajánlani, azoknak, akik szeretnének egy csavaros és izgalmas, dermesztően feszült történetet olvasni kaszabolás nélkül, és emellett némileg lelkizős vonaltól sem rettennek meg. Egy bajom volt vele, de az óriási: túl hamar véget ért, olvastam volna még.

A General Press Kiadó újabb letehetetlen Anders de La Motte regényt hozott el a magyar olvasók számára a Pokoli tél által. Az íróvá avanzsált svéd exrendőr hamisítatlanul skandináv hangulatú krimijében ezúttal egy harminc évvel ezelőtti tragédiát és egy friss, balesetnek tűnő bűnügyet göngyölítünk fel a főszereplőnk, Laura segítségével. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és nyerjétek meg a könyv egy példányát!

Nyereményjáték

A könyvben kulcsszerepet játszó tűzeset Luca-napon történik, így a játékban ezúttal Luca-napi babonáknak járunk utána. Minden állomáson találtok egy leírást, nektek pedig meg kell írnotok, hogy milyen célja volt ennek a szokásnak, mit próbáltak elkerülni vele vagy éppen megjósolni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

12/13 A Szofisztikált Macska
12/16 Kelly és Lupi olvas
12/19 Könyv és más

Fülszöveg
Laura ​fél a tűztől. Egyetlen égő gyertya elegendő ahhoz, hogy a lelki szemei előtt lángba boruljon a szoba, ahol tartózkodik. A rettegés tizenöt éves kora óta tart, amikor a barátaival majdnem bennégett a nagynénje üdülőtelepének a tánctermében. A végzetes téli éjszaka örökre megváltoztatja a fiatalok és családjuk sorsát, nem mindenkinek sikerül ugyanis kimenekülnie: Laura legjobb barátnője életét veszti a tűzben.

Amikor harminc évvel később, a nagynénje halála után Laura megörökli az üdülőtelepet, visszatér a dél-svédországi kisvárosba. A helyi lakosok azonban egyáltalán nem örülnek a sikeres stockholmi üzletasszony érkezésének, ami felszakítja a tragédia okozta régi sebeket. Nemsokára gyanús tűzesetek történnek a környéken, Laura pedig furcsa körülményekre bukkan a nagynénje halálával kapcsolatban. Lehet, hogy az asszony megtudott valamit, amit nem lett volna szabad? Valamit, ami új megvilágításba helyezi azt a harminc évvel korábbi borzalmas éjszakát. Valamit, ami talán az ő biztonságát is veszélyezteti. Vajon szembe mer-e nézni Laura a több évtizedes rettegéssel és azzal, ami annál is félelmetesebb: az igazsággal?